Rovatok kategória bejegyzései
Ujlaky István Hollandia gyönyörei (a holland „kikötő típusú állam” a XVII. században)
Szalay László Pál: Szelfi / tárca
Gyüre Lajos: Hazai tájakon
Turcsány Péter: Végső búcsú Ferenczi Lászlótól
Dörömbözi János: Kelet és Nyugat természetfilozófiájának haikupillanatai / II. A haiku „természetéről”
Csokonai Attila versei: Poeta ludens, Környezetvédő prófétánk, hol vagy?, Amikor közbeékelődik a mottó
Donát Lajos pomázi alkotásai
Barcsa Dániel: Hatvannyolc (Személyes történelmem 1.)
Novák Imre haikuciklusa: Közelképek és aranyfedezetek
Kiss Székely Zoltán: Hullámvándor fényhatáron, Versárnyék, Miféle zizzenés / versek
László Péter Sándor: Pojánákon ispiláng (Pünkösdi vers)
pojánákon esztenákon
ispiláng van:
vélem még egy pipés
pihés vetett–ágy van
Hejj villő!!!
Dinók Zoltán: Csodabogár (novella)
Már kisgyerek korában is más volt, mint a többi gyerek. Koravén volt. Másképpen fogta a kanalat az ebédnél, a leves evéskor, máshogy ugrott át a zsámolyon az iskolában, tornaórákon. Tovább olvasom… →
Debreczeny György versei: a felszálló sárkány városában, a duna mentén, a szemlélő figyelmét vajon nem tereli el?
Turcsány Péter: Számvetés – Ismét a Dunánál
Turcsány Péternek 1981-83 között írt versének – egyértelműen a Trianon utáni állapotokra utaló részeletei miatt – újraközlésével kívánja a szerkesztőség erősíteni Dörömbözi János Trianon-eszzéjének mai olvasókhoz szóló üzenetét, a szerk. Tovább olvasom… →
Dörömbözi János: „A dajkanóták emléke kél, / Egy árva népről bús dalt regél.” (Emlékezés a trianoni békediktátum 95. évfordulóján)
„Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá.”
(Juhász Gyula: Trianon)
1906. október 27-én Konstantinápolyból II: Rákóczi Ferenc fejedelem hamvai hazatértek. Ravatalánál másnap tömegek rótták le kegyeletüket Budapesten, majd örök nyugalomba helyezték 1906. október 29-én – magyar földön, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban, a kassai dómban. Košice – ma ismét „idegenben”. Tiszteletére 1906. november 21-én mutatták be a Király Színházban, Kacsoh Pongrác daljátékát: Rákóczi.1
Magyari Lajos emlékére
Czegő Zoltán:
„Kit érdekelne Bocharában, hogy székely–magyar vagyok?”
Az embernek fia, ki halandónak született, életében nem szabadulhat az élet törvényeitől. Azokat tartja be azzal is, hogy végső lélegzetével visszatér az anyagba. Tovább olvasom… →
Gyüre Lajos: Nagyapám zsombék-székében mesefa
(Gyermeknapra ajánljuk föl- és leszármazottak örömére)
Nagyapám úgy estefelé
ülőkének zsombékot vág
a Csőrény szikkadt medrében,
tört kasza szeli, penge-ág.
Adja a nádas, gyökere
évre rá majd újra ered,
és nevel barna nádbutykót,
ellepi, tölti a teret.
Tovább olvasom… →
T. Ágoston László: Jónás háborúi (Kettős példázat)
Álmot látott Jónás, Amittaj fia, a próféta. Semmi különös nem volt ebben, máskor is így adta tudtára az Úr az akaratát. Jónás pedig felébredt, s tette, amit az ő Istene, Izrael Istene megparancsolt neki. Prédikált az embereknek a templomban, vagy akár a hegytetőn, ha kellett. Kemény szavakkal ostorozta a bűneiket, s megtérésre, bűnbánatra, engesztelő áldozatok bemutatására ösztökélte őket. Tovább olvasom… →
Magyari Barna: Öt új költeménye
A meztelen péntek
egy gén egy érv egy fényelem
belőled mindig van nálam
hogy ne fázzak itt a versben
bőröd illata a sálam
meztelen áll most a péntek
mellbimbóján forr a csoda
gyönyörű élmények érnek
fürdet a perc a csókodba’