Sírfelirat
te szerencsétlen
ha nem születsz meg
most nem lennél halott
Hiába
ennek már régen vége van
miben reménykedünk hát mégis
minden medicina hasztalan
árvái vagyunk te is meg én is
Túl
én most a hatvanon is túl
lapítok akár a kisnyúl
a lucernásban
gyakorolom a rettegést
Szerelmesek
pőre pillanat csontsovány
de megfér benne fiú lány
egyik a másikára réved
kilátszik belőlük a lélek
Madár
alvó szárnyú madár
szívedbe fúlt a nyár
jó volna szállni még
de befagyott az ég
Angyal
láttam amint kinő a szárnya
majd felröppen boldogan fehér
árnyékot vetve a világra
és a semminél semmibbe tér
Egy halott szeme
a szilvafákról
mintha nagyanyám nézne
rémültkék szemmel