(Kollázs Wass Albert írásaiból)

“Először is rá kell jönnünk arra, hogy mindannyian szeretjükszülőföldünket, bármilyen nyelvet beszélünk is. Csupán azért, mertszomszédunk nem ugyanazt a nyelvet beszéli, mint mi, közös szülőföldünkiránt érzett szeretete éppoly mély, mint a miénk. Épp ezért nem anyelvet kell figyelembe venni, hanem a táj iránti szeretetet, melybe(bele)születtünk, és amihez immár nemzedékek emléke köt bennünket. Ezena szülőföld iránti kölcsönös szereteten keresztül mindnyájan fivérek ésnővérek vagyunk, egyszersmind lakóként és tulajdonosként társak is,akiknek az előrejutás érdekében nem egymás ellen, hanem együtt kelldolgozniuk.”
W. A.

Ahhoz, hogy megfelelő módon kezdjünk hozzá feladatunkhoz, mindenekelőttszakítanunk kell az örökölt negatív hajlamainkkal, melyekfolyton-folyvást arra kényszerítenek, hogy azt kutassuk, ami megosztbennünket ahelyett, hogy azokat a láthatatlan szálakat kutatnánk,amelyek összekötnek bennünket egy nagy családdá, Közép-Európaférfijainak és asszonyainak  hatalmas, multinacionális családjává.
Először is rá kell jönnünk arra, hogy mindannyian szeretjükszülőföldünket, bármilyen nyelvet beszélünk is. Csupán azért, mertszomszédunk nem ugyanazt a nyelvet beszéli, mint mi, közös szülőföldünkiránt érzett szeretete éppoly mély, mint a miénk. Épp ezért nem anyelvet kell figyelembe venni, hanem a táj iránti szeretetet, melybe(bele)születtünk, és amihez immár nemzedékek emléke köt bennünket. Ezena szülőföld iránti kölcsönös szereteten keresztül mindnyájan fivérek ésnővérek vagyunk, egyszersmind lakóként és tulajdonosként társak is,akiknek az előrejutás érdekében nem egymás ellen, hanem együtt kelldolgozniuk.
Ezek a közös lét egyszerű szabályai. Van még azonban valami többlet is;egyfajta láthatatlan örökség, ami messze gyökerezik valahol e földrésztörténelmében. Ez pedig a nyugati keresztény kultúránk, amibefolyásolta és irányította gondolkodásunk, életmódunk fejlődését,továbbá azt, ahogyan meghatározzuk helyünket a világmindenségben,viszonyunkat teremtőnkhöz, családunkhoz, egyáltalán az emberiséghez. Ezaz a szellemi és spirituális örökség vezetett ki minket a sötétkorokból a parlamentáris kormányzás időszakába, az egyenlőségelismeréséhez, a fegyelmezett szabadság elvéhez és a demokrácialétrejöttéhez. Ez a nyugati keresztény örökség a mi biztonságiszelepünk, mely visszatart attól, hogy a kisebbségi problémáinkatmészárlással vagy kulturális elnyomással oldjuk meg. lelkünk mélyéntudjuk, hogy nagyon is helytelen szomszédjaink megölése, rabigábakényszerítése és elnyomása csupán azért, mert más nyelvet beszélnek.Itt az ideje annak is, hogy ráébredjünk, éppen olyan helytelen másképpkezelni őket, mint magunkat.
Wass Albert: Előszó egy fontos lépéshez
Danubian Press, Inc., Florida, 1988, ISSN 0896-8632

Ha Közép-Európa jobb jövője érdekében a megbékélés után kutatvasikerrel akarunk járni, ki kell zárnunk a múltat és előre kelltekintenünk. Meg kell tanulnunk békében együtt élni, azon aszülőföldön, amely mindannyiunké, aki ott született. Előítélet helyetta megértésnek, gyűlölet helyett a testvéri szeretetnek, diszkriminációhelyett az igazságnak és a tisztességnek kell áthatnia multinacionálisszülőföldünk légkörét azért, hogy az egész lakosság építő éstermelékeny együttélése kiemeljen bennünket abból a szellemi és fizikaiingoványból, amelybe két világháború és felelőtlen diktátoroktaszítottak bennünket.

Wass Albert: Az “erőszakos magyarosítás” mítoszának vizsgálata
The Central European Forum első számában 1988

Az a bevándorló, aki engedélyt kapott arra, hogy Amerika földjérelépjen és ott letelepedjen, ég a vágytól, hogy asszimilálódjon ésamerikaivá váljon. Egy nemzetiségi csoport azonban, mely sok évszázadonát élt egy adott területen, nem fogja feladni saját nyelvéhez,kultúrájához és önrendelkezéshez való jogát csupán azért, mertvalamiféle katonai vagy politikai helyzet folytán szülőföldjén egynagyobb és erősebb szomszédos nemzet átvette a hatalmat. Az olyannevek, mint a német, magyar, horvát, szlovák vagy román, olyanembereket takar, akiknek közös származása, kultúrája és nyelve azévszázadok során sajátosan megkülönböztethető és különálló nemzetientitássá fejlődött. Ezért ezek a nevek nem “országokat” jelölnek, mint“Amerika”, “Kanada” vagy “Brazília”, hanem különböző hátterű népeket,amelyek abban a földben gyökereznek, amelyet történetük és kultúrájukáltal megörököltek. Ezért rendelkeznek bizonyos elidegeníthetetlenjogokkal, amiket figyelembe kell venni: a nyelvükhöz és kultúrájukhozvaló jogot, továbbá az önrendelkezéshez és önkormányzáshoz valójogukat. Egyetlen olyan “többségi” nemzetnek, amelynek katonai erővelvagy politikai manőverezéssel sikerült egy más nemzetiségek általlakott területen megszereznie a hatalmat, sincs joga ahhoz, hogykiirtsa, erőszakkal asszimilálja őket, erővel eltávolítsaszülőföldjükről, vagy hogy megtagadja tőlük a nyelvükhöz, kultúrájukhozés önrendelkezésükhöz való jogukat.

Wass Albert:  A Kárpát-medence öröksége
(The Hungarian Quarterly, USA, April, 1986)

Mindaddig nem lesz béke a Kárpát-medencében, amíg a hatalmon lévők ránem jönnek arra, hogy az asszimilációt nem lehet erőltetni, és jólétetcsak a szabadság atmoszférájában lehet építeni, ami szabadjára engediaz emberi lélekben rejtőző pozitív energiákat; és amely minden emberkulturális örökségében ott van, és a lappangó erőket pozitívtermelékenységgé változtatja.
A nemzetiségek sokfélesége mindig létezni fog és mindig átfedik majdegymást, mint egy keleti kézírás színei és motívumai. Ezeket a színeketeltörölni és szétrombolni nemcsak lehetetlen, hanem bűn is lenne, amisenkinek nem válna hasznára.

Wass Albert: Ostromlott kulturális identitás
(The Hungarian Quarterly, USA, January 1987)

Az igazság az, legyen az ember magyar, osztrák, horvát, szlovák, románvagy bármi más, a célunk az életben építeni, teremteni, nem pedigrombolni; békében és nem félelemben élni; boldognak és jókedvűneklenni, nem pedig a holnaptól rettegni. Nem számít, milyen nyelvetbeszélünk, nem arra születtünk, hogy  elnyomatásban éljünk,ellenkezőleg, hogy szabad és tevékeny életet éljünk; jót cselekedjünk,nem pedig rosszat; szeressük felebarátunkat és ne gyűlöljünk senkit.
A Föld felszíne mindnyájunk otthona. Ugyanazok a hegyek és völgyek,ugyanazok a síkságok és hegységek adnak otthont mindenkinek, aki ottszületett és megtanulta szeretni azt a földet, amely kenyeret ad neki.Igencsak itt az ideje, hogy elfeledjük a köztünk lévő különbségeket,amelyeket mesterségesen hoztak létre gonosz manipulátorok, és együttkezdjünk el felépíteni egy olyan országot, amely mindnyájunk otthonalehet: olyat, ahol minden kultúra ugyanolyan szép és fontos, mint atöbbi; ahol az igazság, szabadság és testvéri szeretet uralkodik agyűlölet, a diszkrimináció és az elnyomás helyett.
Rajtunk áll, mindannyiunkon. Mindössze annyit kell tennünk, hogykinyújtjuk szerető kezünket egymás felé, és Isten megadja majd alehetőséget, hogy szabadok legyünk és kidolgozzuk a tartós igazságosbékét, amelyet annyira régen hiányolunk.

Wass Albert: Századunk átka, a gyűlölet
(The Hungarian Quarterly, USA, April, 1987)

A Közép-Európát lakó különféle nemzetiségek hosszú ideig éltek egymásmellett békében, annak ellenére, hogy hataloméhes vezetők időről-időreháborúkat szítottak közöttük. A múlt század folyamán (a 19. század – aford. megj.) azonban oly sokszor mondták az embereknek, hogyszomszédjuk alávaló bitang, aki az első adandó alkalommal elvágnátorkukat, hogy az egymás iránti bizalmatlanság és harag veszélyesméreteket öltött. Az ellenséges érzületet állandóan táplálták azok,akik saját előnyükre béke helyett felfordulást akartak. A tendencia aHabsburg “Oszd meg és uralkodj” jelmondattal kezdődött, és káosszalvégződött, a józan érintkezés zátonyra futott, amely milliók halálátokozta és elmondhatatlan szenvedéseket hozott azokra, akik túlélték. Amentális káosz állapotát azzal tartják fenn, hogy állandóan hamisinformációkkal traktálják Kelet-Európa népeit szomszédjaikkalkapcsolatban azért, hogy életben tartsák a gyűlöletet. Ezt a diktátorokvégzik, akik attól félnek, elvesztik hatalmukat a tömegek felett.Végzik a felelőtlen politikusok is, akik úgy próbálnak befolyástnyerni, hogy elfedik az igazságot valamint jövőjükkel kapcsolatbanbizonytalanságban és félelemben tartják az embereket.
Valóban itt az ideje annak, hogy kijózanodjunk és ráébredjünk arra,hogy az út, amire csábítottak bennünket és amelyen kényszerből járunk,a zűrzavar mocsarában ér véget, ahol mindent, amiért élni érdemes,elnyel majd a becstelenség futóhomokja. Ideje kijózanodni és ráébredniarra, hogy az összes hamis jelmondat, elferdített értelmezés,meghamisított történelem és a nagyszájú demagógok által a gyűlöletébren tartásához bevetett machináció egyedül azt a célt szolgálja, hogyfigyelmünket elterelje az igazi kérdésekről.

Wass Albert: Századunk átka, a gyűlölet
(The Hungarian Quarterly, USA, April, 1987)

Igaz, hogy a mindkét világháborút követő békeszerződések tartalmaztak akisebbségek védelmére vonatkozó klauzákat. Ezek a kitételek azonban nemcsak hogy nem voltak egyértelműen megfogalmazva, de a békelétrehozóinak nem sikerült törvényi hatóságot létrehozni a kisebbségipanaszok számára. Ily módon a kisebbségeknek nem volt hová fordulniukaz uralkodó többség közigazgatási, társadalmi, politikai, kulturális ésgazdasági túlkapásaival szemben. “Jogaik” csak papíron léteztek, agyakorlatban nem.
Ma már bizonyított tény, hogy az I. világháború győztes hatalmai általelkövetett hibák fektették le a II. világháború alapjait. Utána a hibákmég nagyobbak lettek. Ma Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia ésBelorusszia (ami szintén a Kárpát-medence része, és a Szovjetuniótartja megszállás alatt) kisebbségeinek helyzete rosszabb, mint valaha,és az ENSZ chartája szerint “kulturális népirtásnak” minősül. Romániaesetében a kormány és a politikai rendőrség kisebbség ellen elkövetettbrutális cselekedeteit nevezhetjük ízig-vérig népirtásnak: az egészcivilizált világ égbekiáltó szégyenének. (Lásd: “Genocide InTransylvania, a Documentary”, Danubian Press, 1986.)

Wass Albert:  A Kárpát-medence öröksége (The Hungarian Quarterly, USA, April, 1986)

A háború (a 2. világháború, a szerk.) teremtette zűrzavar lehetővétette a románok számára, hogy teljes mértékben megszüntessék az erdélyimagyarok vezető szerepét. Több mint 20.000 magyar papot, nevelőt,közgazdászt, írót és művészt végeztek ki vagy deportáltakmunkatáborokba. Aztán alapos “magyartalanítási” programot vittek végbe.Mindent, ami a magyar múlt jelképének volt tekinthető, szisztematikusanleromboltak: régi temetőket, templomokat, könyvtárakat, múzeumokat,archívumokat, történelmi emlékhelyeket stb. Az oktatást lépésrőllépésre kihúzták a magyar kultúra talpa alól. A magyar nyelvhasználatát megtiltották; először a nyilvános helyeken, aztánmindenütt. A magyar gyerekeket, akik egymás közt magyarul suttognimertek az iskolaudvaron, megverték és megkínozták. A verés és a kínzáslett az általános büntetés mindenfajta bűnre, pl. magyar dalénekléséért, magyar népmese elmeséléséért. Akik tiltakozni merészeltek,letartóztatták, megverték és számos esetben meggyilkolták. A magyarkultúrát törvényen kívül helyezték és elhallgattatták. A legbarbárabbmódszereket használták több, mint húsz éven át azzal a céllal, hogymegtörjék és kiirtsák az erős hárommilliós magyar kisebbség kulturálisidentitását Nagy-Románia Szocialista Népköztársaságában.
Az eredmény? Az erdélyi magyarok kulturális identitása erősebb, mintvalaha. Még mindig létezik, nyomorúságban és nélkülözésben, a lélekkatakombáiban rejtőzve. Múltjuk történelmi dokumentumait elkobozták éselégették: a könyvtárakat, múzeumokat és archívumokat lerombolták,minden földrajzi nevet megváltoztattak, az iskolákat “románosították”,a népességet gyökerestül kitépték, deportálták és idegen helyreköltöztették, mindezek ellenére némán hordozzák szívükben kulturálisidentitásukat. Olyan ez, mint a föld alatt parázsló tűz. Minél nehezebba nyomás, minél brutálisabb az erő, annál erősebb a néma reakció. Aszenvedés soha nem hozott még békét az emberre; a békét csakbölcsességgel, megértéssel és toleranciával lehet elérni, melyekhezkölcsönös tisztelet és annak felismerése társul, hogy az emberelidegeníthetetlen jogokkal született.

Wass Albert: Ostromlott kulturális identitás
 (The Hungarian Quarterly, USA, January 1987)

A fordításokat Kovács Attila Péter készítette.