Hanyatt a sűrű fűben

arccal ég felé
földhöz simulva
szálltam felhők fölé
Karcos szárú pipacs
csókolta arcom

Széttártam karom
ezer fűszál, pitypang
papsajt, tüskés tarack
zizegett, zsongott,suttogott
lepke- és bogárhad
a levegőben vibráltak
öröktől szóló dallamok
Szénaillat terült a rétre
messzi tanyákról az akácos
és állatok szagának
szellőkben szelídült keveréke
Színes apró hangok
fényből font koboldok
tartották fogva a pillanatot
Mint kereszt feküdtem
néma bűvöletben
elborított a zöld
nem látott senki sem-
közel voltam magamhoz
mint a színek végtelenje
a vakító fehérben

Tévutak

Elméddel hiába ostromlod
a rossz helyre képzelt eget.
Imáink legtöbbször tévedések,
félelmek sugallta tévutak.
Nem merjük megtalálni ott,
ahol lakik, a mindenható Urat.
Az Isten nem olyan, szól a szív,
ám a dogmák súlya
hatékonyan visszahúz.

Angyalok hívnak
szivárvány-magasba,
de te maradsz, és
esküszöl a tévutakra…