(Levélféle Malte Laurids Brigge naplóíróhoz)
Mindenkiről tudnia kell valakinek,
mindenkinek tudni kell, hogy valaki tud róla.
Mindenkiről tudnia kell valakinek,
mindenkinek tudni kell, hogy valaki tud róla.
Kevesen tudjuk (tudjuk) még a versszeretők és versírók közül is, hogy van egy költőnk, aki Hölderlin Duna forrásánál című ódája után a “FOLYÓK” című költemény profán himnuszát vetette papírra! Lássuk-olvassuk-képzeljük látomásos játékait:
JORGE IBARGÜENGOITIA (Mexikó) Tovább olvasom… →
VJACSESZLAV AR-SZERGI (Udmurtföld, Oroszország) Tovább olvasom… →
Ne merjen senki szemébe nézni,
szeme életünk’ egyenként vérzi.
Szeme fészekalj – szigonyt vető;
de madárrajt röptető
toronytető!
Kilátás onnan: Rákos mező…
veszejttető…
vagy éltető…
Ugyan már, költő!
Mit firkálgatsz
Verset ennek-annak?
Nem elég neked a
Rákóczi tölgyek
Mesés világa?
Lelkesedünk,
mandzsettagombokat fényesítünk,
csoportosan énekelünk.
A Tesco előtti trambulinon korán
öregedő kamaszok pihennek,
kórusunk dalát befogadják.
Csak a szöveget nem értik,
összefolynak előttük a repülő
betűk, homályba borul a határ.
Hatszólamú este lesz, átmegyünk
az Operába, meseszép hattyúk
úsznak kék szemekben.
Elfogadhatatlan idill, madrigálok
lendítenek tovább, lengetünk.
Tavaly, év végén, a Kráter kiadónál jelent meg E-könyv formátumban egy romantikus történetem, a Székelyföldi szerelem.
„Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek,
hanem türelemjátékok.”
/Márai Sándor: Napló VI. kötet, 1949/
A dátumra is pontosan emlékszem: 1972. szeptember 2-án reggel kóstoltam először laktanyakosztot. Előző éjjel, úgy éjfél előtt futott be a vonatunk a dél-alföldi város kis állomására, amellyel éppen szemben, az országút túloldalán terpeszkedett el a kaszárnya.
Kedves Vendégeink és Versenyzőink!
Immár tizenhatodik alkalommal rendezzük meg Az ötágú síp üzenete című versmondó és kulturális találkozót, amelyen hazai és határon túli szavalók, képzőművészek és színjátszók mutatják meg tehetségüket és felkészültségüket.
Megbékélt időt kívánok, merengésre alkalmasat,
melyhez felesleges a szótár, érvényeset hozzád, te szegény
vétkes, és az egész bolygónak, mely érvényes a
mimóza kényes sajátosságára,
az égbolton mozgó álmok alakjára.
Játékos mosolyok kúsznak
sárgászöld luftballonok szálain, függnek
torony tömbházak, helikopterek
és végtelen liftaknák között –
váratlan felélesztett gyermekkorunk,
miként ha sokkjából
a titkos mákgubó,
melyben a nyomástól magjai szilánkokra
robbannak.
Ki így ébred egykori lénye halálából,
igazán van esélye annak,
van Istene.
Egész élet ára:
Vak menetel/e/
Kínai fal mentén
Korom egyidős az emberiség korával.
Egymagam a sorsomban, mint a lázadások,
gyűlölöm a nemzetek gyűlöletét.
Sose tudtok kidobni az időből.
(Szlafkay Attila fordításai)
Megszabadult a rabigától.
És nem lett szabad.
Önmaga foglya.
Szúnyog lépdel
Közönyösen
mbösen
Nevem fűrészbetűin.
__________________
két kortárs költő Romániából, Bossert emigrációja után rejtélyes körülmények között kiesett egy toronyépületből. Stoica pályatársként és fordítóként sem volt a rendszer kegyeltje. Évtizedekig és könyves bizonyítékkal kedvenc „ismeretleneim”.
V.L. emlékére
1.
A neves polihisztor
ma vak és analfabéta.
És ez nem vicc.
2.
A 7 nyelven beszélő
hasbeszélő körül
most dadog a lét
a globális hogyan
= tovább =
Szemüvegem kétszer
Teremtettem a földhöz.
Egyik lencséje menten összetört.
A másik még állja
Kapkodásom.
Tudálékosak.
Hallgatásról fecsegnek.
Én beszélhetnék.
„Bizony mondom Néktek [az igazat]: Az asszonytól szülöttek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” (Mt 11,11) [2]
„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál. Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.(…) Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51,9-12) 2
„Lement tehát [Naámán], és megmerítkezett hétszer a Jordánban… Akkor újra tiszta lett a teste,…” (2Kir 5,14)[3]
Óbuda-Budatétény, 2014. július 23.
Újra dobol az eső a szívemben…
Mint egy hete, tán kedden este.
Álltunk ma ketten a kapu két odalán…
S néztük egymás kérdő szemét,
Előbb én, aztán Te sírtad el némán
A közösből lett másik nászod
üzenetét.
Újra dobol az eső a szívemben…
Mint egy hete, tán kedden este.
Szomorú csak férfi-szív lehet ennyire.
Adyvá lett az egyik lélek-felem,
S a héja-nász ütemét dúdolja.
De a Tiéd maradt a másik fele,
Már nem kérlek, de egyszer halld meg
üzenetét!
Óbuda-Budatétény, 2014. július 28.
Egyfajta őszinte poszt-klasszicisnus is jelentkezik újabban kortársaink verseiben, ezek közé tartoznak SZilágyi Erzsébet költeményei is, a szerk.