Kusztos Tibor
Fehér falak
(Délerdélyi szórvány 1970)

Fehér falakkal körülvéve,
fekete szobrok között,
hol a halál villogó képe
nyilalló agyadba költözött,
hol a világűr rettenete,
mint anyaméh befog,
hol az est a Hold ezüstje helyett
atomporral permetez,
ott is élni, élned kell.

Fehér falakkal körülvéve,
fekete szobrok között,
hol az ágyad a múlt gyötrelme,
s párnád a nyugtalan jelen,
hol a tanítás emberséges,
s a tettekben még sincs kegyelem,
hol még az álmod is szégyenled,
s mert esendő vagy,
s hazudsz magadnak szépeket.
Ott is élni, élned kell.

Fehér falakkal körülvéve,
fekete szobrok között,
hol székedbe huppan a trottyos magány
és rád vigyorog a közöny,
hol forralt borod más issza meg,
s mégis neked ég el a szád,
hol hangoskodni nincsen kedved,
bár a véred énekel,
ott is élni, élned kell.

Fehér falakkal körülvéve,
fekete szobrok között,
idegen népek tengerében,
örökölt nyelved szigetén,
hol a hullámmal versenyt ordítsz,
s hangod nem hallja senki sem,
hol felejteni jobb, mint tudni,
s nem látni mivé válik gyermeked,
ott is élni, élned kell!

Élni kell, hogy a vers meg ne halljon,
hogy igaz legyen a zene,
hogy a tőke meg ne mérjen,
s ne légy e század betege
fehér falakkal körülvéve.
Élni kell és szeretni kell
a szobrokat jobban, mint magad,
s áldozni, míg meg nem szökik,
időt e néhány milliónak.

__________
Ezt a verset 1973-ban néprajzi dokumentum-filmbedolgozta be Dr. Rétváry László, a Magyar Tudományos Akadémia OrszágosFöldrajzkutató Intézetének egyik vezető munkatársa, mint az erdélyimagyarság sorshelyzetének hiteles tükörképét. A szerző 1975-bentalálkozott Kelet Európa néhány nagyvárosának néző-hallgatóközönségével, természetesen illegálisan, még az akkori Magyarországonis. Első megj. AZ IGE című református gyülekezeti lap II. évf. 2. (10.)szám.