Sylvester Lajos: Nagy emberek nagy vihart kavarnak
Wass Albert utóélete – a sajtó tükrében

Wass Albert utóélete – Isten kenyere címen jelent meg a Wass Albertéletműve sorozatban a Kráter Műhely 36. kötete (!) 430 oldalnyiterjedelemben Turcsány Péter szerkesztésében. A jegyzetcímként kiemeltmondat Turcsány Péter előszavából való telitalálat-szöveg. A könyvbenaz újsághírekből, vitákból, torzító értelmezésekből és tisztázó célúhelyreigazításokból, többségében lapokban közölt cikkekből, szubjektívreflexiókból és tényfeltáró írásokból összeválogatott betűtenger lelkiviharokat kavaró izgalmas olvasmánnyá áll össze.
A kötet a sokakáltal a XX. század legolvasottabb magyar írójának minősített szerzőholtában is folytatódó kálváriajárásának krónikája. Tulajdonképpen ahalott élő szellemi öröksége kapcsán meg-megújuló magyar-magyarpereskedés vád- és védiratanyagának kötetbe szerkesztett gyűjteménye,amelyben a Wass Albert erdélyi szülőföldjén felállított emlékjelekürügyén perújrafelvételeket kezdeményező román nacionalizmus gyarlóáskálódása jelentéktelenné törpül az írót holtában is kisemmiznitörekvő magyarországi támadások dzsungelében.
A válogatás tanulságos olyan vonatkozásban is, hogy az időrendisorrendben sorjázó mintegy kétszáz írás együttese egymást felerősítődrámai folyammá áll össze. Az olvasót nemzeti önvizsgálatra ésítéletalkotásra készteti. Ekképpen a terjedelmes tartalomjegyzékrelapozó, írásos egyveleget sejtő olvasó számára kellemes meglepetés aWass Albert életművéhez és emberi tartásához illő olvasmányosság.
A kötet magyar nemzetpolitikai aktualitása egyenesen meghökkentő.
A Wass Albert magyar állampolgárságának helyreállítása körül kialakultbecstelen és alantas vita napjainkban, a kettős állampolgárság ürügyénkialakult magyar-magyar polémiának vihart kavaró előszele, az őkényszerű hontalanságának, haza- és Erdély-szeretetének megdöbbentőelőképe. Az acsarkodók tehetetlenségének is, mert mindhiába szerveznekma a kommunizmusra emlékeztető pusztító pereket holtában is ellene,hiába tiltják ki a szó szoros értelmében a maiak számára hont ésországot szerző famíliájának sarját állampolgárként is Budapestről,mindhiába döntik le fel nem állított szobrát a magyar fővárosban,műveinek olvasottsága, magyarságának és emberségének lelkekbe épülőüzenete ezzel fordítottan arányos.
Az 1946-ban Kolozsváron apjával együtt koncepciós perben halálra ítéltWass Albertet a ’70-es években floridai otthonában a román szekuritátébérgyilkosai akarták láb alól eltenni. Wass Albert 1996. június 24-én,Horn Gyula miniszterelnökségének idejében egykori magyarállampolgárságának elismeréséért és érvényesítéséért a magyarbelügyminisztériumhoz fordult. „Uraim! Nyolcvannégy éves vagyok,magyarnak születtem. Alapítványom célja irodalmi munkásságomat hazámnakbemutatni. Mint magyar állampolgár kívánok hazalátogatni, nem pedigmint román, vagy amerikai…”
Az idő telt-múlt, a magyar állampolgárságért folyamodó 90. életévébenjáró Wass Albertet Kuncze Gábor belügyminisztersége idején 1997. június26-án a következő megjegyzéssel fizetik ki: „… a bizonyítvány akiállítástól számított egy évig érvényes.”
Wass Albert a megaláztatást nem tudta elviselni – sokak szerint 1998.február 17-én ezért lett öngyilkos. Mások szerint meggyilkolták.
„Minden maradék erőmmel és igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogyErdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, Isten ésember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje” –írtanem sokkal halála előtt.
A Wass Albert és műveinek utóéletét taglaló 36. Kráter-kötetpublicisztikai írásai soha jobbkor nem robbanhatott volna be közénk,mint most, a kettős állampolgárságunkért felajzott magyar közéletdecember 5-i voksoláshoz vezető napokban.
Bármi is történjék, Wass Albert összes műveinek üzenete és utóéleténekalakulása hitünket és erőnket olybá erősíti, hogy pecsétes papírost alelkünkbe épülő magyarságunkról állítanak ki, avagy nem, megmaradunkazoknak, akik vagyunk.
Eközben jegyezzük meg magunknak azt a Wass Albert által is megtapasztalt történelmi igazságot: „Abolsevik olyan ember, aki elégedetlen, irigy és tele vangyűlölködéssel. Mindenkit gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő… Akicsak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy… Akinem akar egyebet, mint munka nélkül hozzájutni valamihez, osztozkodni amásén. És gyilkosságokkal csinál magának helyet a világban. Mindegy,hogy minek nevezi magát. Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogatés milyen zászló alatt vonul fel az utcákon. A végeredmény egy ésugyanaz. Homo bestialis. Állatember.”