pojánákon esztenákon
ispiláng van:
vélem még egy pipés
pihés vetett–ágy van
Hejj villő!!!

Eccö’ korán Félháromkor!?
Hajnal-négykor! félálomkor
Démon-vette kedélyem ím
/már/ ződhímes’ lesz
Egy–kettő…
Hejj villő???

Kelő Napom
Kellő szellőm…
ződ’–bütüjén’
jól harmatol: az erdő
Pástos–úton Keresztúton!
Hejj villő…

Kelt: 2012. esztendőben,
a Villő pataknál

(Megjegyzés: e „villőző” vers tavaszkérő s nem Karácsony–i, és ennek szellemében az Ispiláng nem /!/ rosenkreutz–i értelmezésben, hanem erdélyi Pünkösdi átvett értelmezésben veendő.)