„Akik dolgoztak náluk, azoknak adtak földet!”
Szabó Irma (szül. 1934), Cege mellett Göczön él. Testvérei Vasasszentgotthárdon dolgoztak a Wass -családnál.

– Hány éves tetszik lenni?
– 34-ben születtem, 6-7 éves. 40-ben 6 éves voltam. Mikor ők elmentek, 10 éves voltam, de nem emlékszem rájuk.
– Mányi néni volt az édesanyja? Róla sokat írt Wass Albert.
– Igen.
– Mit meséltek a szülei Wass Endréről? Albi grófról?
– Meséltek… (nevet) Jót is, rosszat is.
– A testvérem panaszolta, mikor ott dolgozott, sütötte a kenyeret,segítette egy öregasszony, fával csinálták a kemencéhez a tüzet, mindigkivakarta a serpenyőből a szélit, s mindig odaadta az öregasszonynak,annak is jól jött… Aztán meglátta a gróf, és levonta a béréből. Ez azapja volt, nem az Albert.
– Tudták, hogy író volt?
– Nem.
– Mi jót tud mesélni róluk?
– Ott Vasasszentgotthárdon, akik dolgoztak náluk, azoknak adtak földet,adtak segítséget ahhoz is, ha házat építettek. Mi is ingyen kaptuk ezta darabka házhelyet itt Göczön és hozzá segítséget a felépítéshez.
– A maga testvérét hogy hívták?
Ő is István volt, Pisti, úgy mondták neki is, apám is, mind István volt.
– Mióta szolgáltak Wasséknál?
– Ők Földvárról húzódtak ide. Nagyapámék is ott voltak. Földvárrólhúzódtak a grófékhoz. Édesapám itt született, aztán az egész család.Édesapám erdész volt. Leánytestvérem, fiútestvérem ott dolgozott agróféknál.
– Édesapám 18-ban jött a háborúból, s aztán 34 őszén halt meg, én nem is ismertem.
– A testvére, Anna mikortól dolgozott ott?
– Ahogy felnőtt, 22-ben született.
– Édesanyja is ott dolgozott?
– Nem, ő sokat volt a gróféknál, ment oda, mert jóban voltak agrófnéval, bármikor fogadta őket. Ott volt a gróféknak egy erdészházaSzentegyed felé az erdőn, ott voltunk gyakran.
……………………………………………..
– Áll-e még a Schirling kastély?.
– Áll, kitatarozták, most építettek hozzá az új tulajdonosok szépüdülőket. A Schirling unoka a kastélyt nem kapta vissza, csak aföldeket itt a hegyen, szépen beültette fenyőkkel.
– Tudja-e, hol lőtték le a vasaszentgotthárdi férfiakat és lányokat?
– A tó végében, a díg (töltés) oldalában, át a túl oldalon.
(A kastélytól közel 7-800 méteres úton, illetve a gáton kellett végigvezetni őket. Vajon miért nem a kastély előtti nádasban vagy ahegyoldalon történt a kivégzés…, lehet, hogy tényleg Szamosújvár felévették útjukat a katonák, s közben történt a foglyok és köztük valamivégzetes incidens? T. P.)
– A családban beszéltek arról, hogy a 4 ember halálához volt valami köze gróf Wass Endrének és a fiának?
– Ők ilyet soha nem mondtak nekem.
 

„A lányok mentek át és jöttek át a határon Romániából”
Szatmári Katalin (Szül. Miklósi Katalin Szentmárton, 1920), Cegén él

1920-ban születtem Szentmártonban.
1945. január 8-án jöttem ide.
Ákosnak sok gondja volt anyósával, feleségével…
A farkasok a Blomberg családnál voltak…
41 januárjában jöttem ide.
A lányom rá 4 évre születetett.
A zsidó lányok mentek át és jöttek át Romániából, s hoztak át a határonhíreket, s azért végezték ki őket. A két románnal baja volt az ottanigrófnak (Vasasszentgotthárdi gróf, W. E.), de nem tudom, miért öltékmeg őket. Ők hajtók voltak ott a grófnál.
 
„Úgy magyarázta nekem a férjem…”
Lénárd Zsuzsanna (Szül: Kiss Zsuzsanna Szentmárton), Cegén él

– Úgy magyarázta nekem a férjem, ő itt volt, hogy nekik kellett megásnia gödröt, s abba lőtték bele őket, de egy kimászott és beugrott avízbe, aztán egy katona megfogta a haját és kihúzta a partra, s lelőtte.

„Nem is láttam újságírót itten”

– Hány éves tetszik lenni?
– 88… 92.
– Mikor tetszett születni?
– 12-ben.
– Mikor került a grófékhoz?
– Régen. Már a fiatalok nem voltak ott, csak az öregek. Bejártam. Az én anyám volt a szakácsné. Szénási Zsuzsa.
– Nekem nem volt apám, csak mostohaapám. Az én apám meghalt a szerb határon, az első háborúban.
– Ismerte-e Wass Albertet, Albit?
– Milyen Albit? Én nem, nem…
– És Wass Endrét?
– Igen, igen.
– Milyen ember volt?
– Nem jó ember.
– És Albi?
– Albit, a fiát én nem, nem ismertem.
– Nem is tetszett látni?
– Láttam én jó fiatalon, de nem igen emlékszem rá.
– Járt a Wass családnál Vasasszentgotthárdon?
– Nem, soha nem jártam. Én itt voltam az Ákos grófnál, meg a másik gróféknál is voltam, a Blombergéknél.
– Azok bárók voltak….
– (Lénárt Zsuzsa néni közbeszól) Ezek a képek mind hazudnak, ezeknek mind más nevet adtak.
– A lánykori neve Páll? Mert a kolozsvári újságban a fényképe mellett ez a név áll.
– A lánykori nevem Zomori Anna volt. Én Páll Anna sose voltam.
– A nevelő apja ki volt?
– Angyalossy Gergely… az molnár volt.
– Az édesapja ki volt?
– Zomori János.
– Mivel foglalkozott?
– Szőcs volt.
– A nevelőapja milyen ember volt? Ő nem Szentgotthárdon dolgozott?
– De, a lapályi malomnál.
– Milyen ember volt?
– Nagyon jó volt, de a gróffal nem volt jóban.
– Albi gróf járt-e nála?
– Nem, nem találkoztunk vele.
– A Schirling-kastélyra emlékszik-e, a tó túlsó partján?
– Tudom.
– Voltak-e katonák?
– Igen.
– Szolgált-e ott?
– Nem. A Schirlingék jöttek ide, azután amikor a grófék elmentek Magyarországra.
– Tetszik-e emlékezni, hogy a magyar katonák áthoztak két zsidó és két román lányt, amikor a magyarok bejöttek?
– Igen, igen.
– Tudja-e, miért végezték ki őket?
– Nem, akkor semmit nem tudtunk róla.
– Mi volt a bűnük azoknak, akiket lelőttek a magyar katonák?
– Azt mi nem tudjuk, mert nem mondta meg nekünk senki.
– (Annuska néninek felolvassuk azt a részt, amit a román  újság szerint ő mondott, hogy „Albi megölt 13 embert….”)
– (Annuska néni nem emlékszik, a román származású menye pedig aztkérdezi, hogy ezt nem 25-30 éve mondták-e az emberek, amikor még ittvolt a posta náluk, mert az utóbbi években újságíró nem volt náluk.)
– (Megmutatjuk a fényképet, amely Anna nénit ábrázolja, látszik a Tv ,ami ma is ugyanott van, és a faliszőnyeg is.) Voltak-e itt újságírók,akiknek elmondta azt, amit felolvasott a barátom?
– Nem, nem, nem mondtam ilyesmit, nem is láttam újságírót itten.
– (A menye, aki román:) Amit felolvasott, arról mi csak hallottunk. Nemis kérdezték mitőlünk. Azokat lelőtték, Szentgotthárdról hozták ideőket. A szomszédunk, Aurica rokona volt az egyik áldozatnak.
– (Anna néni édesanyja is feltehetően itt dolgozott a Wass-Tarjáni családnál – derült ki a mennyel folytatott beszélgetésből).
   
„Nem, nem ők voltak! Nem ők lőtték le őket!” .
Aurica Lupsa, a Cegén kivégzett Moldován Joszif unokahuga (Szül. AuricaOros 1934 Vasasszentgotthárd), Cegén él.

A fentebb jelzett román lapbana kérdezett asszony fényképe alatt tévesen Aurica Opera név áll. TöbbWass Albertre vonatkozó rágalmat az ő neve alatt közöltek, s a lapmindmáig sem a valótlan fénykép-aláírásokat, sem a valótlanságoktólhemzsegő rágalmakat  n e m cáfolta meg.

– Akiket Cegén kivégeztek, azokat az embereket ki lőtte le?
– Azt mondják, idegen katonák.
– Magyarok?
– Magyarok. De tudja mit, Zuzika néném, Joszif felesége mondta egyöregnek, akit a hideg rázott a betegségtől, ha valami bajod volt amagyarokkal, akkor gyere most Romániába, mert a magyarok lelőnek. Az azöreg ezt nem tudta elképzelni. Nem volt semmi baja a magyarokkal. Demiért? Mert nálunk Szentgotthárdon többnyire románok laktak.
– Ki volt ez az öreg?
– Egyik nagynéném férje, anyai ágról.
– Ki volt a Zuzika?
– Annak a férjét ölték meg. (Joszif felesége)… Elővették őket, vitték a pincébe…
– De kiről mondta az előbb azt, hogy meneküljön?
–… Jött a katonaság… Jöttek a magyarok, a románok visszavonultak… ésígy mondta azt az öreg, hogy neki nem volt semmi baja a magyarokkal…Joszif őr volt, hallottam én is, mint gyermek, hogy lopott szénát abeteg állatának, s ezt beárulták a grófnak. De nemcsak őt, de a Brehárasszony apjának egy rokonát is…
– Miért lőtték le őket? Hát nem lehet tudni. És figyelj, hát elvittekkét zsidó lányt is, és mondják, hogy mind csak verték őket.
– (A fia közbeszól!) Nem tudja, mit beszél, most egyet mond, akkormást! (A fia egy korábbi riportra utal, amit a román nap közölt, de azidős néni határozottan visszautasítja őt.)
– Nem, nem! Igen, azt mondják, hogy a széna miatt haragudott rá az öreg gróf.
– Akkor nem a gróf vitte el őket, és nem ő lőtte le őket?
– Nem, nem. Csak valakik, akik elvitték, s egész éjjel ott tartottákőket, s verték őket a katonák! De a bírót és annak az unokahúgát nemvitték ki a “dig”-re, mert azokat a gróf megmentette. (dig – Cegén a tóészaki töltése, ahol lelőtték a 2 zsidó lányt a 2 románnal, T. P.)Hallod, azt a kettőt nem vitték oda, csak a többieket!
– És nem látta, hogy kik kísérték át Cegére őket?
– Hát… Nem láttam, mert nem tudom, mert éjjel vitték őket.
– Még egyszer tehát, nem Wass Endre és nem Wass Albi vitte át Cegére őket? 
– (A fia kéri az újságot, amibe 2004 körül nyilatkozott.)
– Nem, nem ők voltak! Nem ők lőtték le őket! Mert azt mondják, hogy mások, itt a tó mögött, azoknál a házaknál.
– Albi itt volt-e, amikor lelőtték őket, vagy máshol?
– Ezt nem tudjuk.
– Nem hallották soha, hogy Albi hol volt akkor?
– Igen, ezt nem tudjuk. Nem tudjuk, hol voltak. Hát nem tudom, mertgyerek voltam, hanem csak nagyon elszomorodtunk… És az a nagynénémottmaradt egyedül egy leánygyermekkel… (Szomorúan, együtt érzőnmondja.)
– De hát nem hallott soha Albiról, mit csinált, amikor ez történt?
– Nem, nem hallottam semmit…
– (Ettől kezdve az idős asszony Wass Albert legidősebb fiáról kezd beszélni.)
– Á, Viddel egy osztályba jártunk, egy idősek voltunk, négy osztálytjártunk együtt az iskolában. (W. A. fiára gondol a visszaemlékező.)
– Volt-e a grófi kastélyban is?
– Nem, nem, csak a gróf anyjának a parkjában. Viddel voltam ott, mertvele voltam osztálytárs. Vid volt a nagyobbik gyerek, velem egyidős.(Mosolyog, mintha könnyezne is.)
– Milyen gyermek volt Vid?
– Adtam neki enni az én kenyeremből.
– Jobban szerette a maga kenyerét?
– Igen, mert tudja, milyenek voltak ők, az öreg (Endre gróf) szeretteaz árpakenyeret, ízes (lekváros) kenyeret evett és azt mondta nekemVid, hogy szívesen adja oda az ő kenyerét, én pedig a magamét adtamneki…. Vidnek szép anyja volt és jó(szívű), négy fia volt és tovább ispróbálkoztak, mert leánykát is szerettek volna.
– De Vid apja, Albi miféle ember volt? Mit hallott róla?
– A fiatalabb úr? Nem, nem találkoztam vele. Azt mondták, hogy külföldre ment. Nem láttam soha, csak az anyját…

Cege, 2005. február 19. Közreadva: március 10.