A legszomorúbb az életben, ha el kell hagynunk szülőföldünket. Az anyaföld meghitt zugait, növény- és állatvilágát. De legfőképpen: az ősök világa k ö v e t e l i , hívja, várja, vonzza vissza az eltávozottat. Az ősök dörömbölnek a szívén, szorítják el az artériákat. Ha nem egyezünk ki velük, ha nem áldozunk legalább emléküknek – torz emberré válunk, beteggé, élőhalottá.
Pap Bálint György az erdélyi Barcaság szülötte, a Kárpát-kanyarulat fennsíkján élő magyarság örököse. Műalkotásaival, bútor-teremtményeivel mintha a természettel még harmóniában élt őseinek áldozna. Apja, nagyapja szellemeinek. És a nőiség örök titkait rejtegető erdélyi finomművesség kultúrájának.
György testvérünk családjával költözött át Erdélyből a Tápió síkföldjének új otthont adó akácosai közé. De megőrizte Erdély erdeinek zúgását, hajlékony fáinak kedves üzeneteit. Az átköltözés fájdalma maradandó vonásokat adott művészkeze alól kikerült tárgyainak, de ugyanakkor alkotóképessége határait is messzire tolta ki az addig ismeretlen tárgykészítések tartományaiba.
Pap Bálint György alkotási módszere szétvetette a praktikus mérnöki tervezőmunka kereteit. Áttörte az évezredes bútorkészítés hagyomány-hű formáit, miközben megőrizte az ember keze alá rendelt ősi anyagok tiszteletét.
Művészetét jellemzi az anyagok (fák, kövek) választékos kijelölése. Jellemző anyaga a lélek kecses és illanó formáit tetten érő csodás tiszafa. Nem riad vissza a Kárpát-medencében nem fellelhető ébenfa mesés és keleti feketeségétől sem.
Az erdélyi havasok lezúduló patakjainak gömbköveit is otthonunk meghitt tárgyvilágába varázsolja. Számára ez éppen nem távoli idegenséget hordoz, hanem a szülőtáj meghittségével tüntető, bátor tárgy-társítás. Mint Reményik Sándor vagy Áprily Lajos „vadvíz-országában” az „irtisórai szarvasnak” a „lélegző vadság” jelenti a szabadságot.
A magaslatok borovi fenyője, a ligetesek juharjai és nagymama kertjéből az örökbecsű diófa váltak a művész bútor-szentélyeinek anyagi hordozóivá.
Pap Bálint György tervszerű álmodozó. Pontosan előtervezett és előkészített anyag-részek alkotják különleges architekturáit: csónakorr vagy gótikus ablakív, női karcsúság vagy az asszonyi öl titka alakulnak ki a férfias elrendező akarat nyomán. A kimunkált fatest megkapó hullámzása a már-már fallikus szekrénykék belső világában.
Titok-tárgyak! A művész teremtő kezének rejtvény-tárgyai – akár a különleges kalotaszegi dobozkák, amelyeket gyerekkéz és gyerekfurfang számára készítettek a hegyi pásztorok. Első nézéskor, első érintéskor különlegesek, szinte funkciótlanok, már-már érthetetlenül művésziek. De szívünkhöz, b e l s ő l á t á s u n k h o z is közel engedve a modern – és befelé is látó – ember szentélyeinek tetszhetnek.
A csiszolt, finom anyag feltámadása. A hétköznapi és egyben ősi formák újraértelmezése. Falitékából – az író Wass Albert honvágyát közénk idéző faliszekrény. Emlékezés és jelenvalóság egyszerre. A kopjafás ősök temetőinek feltámasztása! A múlt közénk gyűrűző jelenideje. Oszloprend – szemmagasságban. Szonettek évszázados rendjéhez hasonló szigorúság, játékosságba oltva.
Így együtt: záródó-csukódó végtelenség. Bútor-szobrokba rejtett ősmozgás! Az ajtócskák nyitása-csukódása az örök virágzás nappali-esti hullámzása. Rejtőzés-tárulkozás. Meghittség és szoborszerűség. De: vérbő szimbolika és önkifejeződés. Teremtmény-értékű műtárgyak. Ki a Bibliát, ki egy kedves halott fényképét, ki a Mindenszentek emlékező gyertyalángját helyezheti fő helyre – fej-helyre a tárgyak embermagasságában. Így nőhetünk fel egymáshoz: bútor-antropomorfizáció. Művészi tárgy és értő szemlélője. E műtárgyak az áldozópap és a szentély mindennapi és legfőképpen otthonos találkozásának alkalmai.
S ugyanakkor – a visszaváró szülőföld tárgy-emlékeinek föltámasztása. Szellem-tárgyak is. Otthont létesítő alkalom emlékeinknek. Közénk és otthonunkba szelídült téka-dolmenek. Megszelídített sztyeppei kőemberkék, húsvétszigeti istenalakok humanizált tárgy-testvérkéi ezek az alkotások.
E tárgy-bemutatóval a Barcaságból közénk érkezett ember fájdalmainak szépséggé, örömmé formált fétiseivel gazdagodtunk. S ő maga is gazdagabb lett e teremtmény-tárgyak titkai által. Az örök feltámadás teremtmény-tárgyai állnak ma lelkünk meghitt félhomályában. Örvendjünk együtt – egy élet és az ő művei közöttünk és velünk együtt lépnek át a maguk művészi örökkévalóságába.

(Paloznak, Faluház, 2007. augusztus 18.)