Álmot látott Jónás, Amittaj fia, a próféta. Semmi különös nem volt ebben, máskor is így adta tudtára az Úr az akaratát. Jónás pedig felébredt, s tette, amit az ő Istene, Izrael Istene megparancsolt neki. Prédikált az embereknek a templomban, vagy akár a hegytetőn, ha kellett. Kemény szavakkal ostorozta a bűneiket, s megtérésre, bűnbánatra, engesztelő áldozatok bemutatására ösztökélte őket. Tovább olvasom… →
PoLíSz kategória bejegyzései
Magyari Barna: Öt új költeménye
A meztelen péntek
egy gén egy érv egy fényelem
belőled mindig van nálam
hogy ne fázzak itt a versben
bőröd illata a sálam
meztelen áll most a péntek
mellbimbóján forr a csoda
gyönyörű élmények érnek
fürdet a perc a csókodba’
Szalay László Pál: „…de ti kik vagytok?” – pünkösdi írás, 2015
Lekció: ApCsel 19: 1-15
Textus: ApCsel 19: 6, 13
Lukáts János: Szegény Róza néni…
Azt se tudtam, hogy Róza néni a világon van. Hogy egyáltalán létezik. Egy tavaszi reggelen – jó korán volt – csöngettek az ajtón, hosszan, hogy a háziak biztosan meghallják. Így csak süket csönget, gondoltam, és mentem ajtót nyitni.
– Ki jöhet ilyenkor? – morgolódott apám, aki nehezményezte, hogy valaki, akárki, belecsönget a szombat reggelbe.
Pap Krisztián: A kettétört kabát, és akik állva halnak meg (Történet a Don menti II. Magyar Hadseregről)
1943. január,
a Don-kanyartól észak-nyugatra
Medgyánszky László festménye
Oroszországba néhány hete beszökött a tél, az igazi, pusztító hideg s amerre ment Szent Mihály útjai nyíltak elhaló hörgésekkel kísérve, gyorsan és kíméletlenül. Számítottak rá, mint egy felmagasodó, borzalmas hullámra, melynek törvényszerűen kell lezuhannia, s az így is jött, szinte átmenet nélkül, egyenesen maga a fehér halál. Tovább olvasom… →
Dörömbözi János: A nő mint eszmény /esszé
„Mindenik élőnek szívébe beoltva az édes /
Vágyat, eléred, hogy fajukat fenntartani törnek.”
(Lucretius: A természetről)
Michelangelo: Piéta
Áron Attila: Föllelhetetlenül, Oktondi félnótás (versek)
Bucz Hunor: Átváltozás, Álom, Hidd
Átváltozás
Hogy átkacagtál rajtam
Hangos a rét
Belepirult az izsóp
Nyílik ajakos virága
A teremtő isten ujját
Bűvös susogással
Kicsalogattad
A viadukt tövében… Biatorbágyi beszélgetés irodalomról, művészetről (Lukáts János és Czigány György új könyveiről)
Május 13-án baráti hangulatú, kötetlen beszélgetésre került sor a biatorbágyi Karikó János könyvtár olvasói és meghívott íróvendégei között. Uzonyi Edit, a könyvtár vezetője már többször teremtett alkalmat hasonló eszmecserére, ezúttal a Hungarovox kiadót és munkatársait látta vendégül. Kaiser László, a kiadó vezetője ismertette a Hungarovox történetét, majd bemutatta beszélgetőtársait: Czigány Györgyöt és Lukáts Jánost.
Zsirai László versei: Koncert a télben, Korrajz, Virradati vázlat
Koncert a télben
Mesél a tél a Grabenen,
hullik a hó a kútba,
a reménykedés jár velem
jövőm útjait tudva.
Figyelnek álomi manók
aranykeretű ablak
szárnyai mögül, s a lakók
nyugodtak, nem riadtak.
Antal János: Öreg Ibrány ólja
(Cselekvés és pótcselekvés -Történet egy családról a 20. század közepéről, a TSZ-esítés idejéből)
Öreg Ibrány Pali minden áldott délután fogta magát, behúzódott az évek óta üresen álló disznóólba és szundikált néhány órácskát. Még a keménykedő telek idején is.
Kaló Béla Valóság és látomás között (Ködöböcz Gábor: Kiss Benedek című kötetéről)
Kiss Benedek írásával – rendhagyó módon prózai szövegével – először egy 1979-es kiadványban találkoztam; Szergej Jeszenyin válogatott verseinek előszavát jegyezte, s ennek a kötetnek ő volt a válogatója, szerkesztője, biográfusa is. A nevére már felfigyelhetett az érdeklődő olvasó jóval korábban is, mint a Kilencek költői csoportosulás egyik izmos és izgalmas lírikusára.
Csontos Márta új versei: Megromlott illúziók, Valaki… Ő
Csontos Márta
Megromlott illúziók
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni,
És mindent itt hagyok. / Reményik Sándor /
Szeretném megtartani azt a régi
arcomat, nem nézek tükörbe, nem
érdekel az egyszemélyes mikrotörténelem,
Adamik Tamás: Vergilius és Radnóti eklogái
„Mivel Radnóti eklogáinak egyértelműen keletkezésük sorszámát adja címül, feltételezem azt, hogy a magyar költő valamiféle kapcsolatot teremtett saját eklogái és az azonos számú vergiliusi eklogák között. Vagyis Radnóti Első eclogája átvesz valamit Vergilius 1. eklogájából, Második eklogája szintén megőriz valamit Vergilius 2. eklogájából stb. Miközben tehát Radnóti egyes eklogái saját tragikus életének és helyzetének eseményeit tükrözik kronológiai sorrendben (Trencsényi-Waldapfel Imre alaposan feltérképezi Radnóti egyes eklogáinak politikatörténeti hátterét[12]), aközben az azonos számú vergiliusi eklogákhoz is kapcsolódnak, sőt a többi vergiliusi eklogából is átvesznek olykor egy-egy formai vagy tartalmi jegyet.” (Részlet a tanulmányból, a szerk.)
Reményi Tibor: Mihály bácsi
Amikortól én ismertem, már legtöbben így szólították őt. Így hívták és így emlegették a szomszédok, az utcabeliek, a közeli vagy távoli ismerősök és a rokonok is. Kivéve a vele korú barátait, „jó komáit”, akik csak úgy, Mihálynak mondták. A boltos, a postás, a finánc persze Sz. úrnak szólította, ahogy az illett. A neki címzett levelek borítékain és a postai levelezőlapokon a neve fölötti sorban a „tekintetes” rangjelzés állt, ami nagyjából meg is felelt társadalmi helyzetének, bár ennek teljes bizonyossággal történő eldöntése alaposabb elemzést igényelne.
Reményi Tibor: Hanyatt a sűrű fűben, Tévutak
Hanyatt a sűrű fűben
arccal ég felé
földhöz simulva
szálltam felhők fölé
Karcos szárú pipacs
csókolta arcom
Dörömbözi János: Básztettől Barbaráig – Asszociációk Aknay Tibor prózája kapcsán
(A Macskaistennő, Tündéranna, A galamb szárnyverése című prózaköteteiről)
„Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(József Attila: Két hexameter)
“Tanulság: a vétkes bármikor, bármire felhasználható, hasznavehetetlenné válásakor bármikor „eldobható”. Árulók, árulások mindenkor voltak, vannak, lesznek. Szükophanta és szükophantria mindenütt: hálózatok, kapcsolattartók, tartótisztek, hangulatjelentések. A társadalmi ranglétrán – látszólag – magasan lépkedő személyek: közjogi és egyházi méltóságok, püspökök, professzorok, akadémikusok, írók, médiamunkások, gyárigazgatók, vezérigazgatók, bankvezérek stb. a külhoni és hazai hálózatok hálójában. „Tartóik” hadnagyi, főhadnagyi rendfokozatban – látszólag – sehol a lajtorján, valójában a „méltóságok” feje felett, élet-halál uraiként az embereken. Sokan vállalták szerepüket – sőt túlteljesítettek!” /Részlet az Elemzésből
„A becsületes ember ugyanis, ha egyszer hibázott, a továbbiakban félve óvakodik ettől, a becstelen jellemű viszont annál bátrabban tetézi bűneit, és utóbb már minél többet vétkezik, annál leplezetlenebbül teszi. Hiszen a tisztesség olyan, akárcsak a ruha: minél több folt esik rajta, annál kevésbé vigyáznak rá.” (Apuleius: Apologia – Védőbeszéd, 3.)
Tovább olvasom… →
Talpassy Zsombor: Kampány és nagypolitika 1990-ben
(Az esszé már közlése pillanatában a 2015. évi PoLíSz-Díj legjobb esszéjének kijáró elismerés várományosa)
Arany János:
KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET
Nem szégyellem, nem is bánom
Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
S hazám földén túl se jár;
Hogy nem „két világ” csodája –
Lettem csak népemből egy:
Övé (ha van) lantom bája,
Övé rajtam minden jegy.
Béki István: Kérlelő, Védőállat (Jankának)
Lövei Sándor: Mit számít hová megyek
Mit számít hová megyek,
erdők ijesztgetnek,
esők rohannak utánam
s ha lehúzom a vonatablakot
eleven vizet vérzik a szám.
Éjjel- nappal a sínek vas-csizmáit
próbálgatom,
csikorgó kavicson
csattogó fémen csatangolok,
tehervagonok virrasztanak a mellkasomon,
örökbefogadott hideg pályaudvaromon.