2004. február16-án, Désen, a hajdani Szolnok-Doboka megye székvárosában TurcsányPéter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke tisztelettevő látogatást tett a84 esztendős ferences atyánál, Lukács páternél, aki Daczó Árpád névenkét könyvében is a magyar Babba Mária kultusz vallási hagyományaittárta fel.
A beszélgetésre Turcsány Pétert elkísérte SükösdSándor örödöngösfüzesi lelkipásztor. Az atya saját szobájába hívtalátogatóit és közel két órás fogadása alatt megosztotta velük a magyarvallástörténeti kutatás újabb eredményeit, s egyben esetenkéntikétségeit is elmondta. Féltő szemmel veszi észre, hogy elvbarátai közülsokan “átesnek a ló túlsó oldalára” és többen hatása alá kerültek annaka nézetnek, mely Szűz Máriát, Jézust a pártus-magyarok közülszármaztatják. Ez fölösleges tévtan a hit és az egyház szempontjából,melynek alapja a szentháromságtan, s mely szerint Szűz Máriajelentőségét elsősorban “Isten-szülő” volta adja meg.
Más kérdés, hogy a saját egyháza és a magarendtársai is sokszor gyanakvással tekintenek az atya által végzettmagyar ősvalláskutatásra, de nézeteit nem adhatja fel, sőt újabbkutatások és tanulmányok azt erősítik meg, hogy a magyarság keletrőlhozott vallási tradíciója igenis rokon az ázsiai nagykultúrákIstenanya-kultuszával, sőt távolabbi földrészen sem idegen a Gyimesben,Csíkban és Csángfóföldön megőrzött kultusz, ilyen nyomokat fedezhetünkfel nemcsak a Közbenjáró Istenanya (Babba Mária) tiszteletünkben, hanemaz erdélyi Szent Anna tó legendájának esetében is. A szentháromságtantermészetes egyszerűséggel egészülhet ki a negyedik megtartó erő, azanyai princípium jelenvalóságával és tiszteletével.
Turcsány Péter C. C. Jung felismeréseivel rokonítja Lukács atya újabbkövetőinek kutatásait, a közismerten református lelkészcsaládbólszármazó svájci pszichológus a Nagy ősanya vallástörténeti nyomait a”nélkülözhetetlen teremtőerők” közé sorolja, mintegy a teremtésnegyedik, ősi anya-archetípusként. Turcsány különösen fontosnak tartja,hogy ebben a kérdésben úgy a református, mint a katolikus gondolatköregyként feszegeti a doxa határait, s ebben ma már mi magyarok is,tradíciónk alapján, méltán hallatjuk hangunkat.
A beszélgetés után szíves és ízletes vendéglátásmellett néhány vers is elhangzott, köztük Bogdán József, a délvidékiMagyarkanizsa plébánosának verse, az ide, Erdélybe is eljutó Anyám-Magyarország. A szép és meghitt találkozás a rendház ebédlőtermében így teljesedett ki igazi lelki-szellemi agapévá.
Lukács atya áldás-kéréssel és aranymiséje emléklapjának átadásávalbúcsúzott vendégeitől, lelkükre kötve, hogy a (homlokra vetettkereszttel történő) áldáskérés ma is a remény legteljesebbkifejeződése. Adjátok tovább az áldást! – hangzott el búcsúszóként.
Akarva akaratlan a böjti hetek ökumenét erősítőtalálkozását élhettük meg Lukács atya szívet-lelket erősítőközelségében.
A beszélgetésre Turcsány Pétert elkísérte SükösdSándor örödöngösfüzesi lelkipásztor. Az atya saját szobájába hívtalátogatóit és közel két órás fogadása alatt megosztotta velük a magyarvallástörténeti kutatás újabb eredményeit, s egyben esetenkéntikétségeit is elmondta. Féltő szemmel veszi észre, hogy elvbarátai közülsokan “átesnek a ló túlsó oldalára” és többen hatása alá kerültek annaka nézetnek, mely Szűz Máriát, Jézust a pártus-magyarok közülszármaztatják. Ez fölösleges tévtan a hit és az egyház szempontjából,melynek alapja a szentháromságtan, s mely szerint Szűz Máriajelentőségét elsősorban “Isten-szülő” volta adja meg.
Más kérdés, hogy a saját egyháza és a magarendtársai is sokszor gyanakvással tekintenek az atya által végzettmagyar ősvalláskutatásra, de nézeteit nem adhatja fel, sőt újabbkutatások és tanulmányok azt erősítik meg, hogy a magyarság keletrőlhozott vallási tradíciója igenis rokon az ázsiai nagykultúrákIstenanya-kultuszával, sőt távolabbi földrészen sem idegen a Gyimesben,Csíkban és Csángfóföldön megőrzött kultusz, ilyen nyomokat fedezhetünkfel nemcsak a Közbenjáró Istenanya (Babba Mária) tiszteletünkben, hanemaz erdélyi Szent Anna tó legendájának esetében is. A szentháromságtantermészetes egyszerűséggel egészülhet ki a negyedik megtartó erő, azanyai princípium jelenvalóságával és tiszteletével.
Turcsány Péter C. C. Jung felismeréseivel rokonítja Lukács atya újabbkövetőinek kutatásait, a közismerten református lelkészcsaládbólszármazó svájci pszichológus a Nagy ősanya vallástörténeti nyomait a”nélkülözhetetlen teremtőerők” közé sorolja, mintegy a teremtésnegyedik, ősi anya-archetípusként. Turcsány különösen fontosnak tartja,hogy ebben a kérdésben úgy a református, mint a katolikus gondolatköregyként feszegeti a doxa határait, s ebben ma már mi magyarok is,tradíciónk alapján, méltán hallatjuk hangunkat.
A beszélgetés után szíves és ízletes vendéglátásmellett néhány vers is elhangzott, köztük Bogdán József, a délvidékiMagyarkanizsa plébánosának verse, az ide, Erdélybe is eljutó Anyám-Magyarország. A szép és meghitt találkozás a rendház ebédlőtermében így teljesedett ki igazi lelki-szellemi agapévá.
Lukács atya áldás-kéréssel és aranymiséje emléklapjának átadásávalbúcsúzott vendégeitől, lelkükre kötve, hogy a (homlokra vetettkereszttel történő) áldáskérés ma is a remény legteljesebbkifejeződése. Adjátok tovább az áldást! – hangzott el búcsúszóként.
Akarva akaratlan a böjti hetek ökumenét erősítőtalálkozását élhettük meg Lukács atya szívet-lelket erősítőközelségében.