Ferencz L. Imre : Magyarfalók szélmalomharca

Bár ritkán adódik alkalmam megnézni a PRO tv délutáni ötórás, “vérgőzös” híreit, de mert figyelmeztettek rá, néhányszor magam is meggyőződhettem róla: a nagyhangú kereskedelmi csatorna kolozsvári – Közép-Erdélyért “felelős” – tudósítója előszeretettel s kaján elégtétellel sorjázza a magyarokkal és romákkal kapcsolatos történéseket: gyilkosságokat, feleségveréseket, öngyilkosságokat. Sokáig azzal áltattam magam, az én “fülem” túl érzékeny. A vonatkozó figyelmeztetést is túlzásnak tartottam múlt hét közepéig, amikor a csatorna fő hírműsorában a kolozsvári szőkeség gáncstalanul kiélhette nacionalizmusát.
Lerágott csontként előrángatva a Wass Albert “ügyet”, a neves írónak az amerikai hadseregben világhírt szerzett fia, Wass Huba kapcsán ömleszthette a nézők nyakába a Romania Mare szennyszövegeit is meghazudtoló, s mint utóbb kiderült, légből kapott “vádjait”: gyilkosnak, háborús bűnösnek nevezve azt a személyiséget, akinek nevét sem tudja helyesen kiejteni. A nacionalista sajtóból kimásolt felvezető szövege után, valószínűleg az illusztrálás szándékával bejátszott szentgothárdi megszólalók viszont a gróf gyermekkorát idézték, hangot sem ejtve annak “bűneiről”.
Úgy tűnik, valamiért a PRO tv-nél is nézettségi fokot emelő fogássá lett a kisebbségellenesség. Persze, mondhatják, egyedi eset, ám az emberi nyomor, az emberiből kivetkőzött lét bugyraiban szinte élvezettel kutatkodó csatorna munkatársai – tisztelet a kivételnek – sosem riadnak vissza attól, hogy kifussák az kisebbségi témát. És Wass Huba, pontosabban a NATO-csatlakozás okán az írott média sem hagyja kihűlni a témát. S nem teheti a Maros megyei román “honvédők” ügyködése miatt sem, akik a Wass Albert-szobrok sürgős eltávolítását követelik, hiszen szerintük a nacionalismust, a fasizmus híveinek magasztalását elítélő kormányrendelet rá is vonatkozik. S érvelésük szerint, ha Antonescu kultusza tilos, akkor a neves erdélyi író is hasonló elbírálás alá esik. Szemet szemét – állítják a vátrások és nagyromániások. De feledik, hogy Antonescut nemcsak a romániai “népbíróságok”, hanem a nemzetközi fórumok is háborús bűnössé nyilvánították. Wass Albert fölött pedig csak ama hazai népi “ülnökök” ítélkeztek, akik semmibe vették a tanúvallomásokat, vagy saját szájuk íze szerint alakították azokat. Az író ellen vallók zöme a grófi család egykori béresei voltak, akik vagy loptak, vagy valamilyen anyagi okból kifolyólag konfliktusba kerültek Wass Alberttel, akiről senki sem állíthatta, hogy részt vett az atrocitásokban, hanem mindenki felbujtással “vádolta”.
Ügyében csak egy újabb per hozhat megnyugtató rendezést, bár az amerikaik vizsgálódását is illendő lenne elfogadni (Wass Albert “háborús bűnösként” sosem lehetett volna amerikai állampolgár, pedig az volt az ötvenes évektől élete végéig). Ám addig is – miként a Pro Europa Liga kapcsolódó közleményéből is kiderül – a neves író művét, az alkotónak méltó emléket állító szobrokat semmilyen indoklással sem szabadna betiltani, esetleg leromboltatni. Bármennyire is ezen fáradoznak a vátrások, nagyromániások, és sajnos az olykor SRI-sugallatra cselekvő román média is. Mert Wass Huba, a sikeres amerikai karriert befutó fiú kapcsán szeretnének ugyan “jó pontot” szerezni, az apát, az írót viszont kiirtanák az erdélyi magyar köztudatból. Amire semmi esélyük.

Romániai Magyar Szó, 2003 március 20. Csütörtök