Turcsány Péter: 1956 – 2004 októbere
Elhangzott október 22-én Dunakeszin a Gérecz Attila költő szülőházánál elhelyezett emléktábla avatáson és október 23-án a Békés-megyei Újkígyós nemzeti ünnepén
Gérecz Attila októbere,
a fiatalság októbere,
a gyermekek októbere,
a fegyveres felkelőké,
a tankcsövek árnyékában tárgyalóké,
a lépre csaltaké és a becsapottaké.
56-ban a világ még csak
csodált bennünket,
talán, ma már
a szívéig, az értelméig is eljutott,
hogy mit jelent föllázadni
az önkény,
a hazátlanság
és a diktatúra ellen;
2004-ben a világnak már kötelessége tudni,
hogy a glóbusz égő sebeként,
mint a lázrózsa, küzdenek nemzetek ma is
a demokrácia és a függetlenség álmáért;
palesztinok, irakiak, kurdok, csecsenek, erdélyi,
kárpátaljai, felvidéki és délvidéki magyarok –
mi, 1956 budapesti tapasztalataival,
tudjuk: a múlthoz méltó jövőért nem adjátok fel
sem a szellemi, sem a kézi fegyverek
harcát!
Megadásról, önfeladásról nem lehet szó.
De még a kifárasztásról sem!
Megtanultuk: csak elvérzés lehetséges.
Csak a megszállás terrorhulláma
és a konszolidációk árulás-ragálya,
hazugság-áfiuma.
Sajnos, ma is, a magyarság számára és a világ
szabadságra vágyó nemzetei számára is:
1956 és 2004 egyet jelent!
A 19. század 1848-as magyar példáját,
a 20. század 1956-os magyar példáját
szívével és karjaival értette meg a világ
2004-re – NINCS ÖNFELADÁS!
Az önmegőrzés, az önépítés az egyetlen út:
magyarnak, horvátnak, szlávnak, románnak, kurdnak,
arabnak, csecsennek, tibetinek,
kereszténynek, mohamedánnak, zsidónak és buddhistának.
Európának, Ázsiának, de Amerikának is.
56 magyar szabadsága példa és mértékegység
a 21. Század emberisége előtt.
Ha Ady Endre azt írhatta – Petőfi nem alkuszik. Mi, mai emberek és költők
azt írhatjuk fel zászlainkra:
Gérecz Attila nem teszi le a fegyvert a tankok előtt.
Mansfeld Péter nem hátrál meg a bitófától.
Tóth Ilona örök mosolya talpra állítja a sebesülteket.
És Nagy Imre szemüvegét újra és újra felvesszük,
hogy lássuk meg az élet szándékát
kedves nemzetünk jövőjében,
gyermekeink jövőjében,
az ifjúság jövőjében.
1956 ezt követeli tőlünk:
a szabadság,
a hűség és
a meg nem alkuvás példái legyünk mi magunk!
_________
Jöhet a vers,
jöhet a tánc,
jöhet egymásba akaszkodó csatárlánc;
de jöhet az aljas aknavető is ellenünk,
de jöhet a sajtóból a hazugságok szennyáradata is ellenünk,
de jöhet a rakétáktól befelhőződött égbolt is miránk,
ha igazságunkat nem adjuk fel,
ha céljainkat, anyanyelvünket, eszményeinket
nem adjuk fel,
ha példaképeink az 56-os srácok éppúgy,
mint 56 magyar munjkéstanácsai
és diplomatái,
akiknek kezéből
csak kiütni tudták a puskát,
a péklapátot,
a telefont,
a szabadság fegyvereit és szerszámait;
de akiknek szellem végre nyílt lánggal tovább lobog
– olykor könnyeinkkel küszködve –
bennünk és közöttünk.
(Pomáz, 2004. október 22.)