Nyugalom

de mi ez
akkora a nyugalom a könyvszagú fényben
emeletenként 100-100 olvasó
miért iramodik meg valaki hirtelen
valaki miért fut utána

a liftnél éri utol az egyetemistának látszó magas fiú
a nem egyetemistának látszó köpcöset
a pulóvere ujjánál próbálja visszatartani

nincs mit mérlegelnem a köpcös már pördül is
mire odaérek gyíkként vedli le pulóverét
meztelen felsőteste csupa izom a vékony magas elfehéredve nézi
épp akkor érek oda amikor a köpcös megütné
nem ijed meg tőlem boksz mozdulattal rögtön engem vesz célba
félerősen rúgom gyomron mire megtántorodik
majd kettőnk elől menekülni kezd a lépcsőn
lefelé mi utána

a diákok s diáklányok gyerekes mozdulattallapulnak falhoz

pedig puha talpú cipőink nem is hangosak

már a földszintre ért a félmeztelen
nyomában én
a magas a pulóverrel lemaradt

a beléptető elektronikánál sorban állók kultúr-ijedten rebbennek szét
a menekülő majdnem elsodorja a büféből épp a kisasztalokhoz érő
neves kritikust aki kávét egyensúlyoz műanyag tálcán

a tömeg láttán félmeztelensége tudatával a köpcös lecövekel
így érem utol mire most már tényleg
dühösen ront rám kínzójára de megint… ugyanaz a láb…
beesik az asztal alá – koppan a feje – éppen új könyveket árul
egy kiadó
de már jönnek is a biztonsági őrök
s kezében a pulóverrel a magas srác is befut

de hát nem loptam sír krokodilkönnyeket a köpcös
a laptopomat el akarta vinni mondja a magas

én mindvégig szótlanul most otthagyom őket
már nem az én ügyem
micsoda nyugalom van bennem csodálkozom
pedig a könyvtár felbolydult
mindenhonnan tekintetek szegeződnek rám
közben a köpcös már az utcán kiabál
az őrök nyilván elengedik végül
elég volt neki ez a lecke? Itt már felismernék… többet nem jön talán

nem nézek senkire
nincs mit mondanom
nem akarok hallani semmit

az egybeverődött tömeg némán utat ad
nyugalmam értteti meg velük hogy az ősjelenetet látták

a könyvtár alkalmazottai mostantól
másként néznek majd rám ha lapok új példányát kérem
vagy egy-egy természeti népről szóló könyvet
úgy sejtem ismerősként fogadnak bár továbbra sem leszünk
egymásnak bemutatva
esetleg társalgunk is tartózkodó eleganciával

csak ami ma történt itt
arról hallgatunk

Anyasötét

„Ne a lélekzetvételt. A zihálást.”
 Pilinszky János /

ma vért adtam könyörületből
s közben láttam a halált

katonaként vették utoljára a vérem
zöld harci ruhás sápadt káin-ábelek hanyatt

s a vér… a vér… a vér… a vér… a vér…

áttetsző műanyagcsövekben vörös-feketéllett
üvegpalackokban lötyögött
ládákban rázkódott mint odafelé a platón mibennünk
de most már kívülünk
– láttam – a kocsin

ma vért adtam valakinek akit talán lelőnek
és tudtam
agyamból a vér nemsokára kifogy
és majd kis vibráló fehér pontokat kezdek látni
így ürül a lőtt sebből a vér
s a halál első megnyilvánulásaként kis fehér pontok
tűnnek fel a retinán majd nem kapsz levegőt

25 évesen jól kifigyeltem ezt
most 55 évesen meg direkt kíváncsi lettem
milyen a halál

elhatároztam: nem veszek levegőt
sajnos a nővér mellettem ült
imitálnom kellett hogy emelkedik és süllyed a mellkasom
míg a garatot a nyelvtövemmel befogtam

elmúlt egy perc aztán még fél
már majdnem kettő
ennyi idő után kell a vízből iszapcsata közben kibukni tudtam
fogy… fogy… fogy… fogy… fogy…

– … szul van? Rosszul van?!
– Tessék?

ma véradás közben
láttam:

ANYASÖTÉT

és a nővér meg akarta szakítani véradásomat
sürgősen abba kellett hagyni a vizsgálódást mert már többen odanéztek

ziháltam

Bakony

az utolsó hadgyakorlat utolsó éjszakáján bejött sátrunkba
a laktanyaparancsnok
nem tudott enni egyék meg fiúk tette konzervét a lőszeres ládára
mosolygott is de látszott hogy nem minket lát hanem a múltba réved
vagy a jövőbe?

másnap megalázta őt az egyik vezérkari tiszt akit helikopterrel hoztak ki
a „juli sírja” fölé
ahová az éjszakai táborból kiértünk

róth alezredes hozzám üvöltötte a piros nadrágcsíkos
s a laktanyaparancsnok akinek ugyanolyan fehér álcaruhája volt mint nekünk
díszlépésben közelítette meg a vízmosás hóbuckás peremén
a hasunkat fogtuk úgy röhögtünk de aztán…
„MAGUK AZ UTOLSÓ EMBERÜKIG MEGSEMMISÜLTEK!!!”

jóságos ég mire játszanak ezek
ki katonásdizik velünk a valósághű terepasztalok fölött
makettjeinket ki söpri le ennyire irgalmatlanul

azon a télen kétezren vesztünk (volna) oda egy vegyi támadás miatt
a laktanyaparancsnok hibájából
aki feladványát félreértve éjszakai pihenőt rendelt el
hogy kíméljen minket