Átváltozás

Hogy átkacagtál rajtam
Hangos a rét
Belepirult az izsóp
Nyílik ajakos virága

A teremtő isten ujját
Bűvös susogással
Kicsalogattad

Hull harmatra zápor
Hóra jégeső majd dara
Ilyen tavaszt nyilas havában
Csak öklömnyi varangyok láttak
Még mielőtt az ég
Sápadt katonák által
Bebetonoztatott
Volna

Hogy a rég megholtak
Örökébe léptünk
S átkacagtál rajtam
A Szélrózsa Kalauzok
Minden irányból ide terelték
A kecskegidákat
Körbe ugrabugrálták
A Föld Köldökét
És a Földnek Gyémánt Tengelyére
Újra ráfeszült az égi bolt kapuja

Álom

A Pannon tengernek partján
A part fövenyén
Sétáltunk ketten
Te meg én

Ott ahol menta szagú szellő
Lengedez enyhén
Ott kergetőztünk
Te meg én

Árnyékunkat nyújtóztattuk
Felnövekedvén
Velük nyújtóztunk
Te meg én

Opál hajnalon meztéláb
Negyvenegyedikén
Jókait kértük
Te meg én

Meséljen s aludtunk mélyen
A part fövenyén
Nyolcas ölében
Te meg én

Bazalt robbanások előtt
A föld köldökén
Nyolc boldogságban
Te meg én

Hidd

Ha fuvallat motoz a hajad között
Hidd simogattalak

Ha alkonyat pírja tüzel az arcodon
Hidd csókolgattalak

Ha utolér az éjsötét hűvös sóhaja
Hidd hiába várhattál haza

Ha hóförgeteg bucskázik előtted
Hidd megkacagtattalak

Ha a szomjúság kútjába hullottál
Hidd ölembe vettelek

Ha tavaszi titok cseng a füledben
Hidd messziről üzentem neked

Ha kavics zenél a lépted alatt
Hidd sírok utánad

Ha a napsugara átjárja testedet
Hidd meghaltam veled

 

A verseket szerző Szélcsatorna című új kötete könyvheti megjelenése alkalmából küldte meg szerkesztőségünk kérésére olvasóinknak, a szerk.