Selyempárnánkról föltekintve
nyílik sokezer szemünk
a ránkpillantó Nap mosolygására.

Adjuk magunkat át
szellők, szelek, viharok
ölelő és tépő áramlásainak.

Selymünket felhők könnyei
mossák és felkavart homokszemek
súlyaitól nehezülünk.

A nyár, a nyár a mi elemünk,
méhek arany szárnya
ízünket, porcikánkat járja.

Örök suttogás az énekünk,
szavunkat hallja a folyó
és a folyómenti fák.

(Nagyrév, 2009. július 15.)