Termékleírás
>Betekintés a könyvbe<
Egy holdas nyári éjtszakán magányosan virrasztottam
a hajó fedélzetén. Alattam ezüstösen ringott Homeros
tengere. Hullámai fáradhatatlanul szeretkeztek egymással,
s játékukban talán az Oceános antik istenei
ölelkeztek, a víz méla locsogásába talán az ő zokogó
daluk vegyült… (…) A telihold levilágított reám, s én
elaludtam. És oly szépet álmodtam azon az éjtszakán
Itáliáról. Mire pedig megvirradt, valósággá lett mindaz,
amit álmodtam: a távol hullámok játékában, mint a
mesék csillogó gyöngyfüzére, úszott a fehér olasz part.
A gyöngysorból immár halmok, völgyek lettek: az a föld,
melyen hajdan a világ trónja állt. Római császárok ültek
e trónuson, s az ő kezükben lett a hatalom oly végtelenné,
hogy már-már isteneknek képzelték magukat ezek
a halandó emberek… (…) Még a trónok talapzata is sír,
s ma már csak az tátong a régi dicsőség helyén. Egy virággal
ékes sír, melyben a világ legnagyobb gondolatai
porladoznak az elmúlt óriásokkal.
Őket fogjuk utunkban felkeresni: a halottakhoz megyünk.
És szűnjenek meg számunkra létezni az élők addig,
amíg az ő birodalmukban, a múltak emlékei között
bolyongunk.
(Tormay Cécile, 1900.)
Vélemények
Még nincsenek értékelések.