Idén Dobos Marianne A lengyel lelkületről című dokumentum írásáért, míg Boda László ihletett verseivel és esszésorozatával érdemelte ki az elismerést. Mindkét díjazott lemondott a folyóirat javára a díjazással járó pénzjutalomról. Tavaly Győrffy Attila költő értékes verseiért, míg Székely András Bertalan kisebbségkutató Közép-Európa ketyegő bombája: Trianon című írásáért kapta az 50 ezer forinttal járó kitüntetést – hangzott el az átadáskor.

Dobos Marianne diáklányként részt vett 1956. október 23-án Szabó Lőrinc és Illyés Gyula irodalmi estjén Miskolcon . Ez a találkozás meghatározta egész további életét. Bár kohómérnök lett 1965-ben, 1983-ban mégis visszatért „valahai humán önmagához”. Legszívesebben „média misszionáriusnak” nevezi magát, és így a szeretet, a jóság, az emberség hirdetőjeként kezdte tevékenységét. Szinte valamennyi országos napilapban, képes folyóiratban találkozhatunk írásaival ekkortól.

Boda László teológus, író, a teológia doktora. 1973-tól a budapesti Hittudományi Akadémia erkölcsteológiai tanszékvezető tanára. A Magyar Professzorok Világtanácsának ökomenikus teológiai szekciójának elnöke. Szakterülete az erkölcsteológia, a filozófia és az etika.

A PoLíSz azért nevezte el a díjat Gyulai Pálról, a XIX. század legkiválóbb kritikusáról, a jeles költőről, prózaíróról, irodalomszervező közéleti személyiségről, mert Gyulai közismert volt bátorságáról. 1854-ben, a Habsburg önkény tombolása idején jelentkezett Petőfi-tanulmányával, amelyben példaként állította a reformkor és szabadságharc költőjét a kortárs alkotók elé. Közismert volt megalkuvást nem ismerő igazságszeretetéről és erkölcsi tisztaságáról, amellyel még a nyugatosok elismerését is kivívta, holott e nemzedék tagjai ugyancsak távol álltak Gyulai Pál esztétikai törekvéseitől. A PoLíSz szerkesztői a díjazottak munkásságában is érvényesnek látják a költő sorait: „És használt annyit nemzetének, / amennyit kis körben lehet.” (Gyulai Pál: Romhányi)