Baudelaire 1857-ben megjelent Les Fleurs du Mal című verskötetét, A Romlás virágai címmel ismert Babits Mihály, Szabó Lőrinc és a Tóth Árpád fordításában kiadott művet most Tornai József tolmácsolásában, A Rossz virágai címmel veheti kézbe az olvasó, amely a francia eredeti szöveghű változata. A kötetről Tornai József Babérkoszorús költővel Turcsány Péter Kölcsey-díjas költő, a Kráter Műhely Egyesület elnöke beszélgetett .

A Les Fleurs du Mal 1857-ben jelent meg Párizsban, majd nem sokkal később a korabeli, párizsi konzervatívok és egyéb prűd honatyák a könyvet istengyalázó és erkölcstelen mivolta miatt ügyészség elé citálták, bár betiltását nem rendelték el, hat vers kihagyására tettek javaslatot – mondta Tornai József Babérkoszorús költő.

Baudelaire a szenvedélyek és a végtelen utáni vágy örvényeiben gyötrődő lélek: a lelkifurdalás költője, a szerelem, a művészet és az izgatószerek mámorainak hírnöke. Szokatlan gondolatait és érzéseit, elemző értelmének és érzékeny idegrendszerének költői megfigyeléseit, kivételes verskompozíciós készséggel fogalmazta meg. Nagy költői felfedezése a színek, illatok és hangok korreszpondenciája, egymásba játszása.

Középiskolás, tehát nagyjából tizennégy éves korom óta olvastam, ismerkedtem Baudelaire-rel, párhuzamosan azokkal a XX. század eleji magyar költőkkel, akiknek többsége fordította is költeményeit. Noha franciául még nem olvashattam, de mire a 60-as évekre ezt is megtanultam, új élmény volt lefordítanom, először Az ember és a tengert, majd az Albatroszt, kicsit később a Fölemelkedést. Prózai jegyzeteivel is megismerkedve (Meztelen szívem, Röppentyűk), még inkább jelentős gondolkodónak ítéltem Baudelaire-t, s lassanként, szinte meg se gondolva, mire vállalkozom, nekifogtam az egész Les Fleur du Malnak. Azt hamarosan eldöntöttem, a helyes cím, A Rossz virágai mellett maradok. A romlás szó nekem egyáltalán nem felelt meg a majdnem minden versben előforduló mal fogalmának, s főleg nem volt metafizikai ellenpárja a bonnak. Márpedig Baudelaire költészete és moralitása, mondhatnám, furcsa vallásossága erre az ősi kettősségre épül. A rossz és jó föloldhatatlan harcára – folytatta Tornai József.

Baudelaire legendás kötete nemcsak mássága miatt emelkedik ki a XIX. századi életművek közül, hanem radikálisan megújított költői eszköztára miatt is. Szakított a romantika áradó retorikájával, száműzte a zsánerképeket, hátat fordított az anekdotizmusnak. Tökéletes versekben tudósított a személyiség kettősségéről, a magányról, a szenvedés belső pokláról.

A könyv az első, 1991-es publikáció után most második, javított kiadásban lát napvilágot a Les Fleurs du Mal 1857-es megjelenésének 150. évfordulója alkalmából.