1996. június 24.: Wass Albert a Magyar Köztársaság belügyminiszterének írt leveléből: „Nyolcvannyolc éves vagyok, magyarnak születtem. (…) Mint magyar állampolgár kívánok hazalátogatni, nem pedig mint román vagy amerikai.” A magyar állampolgárságát igazolni kívánó kérelméhez csatolta az édesapjának, saját magának és a még Erdélyben világra jött fiának, Vidnek a születési anyakönyvi kivonatát, valamint házasságlevelét, illetőségi és származási bizonyítványát, a grófi és a czegei előnév használati jogának elismerését, továbbá a vadászjegyét is. Jó fél esztendeig semmi válasz nem érkezett.

1997. január 18.: „Az utóbbi hetekben több újságcikk jelent meg a magyar sajtóban, azt híresztelve, hogy én kérvényt intéztem Magyarország mai kormányához, amelyben állampolgárságom visszaállítását kértem, mely állítólagos kívánságomat a magyar kormány visszautasította. Az igazság az, hogy én ilyen kérvényt soha nem adtam be, így annak visszautasítása se történhetett meg.” (Idézet Wass Albertnek Zas Lóránthoz, a Magyarok Vasárnapja főszerkesztő-tulajdonosához küldött Nyilatkozatából.)

1997. január 21.: Kuncze Gábor főosztályvezetőjének válasza szerint W. A-nak nem áll fenn a magyar állampolgársága. A levél indokként magyarázza, hogy az író „magyar állampolgárságát – az 1945. évi fegyverszüneti egyezmény rendelkezései alapján – elvesztette, így a magyar állampolgárság fennállását tanúsító bizonyítványt kiállítani” nem tudják, és hogy „a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény alapján visszahonosítás útján szerezheti meg ismét a magyar állampolgárságot, ha ennek törvényi feltételei fennállnak. A törvény előírásai szerint kérelmére visszahonosítható az, aki bevándrlási engedéllyel Magyarországon lakik. A törvény nem teszi lehetővé a bevándorlás alóli mentesség megadását.” (Ld. itt és a továbbiakban a minden tekintetben hiteles rádióriporternek, Lőcsey Gabriellának a Magyar Nemzetben megjelent írását: Pusztuló gyümölcsfák vagyunk… 1998. február 21., uk: Wass Albert utóélete, Kráter )

1997. május 26.: Csoóri Sándor levélben sürgette Kuncze Gábort, hogy adja meg Wass Albertnek az állampolgárságát igazoló engedélyt.

1997. június 26.: A Magyar Belügyminisztérium Kuncze Gábor aláírásával „állampolgársági bizonyítványt állított ki Wass Albert részére.” A bizonyítvány érvényessége „1997. június 26. – 1998. június 26-ig” szólt. Az idős író ezt méltatlannak és sérelmesnek tartotta, s nem kívánt élni a kicsikart és megalázó „ideiglenes bizonyítvánnyal”.

Július 4. Kuncze belügyminiszter arról tájékoztatja Csoóri Sándort, a Magyarok Világszövetségének elnökét, hogy „washingtoni külképviseletünkön keresztül megküldtük Wass Albert számára a magyar állampolgárságának fennállását tanúsító állampolgársági bizonyítványt. Wass Albert munkásságát ismerjük, és osztjuk azt a véleményt, hogy meghatározó személyisége az Egyesült Államokban élő magyar emigrációnak. Munkássága nemcsak a magyar irodalomban jelentős, hanem nemzetközi értékű is. Személyére és életművére tekintettel kerestük annak a lehetőségét, hogy magyar állampolgársága megállapítható legyen. A körülmények mérlegelésével lehetőségünk nyílt arra, hogy a szükséges méltányosság gyakorlásával kedvező döntést hozzunk, és a magyar állampolgársági bizonyítványt részére kiadjuk”. Máig nem derült ki, hogy tudott-e arról a belügyminiszter, vagy sem, hogy milyen késszúrást „postázott” a kilencvenedik évében járó Wass Albertnek a hosszú huzavona, jogi csűrés-csavarás, aktatologatás után végre 1997. június 26-án kibocsátott állampolgársági bizonyítvány. De tény – hozzátartozói, közvetlen barátai egybehangzóan állítják: Wass Albertnek fájt a dr. Baraczka Róbertné közjogi helyettes államtitkár által jegyzett okirat lap alji, apró betűs közlése: „A bizonyítvány a kiállítástól számított egy évig érvényes”. (Lőcsey Gabriella már idézett írásából.)

Későbbi adás a Kossuth Rádióban: B. E. közjogi államtitkár a következőképpen magyarázta meg Wass Albert státusát: „A félreértés lehetőségét kizárva mindenképpen indokolt elmondani, hogy az állampolgársági bizonyítvány záradékában az érvényességre vonatkozó időtartam a bizonyítvány érvényességét, felhasználhatóságát megállapították, mindaddig, amíg az állampolgárságáról le nem mond, a magyar állampolgársága fennáll. Azt tőle senki el nem veheti. Az állampolgárság megléte tény, így tehát nem a hatóság döntésétől függ. Az állampolgársági bizonyítvány azt a célt szolgálja, hogy annak alapján a bizonyítvány tulajdonosa az állampolgárság fennállását huzamosabb időn át tanúsító okiratot válthasson ki. Ilyen okirat a magyar útlevél és a személyazonosító igazolvány.”

S a dokumentumok figyelmes olvasója számára itt zárult be Wass Albert előtt a kör: az 1997. január 18-án Wass Albertnek címzett BM-osztályvezetői levél értelmében: "A törvény előírásai szerint kérelmére visszahonosítható az, aki bevándorlási engedéllyel Magyarországon lakik. A törvény nem teszi lehetővé a bevándorlás alóli mentesség megadását…." Mivel Wass Albert csak az 1945 előtti Magyarország területén, és nem az ismételt elcsatolás után megmaradt Magyarországon lakott, s nem is kívánt itt lakni, csak "mint magyar állampolgár hazalátogatni", nem visszahonosítható az ő állampolgársága, csak rendkívüli döntés esetén volna az, bármit is állít Kuncze volt belügyminiszter Csoóri Sándornak írott levelében, vagy a BM akkori államtitkára a rádióadásban, illetve legújabban a Fidesz-képviselőknek írott válaszlevél.

Állampolgársága meglétét elismerhetik utólag, de érvényesíteni még holtában sem kívánják. Pedig a román soviniszta és a hazai álságos rágalomhadjáratok ellen megvédeni elsősorban – ha utólagosan is – teljeskörűen jogosult magyar állampolgárként volna ajánlatos. Néhai Wass Albert író, a legkiválóbbak egyike (még a volt SZDSZ-es belügyér szerint is), így hát még mindig az marad, aki volt világéletében: "Hontalan magyar!"
De ez immár nem lehet soha az ő szégyene, hanem a mi szégyenünk: mai és még az ő érdekében tenni mindmáig képtelen és tehetetlen magyaroké.