Áron Attila: Föllelhetetlenül, Oktondi félnótás (versek)

Föllellhetetlenül

Valahol mélyen egy
mélytengeri ékben
vagy a földben
talán éppen alattam
a táguló mélység
szöszmötölő
csendjében
a magába forduló
sötétségben
a belül lakó
világvégen
ott
ahol a színkülönbségek
szeretkezésében
csak egy
halványan
permetező szivárvány
gyöngéd fénye
babrál ott
lenn
nagyon mélyen
egy minden
emberi és földi
dolgoktól mentes
hangtalan világ
vár rám
Vár,
hogy álompalota ívű
szép szemét
lehúnyja
és
néma mozdulatokkal
boruljon
rám.

Oktondi félnótás

Nádszálból sípocskát
Mogyoróból furulyát
Örömeinkből ódát
Fájdalmainkból elégiát
Kifaragtam ezt-azt és mást
Így lettem én egészen más
Kézművesből oktondi félnótás.

Míg szorítva rám borul s mocskos bűzét
Röhögve ontja felém a romlott világ
Mesék tartanak a szürke napokon
S éjszaka vigasztalnak a balladák –

De megszólal a sípom és a furulyám
S vigasz és remény futamait hordja hétágra
Ezen a látomásos éjszakán.

Minden vélemény számít!