1956-ban még Lengyelországban, a szülő városomban, Poznanban éltem. Abban az évben létre hoztuk a „Wierzbak” nevű irodalmi csoportot, amely rövidesen országos hírre tett szert.
Category Archives: Rovatok
Duma István András
Még van élet Etelközbe’
Még van élet Etelközbe’,
Advent halad a jelképbe.
Mely emléke reménynek,
Könyörgés az Istenek.
Hó elázik, s kristályozik.
A mi lelkünk ess vergődik.
Farkasok kerülve járnak.
Szemeink rájuk se szálnak.
Dr. Nagy Domokos Imre
A cenzúrázott Fekete István
– 2001. március 9-én az Állatkertben tartott előadás szerkesztett változata, az előadáson a szemelvényeket Bánffy György színművész olvasta fel –
Debreceni Balázs: Az Álom
(novella)
Turcsány Péter 5 verse (Köszönet-lángok fészekrakó tűzből, Szólítlak titeket, kövek! A szenvedések triptichonja, Magam magamhoz, Cornwallban ért az este)
H.T.É (lányom)fotója
Köszönet-lángok fészekrakó tűzből
Hálával földiek közül, férfiak és nők között,
ó mennyinek tartozom,
feleségem, most mégis csak neked
köszönöm segítségedet:
lelked finom húrjain eljátszott perceinket,
madárrebbenésnyi ajándékaidat,
és korholó düheidet is, melyekkel
dudváimat szaggattad napra nap.
Nagy Tibor Balázs: Az emberi méltóság megőrzésének „modus vivendi”-je a háborús kataklizmában (Kuncz Aladár: Fekete kolostor című regénye)
Hiszem és vallom, hogy az emberi szenvedést nem lehet a történelem patikamérlegével mérni. A szenvedés változatait nem lehet – és nem is szabad – összehasonlítani vagy rangsorolni. Természetesen a bűn minden esetben erkölcsi ítéletet von maga után, de a háború abszurditására, az emberi méltóság sárba tiprására adott válaszként az újjászületés csodájának magyarázata az emberi szférán túl keresendő – nevezzük azt akár létösztönnek, akár felsőbb Gondviselésnek. A huszadik század az embert, a homo aestheticust és homo moralist a maga emberi mivoltából kiforgató, dehumanizáló borzalmai csak etikai, metafizikai és transzcendentális szinten mérhetőek.
Lukáts János: A császár magánya – a magány császára
Írói vallomás
Oláh András versei (már nem, utolsó lélegzet, statiszta)
már nem
ujjbegyedet érzem végigfutni
a karomon – szerelmet guberálsz –
jó volna meghúzódni a színtelenség rejtekében
de inkább engedem hogy félreérts
mint pormacskák a szekrény alól
kúsznak elő az emlékek
– egyszer utasod voltam –
Elmer István: Kabát, sapka, sál, kesztyű (novella 1945-re emlékezve)
Jobb lesz, ha elmegyünk innen, mondta apám, mire nagyanyám ránézett: a gyerek miatt, elsősorban a gyerek miatt. Én nem értettem ebből semmit, tíz éves voltam, ők bizonyára mindent tudtak, s csodálkoztak: egészen mást láttak maguk körül, mint amit a rádióból hallottak.
Kőrösi Mária: Alkotó, Felelős eszme – alkotó, felelős hivatás
(Dr. Székely András Bertalan: Dunának, Oltnak… című könyvének méltatása)
Ékes Ilona: A Gondviselés szőttese
Székely András Bertalan: Dunának, Oltnak cínű könyve bemutatóján elhangzott ajánlás
Dörömbözi János: „Ó! / Desolatio! / Nekem e föld halni jó,” Gondolatok a szigetemberről
„A sokaságtól való undort a magány, a magánytól való undort a sokaság gyógyítja meg.”
(Seneca: A lelki nyugalomról. XVII. 3.)
Bágyoni Szabó István: Kik nem születnek újra (A Világ árnya, világ fénye című kötet átolvasása után)
Balogh Gyula verse
Évek óta
Szántó Sándor
Ferenczi László
Az öregember utókorával beszélget Tovább olvasom… →