Turcsány Péter: Örökség
Egy vonítás, mely zengett
Erdély fölött,
a magányos farkasé,
de a hangjaszéttörött;
hallgatás és némaság
vermébe vettetett,
de himnuszként csendül föl,
ébresztvenemzetet.
Albi, Mezőség gyermeke,
ajkán a lélekmagyar,
s hogy felnőtt, szívén a szó:
gyász és diadal.
Jaj, messze elszakadtál,
de irtva is –gyökered
itt maradt, s itt szökik törzsbe,
védve tiéidet!
(2007 decembere)