Koncert a télben

Mesél a tél a Grabenen,
hullik a hó a kútba,
a reménykedés jár velem
jövőm útjait tudva.

Figyelnek álomi manók
aranykeretű ablak
szárnyai mögül, s a lakók
nyugodtak, nem riadtak.

Fenyőfák állnak hallgatag,
tekintetemmel intek
dús tűlevelű ág alatt
árván bámuló pintynek.

Áhítatos-szép lámpafény
házak nyakán a gyöngysor,
varázslat-pillantás, kimért
boldogság este ötkor.

Zenél a szél a Grabenen,
s mint Mozart fuvoláját,
csengettyűk fordítják nekem
a város vallomását.

Bécs, 2010. december 17.

Korrajz

A rakodópart alsó kövén ülni,
sajnos, sem kedvem, sem időm.
Múltam sincs már és jelenem sincs,
csak álnokul áltató jövőm,
hiszen a költők szobrát
a madarak ugyanúgy lepiszkítják,
mint a politikusokét meg a tudósokét.
Ki verset olvas, ma egyre ritkább.
Az emberek keresnek inkább
egy bizalmas zsokét,
s elég nekik,
hogy a szerencse titkát
remélhetik.
Lelki boldogság? Ugyan! Csak legyintenek.
Luxusvilla, autó, aranyat virágzó telek,
s örvénybe merülő tekintetek.

Virradati vázlat

Villámok rajzszögével
rögzített rétre réved
viharvert sorsunk szeme.
Miközben napra vágyunk,
rendszerint bőrig ázunk,
zúdul suhogó zene.

Vidámabb vallomásként
vajon volna-e másként
alkalmunk lépni tova?
Mennydörgő kórusának
szólamot súg a bánat
méregerős szponzora.

Reményünk lába gyöngén
felfénylő kavics gyöngyén
pihenve útra készül.
Egy arányosabb lépték,
a naprajzolta térkép
eligazítja végül.