A történelem faggatása kategória bejegyzései
Lisztóczky László: A diktatúra bukása után is fertőz / Egy rágalomhadjárat története – két fejezetben
Saitos Lajos: Miniatűrök / Morse, Viharos idők, Imatöredék, Eső, Apokalipszis
Tóth Dénes: Megélt történelem – Azok a régvolt negyvenes-ötvenes évek –
Elmer István: A ruha, Sapka, sál, kesztyű (két történet)
Ujlaky István Hollandia gyönyörei (a holland „kikötő típusú állam” a XVII. században)
Szalay László Pál: Szelfi / tárca
Dörömbözi János: Kelet és Nyugat természetfilozófiájának haikupillanatai / II. A haiku „természetéről”
Barcsa Dániel: Hatvannyolc (Személyes történelmem 1.)
Kiss Székely Zoltán: Hullámvándor fényhatáron, Versárnyék, Miféle zizzenés / versek
Debreczeny György versei: a felszálló sárkány városában, a duna mentén, a szemlélő figyelmét vajon nem tereli el?
Turcsány Péter: Számvetés – Ismét a Dunánál
Turcsány Péternek 1981-83 között írt versének – egyértelműen a Trianon utáni állapotokra utaló részeletei miatt – újraközlésével kívánja a szerkesztőség erősíteni Dörömbözi János Trianon-eszzéjének mai olvasókhoz szóló üzenetét, a szerk. Tovább olvasom… →
Dörömbözi János: „A dajkanóták emléke kél, / Egy árva népről bús dalt regél.” (Emlékezés a trianoni békediktátum 95. évfordulóján)
„Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá.”
(Juhász Gyula: Trianon)
1906. október 27-én Konstantinápolyból II: Rákóczi Ferenc fejedelem hamvai hazatértek. Ravatalánál másnap tömegek rótták le kegyeletüket Budapesten, majd örök nyugalomba helyezték 1906. október 29-én – magyar földön, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban, a kassai dómban. Košice – ma ismét „idegenben”. Tiszteletére 1906. november 21-én mutatták be a Király Színházban, Kacsoh Pongrác daljátékát: Rákóczi.1
T. Ágoston László: Jónás háborúi (Kettős példázat)
Álmot látott Jónás, Amittaj fia, a próféta. Semmi különös nem volt ebben, máskor is így adta tudtára az Úr az akaratát. Jónás pedig felébredt, s tette, amit az ő Istene, Izrael Istene megparancsolt neki. Prédikált az embereknek a templomban, vagy akár a hegytetőn, ha kellett. Kemény szavakkal ostorozta a bűneiket, s megtérésre, bűnbánatra, engesztelő áldozatok bemutatására ösztökélte őket. Tovább olvasom… →
Szalay László Pál: „…de ti kik vagytok?” – pünkösdi írás, 2015
Lekció: ApCsel 19: 1-15
Textus: ApCsel 19: 6, 13
Pap Krisztián: A kettétört kabát, és akik állva halnak meg (Történet a Don menti II. Magyar Hadseregről)
1943. január,
a Don-kanyartól észak-nyugatra
Medgyánszky László festménye
Oroszországba néhány hete beszökött a tél, az igazi, pusztító hideg s amerre ment Szent Mihály útjai nyíltak elhaló hörgésekkel kísérve, gyorsan és kíméletlenül. Számítottak rá, mint egy felmagasodó, borzalmas hullámra, melynek törvényszerűen kell lezuhannia, s az így is jött, szinte átmenet nélkül, egyenesen maga a fehér halál. Tovább olvasom… →
Dörömbözi János: A nő mint eszmény /esszé
„Mindenik élőnek szívébe beoltva az édes /
Vágyat, eléred, hogy fajukat fenntartani törnek.”
(Lucretius: A természetről)
Michelangelo: Piéta
Antal János: Öreg Ibrány ólja
(Cselekvés és pótcselekvés -Történet egy családról a 20. század közepéről, a TSZ-esítés idejéből)
Öreg Ibrány Pali minden áldott délután fogta magát, behúzódott az évek óta üresen álló disznóólba és szundikált néhány órácskát. Még a keménykedő telek idején is.
Adamik Tamás: Vergilius és Radnóti eklogái
„Mivel Radnóti eklogáinak egyértelműen keletkezésük sorszámát adja címül, feltételezem azt, hogy a magyar költő valamiféle kapcsolatot teremtett saját eklogái és az azonos számú vergiliusi eklogák között. Vagyis Radnóti Első eclogája átvesz valamit Vergilius 1. eklogájából, Második eklogája szintén megőriz valamit Vergilius 2. eklogájából stb. Miközben tehát Radnóti egyes eklogái saját tragikus életének és helyzetének eseményeit tükrözik kronológiai sorrendben (Trencsényi-Waldapfel Imre alaposan feltérképezi Radnóti egyes eklogáinak politikatörténeti hátterét[12]), aközben az azonos számú vergiliusi eklogákhoz is kapcsolódnak, sőt a többi vergiliusi eklogából is átvesznek olykor egy-egy formai vagy tartalmi jegyet.” (Részlet a tanulmányból, a szerk.)
Dörömbözi János: Básztettől Barbaráig – Asszociációk Aknay Tibor prózája kapcsán
(A Macskaistennő, Tündéranna, A galamb szárnyverése című prózaköteteiről)
„Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(József Attila: Két hexameter)
“Tanulság: a vétkes bármikor, bármire felhasználható, hasznavehetetlenné válásakor bármikor „eldobható”. Árulók, árulások mindenkor voltak, vannak, lesznek. Szükophanta és szükophantria mindenütt: hálózatok, kapcsolattartók, tartótisztek, hangulatjelentések. A társadalmi ranglétrán – látszólag – magasan lépkedő személyek: közjogi és egyházi méltóságok, püspökök, professzorok, akadémikusok, írók, médiamunkások, gyárigazgatók, vezérigazgatók, bankvezérek stb. a külhoni és hazai hálózatok hálójában. „Tartóik” hadnagyi, főhadnagyi rendfokozatban – látszólag – sehol a lajtorján, valójában a „méltóságok” feje felett, élet-halál uraiként az embereken. Sokan vállalták szerepüket – sőt túlteljesítettek!” /Részlet az Elemzésből
„A becsületes ember ugyanis, ha egyszer hibázott, a továbbiakban félve óvakodik ettől, a becstelen jellemű viszont annál bátrabban tetézi bűneit, és utóbb már minél többet vétkezik, annál leplezetlenebbül teszi. Hiszen a tisztesség olyan, akárcsak a ruha: minél több folt esik rajta, annál kevésbé vigyáznak rá.” (Apuleius: Apologia – Védőbeszéd, 3.)
Tovább olvasom… →