Asajtótájékoztatót megelőzően a jelenlevők fél perces néma csönddelemlékeztek Wass Albert halálának közelgő, hetedik évfordulójára.
A sajtótájékoztató témáját egy, a napokban az Élet és irodalom címűhetilapban megjelent cikk adta. Az írás szerzője egy román lap cikkébőlidéz, amelyben tanúkkal igazolják, hogy Wass Albert részt vett abban amészárlásban, amelynek kapcsán a Kolozsvári Népbíróságon 1946 elejénbűnösnek találta és halálra ítélte.
Mint ismert, Wass Albertet és az édesapját azzal vádolták,hogy 1940 szeptemberében román nemzetiségű személyek meggyilkolásárabujtották fel a Romániába bevonuló magyar honvédtiszteket, s ezérthalálra ítélték őket. Az azóta nyilvánosságra került dokumentumok és aper körülményei egyértelműen igazolják utólag is az eljáráskoncepciózus voltát.
Szutor Ágnes, a Kráter Műhely Egyesület és Könyvkiadógazdasági vezetője, aki számos kutatást végzett Wass Albert életművekapcsán, illetve több kiadvány összeállításában is részt vett,részletesen cáfolt, több, a cikkben olvasható állítást.
Elsőként a lap által megszólaltatott tanú személyétkérdőjelezte meg. A cikk állítása szerint egy cegei lakos, Pál Annatanúskodott Wass Albert bűnössége mellett, ám felkeresve a települést,illetve annak polgármesterét, kiderült, hogy ott nem lakik ilyen nevűés korú személy – mondta.
Hasonlóképpen cáfolta a lap azon állítását is, miszerint csak1957-ben, Amerikában kellett tisztáznia magát az írónak a vádakkapcsán, hiszen, mint mondta, számos dokumentum bizonyítja, hogy1946-ban a Kolozsvári Népbíróság lefolytatott ennek kapcsán egy pert.Ha bebizonyosodik, hogy Wass Albert háborús bűnös, akkor nem engedtékvolna be Amerikába – mondta Szutor Ágnes, hozzátéve, egy 1946-osírásában az író maga kérte, hogy egy független bíróság hajtson végreelfogulatlan vizsgálatot az ügyében.
Hozzátette, a per részleteiről a Kráter Műhely Egyesület lapja, a PoLíSz, külön füzetet jelentetett meg.
A vádak megalapozottságát vonta kétségbe Téglás Gyula is,aki személyesen kereste fel Ombusztelkét, a mészárlás helyszínét, mégélő tanúk után kutatva. Mint mondta, a tömegmészárlás valóbanmegtörtént, a román pópát családjával, és szolgálólányával együttlelőtték, de a tanúk beszámolója szerint Wass Albert akkor még atelepülésen sem tartózkodott. Ezt az állítást megerősítetteKolozsvárott Bánffy István, az író unokatestvére is.
Felmerült a cikkben egy másik, többek által is hangoztatottvád Wass Albert ellen, nevezetesen, hogy az emigrációban szimpatizált ahungarista mozgalommal, és annak eszméivel – mondta. Az állításokszerint okiratok igazolják ezt. Érdekes ugyanakkor, hogy a vádlók általhivatkozott iratok megtekintését személyiségi jogokra hivatkozva nemengedélyezi a levéltár vezetője – hangsúlyozta.
A cikk riportként való műfajmegjelölését, illetve történelmi és tényanyagbeli pontatlanságait kifogásolta Benkey Ildikó, a Magyar Rádió vasárnapi újság című műsorának munkatársa, aki maga is több műsort készített az íróról, valamint Haklik Norbert író, publicista, a Magyar Nemzet munkatársa.
„Magyar íróról van szó, aki mögött politikai hovatartozástól függetlenül fel kéne sorakozni.” – hangsúlyozta Benkey Ildikó.
Csabai János, színész-rendező, aki rendezőként a hatalmassikert aratott Wass Albert: Ember az országút szélén című művénekadaptációjával, elmondta: „Büszkén vallom, hogy a szeretetvallást WassAlberttől kaptam”.
Mint hangsúlyozta, nincs szükség arra, hogy reflektáljunk azírót támadó írásokra, mert Wass Albert nem szorul rá, hogy megvédjük,mert ő már mentes a földi ítészektől. „Letett egy gyémántot az asztalraműveivel, és erre bármilyen mocskot, vagy sarat dobálnak, kiragyogalóla, vagy a mocsok és sár is gyémánttá válik tőle” – mondta.
* * *
A sajtótájékoztatón nem tudott részt venni Szakáts István Péterszékelyudvarhelyi író, irodalomtörténész, aki ezért levélben küldte elHomályból a fénybe című írását a cikk kapcsán. Az alábbiakban teljesterjedelemben közöljük az írást:
Szakács István Péter: Homályból a fénybe
Hét esztendővel ezelőtt, 1998. február 17-én – részleteiben máigsem tisztázott körülmények közepette – Wass Albert floridai lakásábaneldördült az a lövés, mely kioltotta az író életét. E tragikuseseménnyel tovább sűrűsödött a homály személye körül.Wass Albert jellemző példája az (irodalom)politika kelet-európaiműködésének. Nálunk az egyes életműveket manapság is a politikum felőlközelítik meg, és sok esetben még élénken hat a baloldali vezérlésűirodalomkritika is. Magyarán: a halála után annyi esztendővel is azthangoztatják, hogy Wass Albert addig nem foglalhatja el a neki járóhelyét irodalomunkban, amíg nem tisztázzák múltját, politikai nézeteit.
Miközben pro és kontra vélemények hangzanak el Wass Albertéletével kapcsolatban, és szobrait még az Isten házából is száműzniakarja a román igazságszolgáltatás, az író valójában megtalálta márigazi helyét. Nem az irodalompolitika gyakran napi érdekek általkimért, talmi talapzatán, hanem sok ezer olvasó szívében. Könyvei évekóta vezetik Erdély- és Magyarország-szerte a könyvlistákat. S bár aműveket ideig-óráig be lehet ugyan tiltani, az olvasók indexre tétele –valamennyiünk szerencséjére – sokkal körülményesebb. Végső soron őkazok, akik igazából eldöntik, hogy ki érdemes a tiszteletükre. AKönyvek politikai kurzusoktól függetlenül valójában mindig az Olvasóelőtt vizsgáznak. Így vizsgázott például már hosszú évekkel ezelőtt,amikor az író nevét kitörölték az irodalomtörténetekből, A funtineliboszorkány c. trilógia, amit a kommunista hatalom Magyarországon a rájellemző cinikus módon pornográf kiadványnak minősítve tiltott be.
Hogy miért haragszanak Wass Albertre? A kérdésre a válaszvalójában egyszerűbb, mintsem hinnénk. Mert egyszemélyesszabadcsapatként szembe mert szállni egy hamis világmegváltó eszmehirdetőivel. Mert nem úgy írt, ahogyan azt a Kelet-Európábanberendezkedett kommunista hatalom elvárta a hazai, pórázon tartottírástudóktól. Mert energiáját nem kímélve, modern Don Quijote-kéntvívta szellemi szélmalomharcát az emigrációban az erdélyi magyarság,általában az elnyomott közösségek jogainak visszaállításáért. S mindezta mai napig sem tudják megbocsátani neki. Ezért húzódik évek ótakoncepciós perének semmissé tétele. Szellemisége zavarja mind a románnacionalistákat, mind a magyar internacionalistákat. Pedig ideje lennemár végre hivatalosan is kanonizálni, tudós módon befejezni azt, amitolvasók tízezrei régen elkezdtek már. Hogy a fény diadalmaskodjon végrea sötétség fölött. Talán ez műveinek summája, amint utolsó regényében,a Hagyaték-ban a titoktudó öregember a beavatás előtt álló gyereknekmegfogalmazta: „- A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat –mondta mély, dörmögő hangon az öreg -, mint ahogy a fény legyőzi asötétséget. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt,odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész anapfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennekIsten megteremtett, s akkor tied lesz az ő jóságos ereje. (…) érzem éstudom, hogy ott van tebenned is az erő, amit Isten adott azoknak, kikismerik a jó titkát. (…) olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike,törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétjébe,s ha ezt megtettük, eleget tettünk a parancsnak, ami világra hozott, sa parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől.”
Farkas Boglárka, Gondola, 2005.02.16