Hét esztendővel ezelőtt, 1998.február 17-én – részleteiben máig sem tisztázott körülmények közepette- Wass Albert floridai lakásában eldördült az a lövés, mely kioltottaaz író életét. E tragikus eseménnyel tovább sűrűsödött a homályszemélye körül.
   Wass Albert jellemző példája az (irodalom)politikakelet-európai működésének. Nálunk az egyes életműveket manapság is apolitikum felől közelítik meg, és sok esetben még élénken hat abaloldali vezérlésű irodalomkritika is. Magyarán: a halála után annyiesztendővel is azt hangoztatják, hogy Wass Albert addig nem foglalhatjael a neki járó helyét irodalomunkban, amíg nem tisztázzák múltját,politikai nézeteit.  
   Miközben pro és kontra vélemények hangzanak el Wass Albertéletével kapcsolatban, és szobrait még az Isten házából is száműzniakarja a román igazságszolgáltatás, az író valójában megtalálta márigazi helyét. Nem az irodalompolitika gyakran napi érdekek általkimért, talmi talapzatán, hanem sok ezer olvasó szívében. Könyvei évekóta vezetik Erdély- és Magyarország-szerte a könyvlistákat. S bár aműveket ideig-óráig be lehet ugyan tiltani, az olvasók indexre tétele –valamennyiünk szerencséjére – sokkal körülményesebb. Végső soron őkazok, akik igazából eldöntik, hogy ki érdemes a tiszteletükre. AKönyvek politikai kurzusoktól függetlenül valójában mindig az Olvasóelőtt vizsgáznak. Így vizsgázott például már hosszú évekkel ezelőtt,amikor az író nevét kitörölték az irodalomtörténetekből,  Afuntineli boszorkány c. trilógia, amit a kommunista hatalomMagyarországon a rá jellemző cinikus módon pornográf kiadványnakminősítve tiltott be.
   Hogy miért haragszanak Wass Albertre? A kérdésre a válaszvalójában egyszerűbb, mintsem hinnénk. Mert egyszemélyesszabadcsapatként szembe mert szállni egy hamis világmegváltó eszmehirdetőivel. Mert nem úgy írt, ahogyan azt a Kelet-Európábanberendezkedett kommunista hatalom elvárta a hazai, pórázon tartottírástudóktól. Mert energiáját nem kímélve, modern Don Quijote-kéntvívta szellemi szélmalomharcát az emigrációban az erdélyi magyarság,általában az elnyomott közösségek jogainak visszaállításáért. S mindezta mai napig sem tudják megbocsátani neki. Ezért húzódik évek ótakoncepciós perének semmissé tétele. Szellemisége zavarja mind a románnacionalistákat, mind a magyar internacionalistákat. Pedig ideje lennemár végre hivatalosan is kanonizálni, tudós módon befejezni azt, amitolvasók tízezrei régen elkezdtek már. Hogy a fény diadalmaskodjon végrea sötétség fölött. Talán ez műveinek summája, amint utolsó regényében,a Hagyaték-ban a titoktudó öregember a beavatás előtt álló gyereknekmegfogalmazta: „- A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat –mondta mély, dörmögő hangon az öreg -, mint ahogy a fény legyőzi asötétséget. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt,odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész anapfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennekIsten megteremtett, s akkor tied lesz az ő jóságos ereje. (…) érzem éstudom, hogy ott van tebenned is az erő, amit Isten adott azoknak, kikismerik a jó titkát. (…) olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike,törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétjébe,s ha ezt megtettük, eleget tettünk a parancsnak, ami világra hozott, sa parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől.”