Úton

A parttalan idő dús folyamában
Mindent beterít a veszteség
Amit nem éltél mit nem láttál
Azt magányomban járom a messzeségben
S azt két karodba zárod
Mit onnan néked hoztam
S csak dalol és dalol tovább
Mind mi szép és jó volt
Neked a daltalan tájban
S tagadnád a múltat jelent s jövőt
És meggyónva borulnál százados fejfádra.

Láttam…

Láttam szétlőtt tereken
Szétlőtt koponyák felett
Síró gyermeket.
Láttam halott tereken
Kínzott lelkeket.
Senkik által járt
Fekete utakon láttam
Kifosztott életeket.
Láttam rezgő életből
Kiszédült kriptákba menő
Sápadt harcosokat.
Láttam eget földdel
Egybefolytan
Szivárványüveg mögött.