Akárhol

Én nem akartam szűzen
érintetlen hidegen
álszent vak “becsületben”
megőrízni az életem.
Nem akartam kimérni
meddig tart a “megéri”
Inkább akartam:
a mélyre evezni
ha másképp nem lehet,
elperelt örömök
vastrónján elégni
a bűvölő szépséget
mindenképp elérni
Nem érdekeltek
a “tűzbiztos” életek,
nem kértem,nem hittem
a jéghideg érvüket,
nem restelltem,nem szégyelltem
ha tüzet fogott szivem,
miközben átdobog
a félelmes életen:
tán út közben megérem,
hogy felfénylik a végtelen
Mindegy hogy hol s mikor
ha kocsmában, ha templomban
ha kínomban, ha álmomban
ha nyíltan vagy titokban
akárhol e végtelen
mégis szűk világban…!

Akkor megbocsátod

Ki volt a csúcson,
annak kevés a sík.
Ha egy percig megremegtél
a gondolattól, hogy
mindkét irányban
végtelen a világ;
ha azért hallgattál el,
mert tudtad,hogy ez egyszer
a csönd dönti el a vitát;
ha jártál már a gondolat
kozmikus határainál;
ha meggyőzött egy nyári éjszakán
százezer tücsök szerenádja,
hogy nincs véletlen
és nincs hiába;
Ha megbámultad önfeledten
mily bonyolultan egyszerű
a vadrózsa vöröslő virága;
ha érted már, hogy
csak jelzés a szó –
a VALÓSÁG…csak játszható,
NEM birtokolható
Akkor megbocsátod, ha lázadok,
és elhiszed:
csak egyszerűen vállalom,
hogy lettem, élek, vagyok-
semmi több.
Nem magyarázkodom.

Az otthon íze        

Kezdetben volt
a homok perzselő aranyfénye
vonatok távoli kattogása
augusztusi délutánok kurta árnyéka
méhek, dongás, izzó levegő délibábja
az elhagyott udvaron világléptékű
utazások…könyvek, térképek,
országok,tengerek –
ócska rádióban „Amerika hangja”
téli éjszakákon a megnyílt égbolt
dermesztő végtelenje
hó-ölelésben halkuló tisztaság
vasárnap déli harangszó
tétova időben időtlen szerelem.
Azután jött
a konkrétumok kétes menedéke
a felnőtt lét óvatos szabadsága
szabályra új szabály
a lélek szédítő szárnyalása
rövid távú örömök csalóka varázsa
néha boldog lázadás a
tények törvényén belül
Szálltam tengerek felett
bejártam a térképeket
vakított a hó a Mont Blanc alatt
hallottam katedrálisok harangszavát
és dübörgött félelmesen
lábam alatt az Atlanti óceán.
Láttam sok csodát, kitárult a világ-
de egy helyen voltam csak otthon
ahogy kezdetben a ceglédi udvaron