Tisztelt Kovács Zoltán Főszerkesztő Úr!

    Az Élet és Irodalom 2005. 02. 04-i számábanmegjelent „Szimpátia a sötétséggel” című Kunstár Csaba cikkbenbizonyíthatóan tévesen jelentek meg a következő állítások:

1. „Az erdélyi gróf, már fiatalon hangot adott politikaimeggyőződésének – szélsőséges nézetei miatt az erdélyi művésztársak1937-ben tőle, valamint a hasonló világlátással bíró Nyírő Józseftől iselhatárolódtak.”
    Azt a kijelentést, hogy elhatárolódtak tőle, a következő tények cáfolják:
•    1935-től Wass Albertet az Erdélyi Helikon tagjává választják.
•    Éppen 1937 tavaszán az Erdélyi Fiatalok első önálló fellépésén, a Független Újság írói ankétján Wass Alberttel együtt mutatkoznak be Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Méliusz József, Nagy István, I. Szemlér Ferenc, Szabédi László, Szenczei László, Varró Dániel, Vásárhelyi Z. Emil.
•    1937 nyarán pedig Wass Albert 15 erdélyi magyar írót hív meg Vasasszentgotthárdra. Bözödi György, Kiss Jenő, Szabédi László, Asztalos István, Szenczei, Jékely Zoltán, Flórián Tibor, Jordáky Lajos, Nagy István közül néhányan kifejezetten baloldali érzelműek voltak. A baráti eszmecsere egyik témája, hogy miképpen lehetne felújítani a fiatalok falusi irodalmi előadásait. A találkozó után a házigazdát a csendőrség letartóztatta s a Wass-családnál házkutatást végzett. (No comment.)
•    1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság fogadja tagjává.
•    1940-ben Baumgarten-díjban részesül a Farkasverem című regényéért.
•  1940 tavaszától 1943 júniusáig, Tamási Áront felváltva, a korlegszínvonalasabb irodalmi anyagát szerkeszti az Ellenzék címűnapilapban (Kodály Zoltán, lllyés Gyula, Németh László, SzentelekyKornél, Márai Sándor írói jelenlétével)
•    1941-ben Klebelsberg-díjat kap.
•    1942-től a Kisfaludy Társaság tagja.
•    1944-ben az Magyar Tudományos Akadémia tagsága fogadja körébe.
Megállapíthatjuk, hogy legfeljebb a komminternnel kapcsolatot tartóbaloldali írók határolódtak el később az írótól, de azok is csak 1945után, egyéni karrierjük építése miatt.

2. „Azt mondták az emberek, hogy a meggyilkolt pap, a föld miattveszett össze a gróffal – mondta Páll Anna, aki annak idejéncselédeskedett a Wass famíliánál.” A Ziarul de Cluj kolozsvári lapriporterének az idős asszony elmondta, hogy a földreform idején azállam a magyar arisztokrata földjéből juttatott az ortodox egyháziszemélynek, akitől a gróf ezt visszakövetelte. „Nem tudom, hogy Albiölte-e meg őket, de azt tudom, hogy azon az éjszakán ő is elment.Megölték a cselédet, aki magyar volt, megölték a pap asszonyát is,pedig abban benne volt a gyermek – emlékszik vissza a szörnyűéjszakára Páll Anna.” 
    A KME által 2005. február16-án tartottsajtótájékoztató ideje alatt is a mezőségi helyszínen interjús kutatástvégző Turcsány Péter bizonyos Páll Anna családjától tudta meg, hogy azasszony 15 éve halott és soha említést sem tett senkinek a tőlük 20km-re lezajlott eseményekről, sőt a kolozsvári hetilapban a 2003.február 26-án mellékelt fénykép sem őt ábrázolja.

3. A cikk szerzője azt is állítja, hogy Wass Albertnek csak 1957-benkellett, hogy tisztázza magát az amerikai kormány előtt háborúsbűnösségével kapcsolatos perében.
    Ezzel szemben már a Román Népbírósági ítéletmegszületését követően kérte, hogy egy független bíróság vizsgáljafölül ügyét, mert nem engedhető meg, hogy valaki „koholt vádakkalhalálra ítélhető legyen” (Idézet Wass Albert tanúvallomásából, Plarnhof,1946. szeptember 17.)Érdemes további részleteket idézni az írótól:„Tiltakozom az ítélet ellen és tiltakozom az ellen, hogy Romániánakkiszolgáltassanak. De bármikor kész vagyok számot adni múltamról ésálláspontomról bármilyen független bíróságnak, amelyik nem a gyűlöletés nem a nacionalizmus jegyében ül össze fölöttem. … És végül hiszem,hogy nem lehet ma már az egész világnak szeme láttára bármilyenmesterségesen gyártott vádak alapján, csupán azért megölni valakit,mert jogot mert követelni az élethez, még a háború előtt, elnyomottnépe számára! Hiszek, mert ha nem hinnék, nem érdemelné meg ez a világ,hogy éljek benne, mint ember. Akkor csak vadállatoknak van helyük aföldön.”
    Ezt követően Németországból azért kapott bevándorlási engedélyt Amerikába, mert az őt kivizsgáló Egyesült Államot Hontalan Személyek Bizottsága őt nem találta bűnösnek. Mr. Ross, a Hamburgi Amerikai Bevándorlási és Letelepedési Osztályon párhuzamosan James C. Mansberger Jr.-al szintén kivizsgálta Wass Albert ügyét, mint az Egyesült Államot Hontalan Személyek Bizottságának tagja és ugyanarra az eredményre jutott: Wass Albert NEM HÁBORÚS BŰNÖS. Ezt a nyilatkozatot 1979-ben eskü alatt, közjegyző előtt Mansberger Jr. megerősítette (ld. Wass Albert élete 104. old. Kráter, 2004.).

4. Wass Albert bár 1951-től 1998-ig a Hungarista mozgalomHírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista,mint inkább a német – fajelméletre épülő – nemzetszocializmuskövetőjeként jellemezhető – állítja Szemenyei-Kiss Tamás, ahírszolgálat „emigrócióba ejtőernyőzött” egykori vezetője.
Sz. K. T. vádaskodása oly súlyos, hogy feltehetően Wass Albert fiaifognak magánjogi pert indítani édesapjuk becsületének megvédéséért.Addig is a tények ismeretében kijelenthetjük, hogy Wass Albert sem aNyilas Pártnak, sem a Hungarista Mozgalomnak tagja nem volt, nembeszélve az SS-ről, sőt 1943 júniusában éppen az SS megbízottai előlkellett bevonulnia a magyar honvédség kötelékébe, s 1944 szeptemberközepén Dálnoki Veress Lajos hadtestparancsnokkal együtt rövid időre őtmagát is letartóztatták. Hogy valaki hungarista múltú főszerkesztőlapjában publikál, ez nem jelenti, hogy magának is hungarista múltjavolna, s ezt maga Sz. K. T. is elismerte a Kráter Műhely EgyesületPoLíSz című irodalmi lapja 76. számában, a „Wass Albert író NEM volttagja a Nyilaskeresztes Párt Hungarista  Mozgalmának” címenközzétett nyilatkozatában.
    Gondoljuk csak el, az ávós tiszti múlttal bíróKardos György miatt, aki éveken át a Magvető Kiadó igazgatója volt,mindazon szerzőket ávós-érzelműnek tekintenénk, akik a Magvetőnélmegjelentek? No ezt azért nem állíthatjuk.

5. Wass Albert haditudósítói jelentése egy korabeli novellájarészletének – a novella befejezése nélküli – elmarasztaló élű citálásaetikailag és történelem ismeretileg is kérdéses, hiszen éppen a mai,amerikai haditudósítói gyakorlatból tudhatjuk, hogy mennyire biztatószavakat vár el a sajtó a maga munkatársaitól a háború kimenetelétilletően, s bizony 1942 novembere óta ez a sajtógyakorlat máig nemváltozott.

Tisztelt Kovács Zoltán Főszerkesztő Úr!

Kérjük, jelen levelünk közzétételét soron következő számukban, hogyugyanazok az olvasók megismerhessék álláspontunkat, akik a Szimpátia asötétséggel címűt írást olvasták.

Reményeink szerinti pozitív döntéséről értesítést kérünk.

Köszönettel:

        Turcsány Péter                        Baboss Botond                   NéráthMónika               
          KME elnöksk.                         sajtóreferens              KME ügyvezetőtitkár