1.
A Dél-erdélyi és felvidéki sikeres fellépések után a Kráter Műhely Egyesület által  felkarolt Körhinta Zenekar most az Észak-erdélyi  szórványmagyarságnak adott négy nagysikerű koncertet.
Elsőként Ördöngösfüzessen,  a református parókia ifjúsági termében léptek fel. A helybéliek szép számmal jelentek meg a számukra ismeretlen zenekar előadására, a terem megtelt. Eljött még Hideg Anna néni is, a Tiszta Forrás (adatközlő), aki népdaltudását az anyatejjel együtt szívta magába, és  akitől   évekkel korábban a Bonyhád melletti Váralján, az Egyszólam Együttes táborában, valamint a válaszúti Népzenei Táborban több alkalommal tanult dalokat a Körhinta Zenekar énekese, Turcsány Bíbor.
Hideg Anna nénit jóleső érzés töltötte el, hogy énektudását elsajátították, mesteri fokon művelik, tehát lesz folytatása az életének, a magyar énekszónak, az ördöngösfüzesinek, és nemcsak Erdélyben. A fellépésnek otthont adó református lelkész, Sükösd Sándor meghívta a zenekart, hogy a későbbiekben majd rendszeresen tartson táncházat a helybélieknek, és lehetőség szerint szervezzen nyári táborokat a füzesi fiataloknak, hogy a páratlanul szép, egyedi ördöngösfüzesi  dalok és táncok el ne vesszenek, hanem tovább éljenek. Nagy vonzerőt fog jelenteni – mondta a lelkész –,  hogy a fiatalok fiatal zenészek tanítják majd a falubélieket, hiszen egy fiatal számára egy másik fiatal tudása és tapasztalata  inkább követendő, mint a többgenerációval idősebbek példája.

2.

A  Körhinta a Zenekar koncertkörútjának második állomása Szék volt, amelynek a falu központjában  lévő művelődési ház adott otthont.  A mezőgazdasági munkák dandárjának ellenére szép számmal jelentek meg az érdeklődők, hogy meghallgassák a széki muzsikán kívül még hat tájegység  dalait: szováti, kalotaszegi, szilágysági, füzesi, buzai dallamait.
Az egyórás műsor végén a közönség egy része sehogy sem akart hazaindulni, odagyűltek a zenészek  köré,  körbejárt egy üveg is,  és együtt folytatták az éneklést, muzsikálást. Volt   akinek  nem bírta a lába, és táncra is perdült. A hosszú, kimerítő utazás és az ugyanazon nap délutánján adott füzesi fellépés ellenére a zenekar addig húzta a közönség által kért dalokat, ameddig csak volt kérés. Éjfél felé aztán a hallgatóság kifogyott a kérésekből, szálláshelyünkre indulhattak  a zenészek is.

3.

A harmadik fellépésre Buza (https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Buza ) faluban került sor, a helység nyári színpadán, a református istentisztelet után. A rettenetes déli hőség ellenére a falu lakossága szép számmal hallgatta végig a zenekar műsorát. A zenészek invitálták a közönséget, hogy hozzanak föl padokat a színpadra, és üljenek oda, mert ott van  árnyék, de csak pár merész vállalkozó tett eleget ennek a kérésnek. A legtöbben a közeli fák, bokrok alá húzódva hallgatták végig a magas színvonalú műsort. Amikor a zenekar belekezdett abba a dalba, hogy: “Felszántatom a buzai nagyutcát, vetek belé piros pünkösdi rózsát.Én beolytom magamat piros rózsának,aki szeret, szakítson le magának.”(https://m.youtube.com/watch?v=TsxX0rZinGo)
… a közönségből számosan könnyezni kezdtek, és bizonyára ezt tette a Mennyekben  Szilágyi Anna néni, a Tiszta Forrás (adatközlő) is, akitől Turcsány Bíbor, a Körhinta Zenekar énekese ezt a dalt tanulta. A lelke közöttünk volt.
Jólesett a zenészeknek, hogy a református gyülekezet két tagja a műsor után meghívta őket a gyülekezeti  közösségi házába egy kis üdítőre, és a feleségeik által készített házi süteményekre.  A beszélgetés során sok mindenről volt szó, többek között arról is, hogy milyen jó is volt még pár évvel ezelőtt, Márta lelkészasszony idején, amikor még minden nyáron szerveztek népzenei és néptánc táborokat Buzán, most viszont nincs, aki önként felvállalja az ezzel kapcsolatos vesződségeket. Meg is indult az elvándorlás a faluból, sokan látják sorsuk jobbrafordulását külföldön. Milyen jó is lenne, ha valami vonzerő, mint például a saját ősi népzenéjük és néptáncuk megtartó ereje, egy jó faluközösség, egy élhető élettér  hazavonzaná őket, hiszen itthon is lehet boldogulni, aki dolgozik, szorgalmas és kitartó az Erdélyben is sokra viheti – mondták vendéglátóink. Azonban  nem  sokat beszélgethettek és  pihenhettek a zenészek, mert máris indulniuk kellett útjuk következő helyszínére, Feketelakra .

4.

A feketelaki református lelkész köszönetet mond a körhinta zenekarnak, az egy órás magas színvonalú, tartalmas műsorért.