Megtörtént végre, aminek márrégen meg kellett volna történnie. 2005. január 8-án, nagy írónkszületésének 97. évfordulóján a megcsonkított területű és lelkületűanyaország egyik dél-dunántúli városában, a Tolna megyei Bonyhádonfelállították gróf czegei Wass Albert első köztéri szobrát.
    Gyönyörűen sütött nap, átmelegítve a lelkeket is ejeles napon és talán kifejezve azt a hitet, hogy Isten is mosolygósarcát fordítja azok felé, akik neki tetsző dolgot cselekednek. Mert azIsten irgalommal van hű szolgái iránt s Wass Albert hű volt, életénekkilencven esztendején keresztül.
    Összegyűltünk tanúságot tenni a Művelődési Központelőtti kis parkba, ahová az Ausztráliába sodródott hazánkfia, KolozsiSándor alkotása került. Az időskori arckép alapján készült mellszobor aMaros megyei, Holtmaros református temploma előtt korábban állószobornak a párja. Azt a szobrot az Európába tartó, „demokratikus”Románia hivatalos közegei eltávolítatták helyéről, mert jól tudjuk, mégérvényben van a Kolozsvári Népbíróság halálos ítélete.
    Bakó László szobrászt dicséri a négy tonnás talpazat megfaragása.
    Bevezetésként a délelőtti vers- és prózamondóverseny egyik tehetséges résztvevője, Novotni Adél szavalta el aLáthatatlan lobogó című, életre szóló hitvallást megfogalmazókölteményt. Potápi Árpád polgármester sem akarta lejjebb adni, ezért őa Hontalanság hitvallását adta elő, majd arról beszélt, hogy nagymegtiszteltetés az egész város számára ez a szobor.
    Andrásfalvy Bertalan volt művelődési és közoktatásiminiszter a magyar írók különleges sorsáról beszélt. Mert a magyarembert nem a hírnév és siker iránti vágy teszi tollforgatóvá, hanem alelkiismerete és nemzetéért érzett felelőssége. Ők szolgálni akarjákhazájukat a szükségben és az életüket is odaadják, mint Balassi Bálint,Petőfi Sándor, Gérecz Attila, ha megköveteli a haza. S szolgálnak őkakkor is messzi idegen földön, ha tudják, hogy nem térhetnek vissza,mint Mikes Kelemen, Márai Sándor és Wass Albert. A küzdelemre most nagyszükség van, mert sok a baj, amibe az Átoksori kísértetek taszítottákés folyamatosan taszítják az országot.
    Erdély üzenetét Bartha József, a holtmarosi lelkészhozta el nekünk lángoló szavakkal, mert Erdély magyarjai még rabságbanélnek és láncaikat rángatják, de nem hontalanok vagy külhoniak, ahogy amanapság divatos szavakkal mondják. Az Isten életre ítélt és tanítottminket, a szobor is – aminek eredetije Holtmaroson várja a szebbjövendőt – tanít minket, biztatást, reménységet ad a sötét napokra. SWass Albert nevében kérünk vissza mindent: az édes anyaföldet és azédes anyaországot, ahol (Bonyhádon) most otthont talált a gróf hosszasbolyongást követően. Erdély lelkét és szellemét hozta magával abban akét maréknyi mezőségi földben is, amelyet a szobor talapzata elé szórt.
    Aztán a keresztény egyházak képviselői megáldották aszobrot és a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit. Köztük voltWass Miklós is, az író fia, aki az Egyesült Államokból látogatott el azeseményre, de szomorú volt tapasztalni, hogy magyarul nem tudottfolyékonyan beszélni.
    Az este színvonalas emlékműsorral zárult aszínházteremben, amelyből kiemelkedtek Dinnyés József gitárral előadottversprezentációi és Réti Árpád színművész egyórás, verseket és prózairészleteket tartalmazó előadóestje, továbbá a versmondó verseny egyikelképesztően tehetséges részvevőjének fellépése.

    A Völgység fővárosa, Bonyhád büszke a szoborra,amely a polgári miliőt sugárzó városközpontban áll, reméljük, hogymindörökké. Mert a kő marad.
    Reméljük azt is, hogy a mosatni avatás csak egyfolyamat kezdete, amelynek során Wass Albert el fogja nyerniezerszeresen megérdemelt helyét a nemzet nagyjainak panteonjában. Smikor el fogunk sétálni a Budapesten és többi városunkban álló WassAlbert szobrok mellett, jusson eszünkbe a latin mondás: „Állj megvándor, hős mellett állsz.”