Turcsány Péter: Örökség

 Egy vonítás, mely zengett

    Erdély fölött,

a magányos farkasé,

    de a hangjaszéttörött;

 

hallgatás és némaság

    vermébe vettetett,

de himnuszként csendül föl,

    ébresztvenemzetet.

 

Albi, Mezőség gyermeke,

    ajkán a lélekmagyar,

s hogy felnőtt, szívén a szó:

    gyász és diadal.

 

Jaj, messze elszakadtál,

    de irtva is –gyökered

itt maradt, s itt szökik törzsbe,

   védve tiéidet!

 (2007 decembere)