Áron Attila versei

Ki vagy?

Hallgat, aki rejtőzik.
Lelke halott világa,
a holtak legnémábbja.
Szíve bár fáj, s szólna,
ám szája lezárva –
bűnévé lesz hallgatása.

Rejtőlzől szó, bennlakó félelem,
kitörhetni vágy, hiába!
Uramisten! Mivé lesz,
– ha mégoly jó is – a szándék:
uralkodni, és ölni is, ha kell –
ez parancsoló akarata.

Világa bezárva és árva, bizony árva.
Nem tündököl már szeme világa.
Mesét nem susog, nem sirül danája,
kihűl benne a lélek dobbanása.
Menedéke nincs, csak Isten-fohásza,
nincs ami vonzza se ide, se oda,
lassan elhalványul génjei ősi sora
és nem kárpótol a vazallusok vigyora.

Megengedj, de lehetne más út is akár…

Nem mondhatok mégse semmit.
Mindeneknek sorsa van,
s engem semmi se jogosít,
s bár akárhány év tüze-füstje, csak ködösít.

Lám, ha issza, önnön mérge meg nem öli.
de rosszabb lesz, mert marad a kín,
s mert utat nem talál, mindent bezár.
Nem kérdés már a „hogyan”? és a „hová”?

Evilág közepe

Evilág közepe a
földkerekség gyöngyszeme
harmadik fiút szülől anyák öle
Mennyország sziporkázó görbe tükre
Édenkert Kárpát-medence
egykor talán Isten nyughelye.

3 hozzászólás a(z) “Áron Attila versei” bejegyzéshez

  1. Csak elgépelte, aki írta: a Ki vagy-ban 2. versszak első szó helyesen Rejtőző.
    Az Evilág közepében a 3. sorban, helyesen: szülő
    Elnézést a késői reflexióért.

Hozzászólás a(z) Áron Attila bejegyzéshez Kilépés a válaszból