Széllel dacoló
büszke fenyőfa,
meghajtjuk fejünk
teelőtted ma.
Egyedül voltál
utat mutatónk,
gyászos erdélyi
múltat kutatónk,
hű krónikása
világégésnek,
álmodozója
visszatérésnek,
ki nem lelt otthont
bajor erdőben,
árnyakat vető
sötét felhőkben,
sem a pálmákkal
dús Floridában,
s lett egy magányos,
örök hazátlan,
mert a hűségét
másnak nem adta,
példás erdélyi
hősnek maradva,
mint a sziklakő,
mit víz el nem visz,
mint ki új csillag
fordulásban hisz.
Adj erőt nekünk,
minden magyarnak,
hogy segítsenek
égi hatalmak
Erdélybe jutnunk,
tán évek múltán,
Téged követve
a Hadak útján!
Elhangzott a Dallasi Magyar Kör Wass Albert irodalmi estjén 2026. márc. 3-án.
a MAGYAR KULTÚRA NAPJA tiszteletére,
2025. január 23-án, csütörtökön, 17. órától tartandó:
KÖNYVBEMUTATÓRA,
Káin bélyege opera-koncert részletek vetítésére,
a Művészetek Háza Kávézójába.
Az ALKOTÁSOKAT méltatja: Krank József, a Szent Háromság Magyar Ortodox Egyház
miskolci parochusa, és Garamvölgyi Attila, könyvtáros
*
Moderátor: Farkas Erzsébet, a Szent István Rádió szerkesztő-műsorvezetője
*
Azoknak ajánlom a könyvet és az operát, akik, hisznek a feltámadásban, az örökéletben, a kreatív kisebbségek – szodomita-Káinisták feletti végső győzelmében; akik olyan társadalomban szeretnének élni, amelyik szociális, de
nem ateista-szocialista, nemzeti, de nem nacionalista, ahol a hatalmat nem doktrínákkal, hanem kreatív
módszerekkel gyakorolják. (v.ö. P.Drieu la Rochelle 1938.)
A kisregény mottója: „A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma” – Jimi Hendrix (1942-1970)
Dialógus – Agapé – Könyv- és Librettó kedvezményes vásárlás, Dedikálás
M E G H Í V Ó Stanczik-Starecz Ervin: Mérkőzés után… című regényének KÖNYVBEMUTATÓJÁRA, mely az „S4”-ben, vagyis a HÁLÓ Közösségi és Kulturális Központban (1052 Budapest, Semmelweis u. 4. – az Astoriánál) kerül megrendezésre. Időpont: 2024. december 1. (vasárnap) 16 óra Az íróval a könyv kiadójának (Kráter Műhely Egyesület) elnöke, Szutor Ágnes beszélget. A szerző önéletrajzi regényében elmondja, miért kényszerült a kommunista diktatúrából a spanyol idegenlégióba, ahol a megpróbáltatások sora várt rá, élet és halál közti bizonytalanságban. Ezzel párhuzamosan láttatja olvasóival az otthon maradt család és a lengyel rokonok hasonlóképpen viszontagságos életét, a szocializmus árnyoldalait. A könyvbemutató alkalmával kötetlen beszélgetés keretében szó lesz még a 2023-ban megjelent Nincsen és van (versek, színművek, novellák) gyűjteményes kötetről, mely jól mutatja be az író sokrétűségét, és a 2022-es kiadású A teremtés rendje c. versgyűjteményről, melyeket szintén a Kráter Kiadó jelentetett meg.
A könyveket a rendezvény alkalmakor meg lehet vásárolni.
Dr. Németh János István kultúrakutató és Garamvölgyi Attila irodalmár moderálásával közvetlen hangulatban került sor Utry Attila Ragozinka – legenda és valóság című könyvének bemutatójára az S4 kulturális központban. A regény legfontosabb kérdése került terítékre: le tudja-e győzni a kreatív kisebbség a káinista többséget.
A Kráter Könyvkiadó és a Magyar Művelődési Társaság szeretettel meghívja Önt és Hozzátartozóit Utry Attila új könyvének (kisregényének) bemutatójára és azt követő agapéra, dedikálásra!
Helye:
HÁLÓ Közösségi és Kulturális Központ „S4” 1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
Időpontja:
2024. november 14-én (csütörtökön) 15 óra
Program: Elnöki köszöntők: Szutor Ágnes (Kráter Kiadó) & Földiák András (MMT) A könyvet a közönség figyelmébe ajánlja: dr. Németh János István PhD, kultúrakutató, író Moderátor: Garamvölgyi Attila, könyvtáros
Az eseményen opera-koncertrészletek is elhangoznak. Belépés díjtalan.
Utry Attila (Miskolc, 1949), magyar ortodox keresztény (vers, elbeszélés, novella, regény, esszé, tankönyv, librettó és forgatókönyv) író, Szabó Lőrinc-díjas-költő, szerkesztő, irodalomszervező, kultúra-, és kommunikáció-elmélet tanár. A Kelet Írócsoport (1973–2019) és a Kelet Könyvek Kiadó (1978–2006) egyik alapítója, sorozatszerkesztője, működtetője. Korábbi tizennégy könyve minden esetben más-más műnemben, műfajban íródtak, de a feldolgozott témák közel azonosak. A kultúra, kommunikáció, közösség fogalma, összefüggései. A keresztény egység jellemzői, akadályai. Bűnök, bűnhődések, Istengyilkossági kísérletek, megtérések történetei. Jók és gonoszok – a regényben: a ragozinkai kreatív kisebbség és a proxy-módon irányított szodomita Káinisták – küzdelmének következményei. Évezredes problémák megoldására vonatkozó drámák tanulságai. A Szerző azoknak ajánlja könyvét és az operát, akik hisznek a feltámadásban, az örökéletben, a kreatív kisebbségek győzelmében; olyan társadalomban szeretnének élni, amelyik szociális, de nem ateista-szocialista, nemzeti, de nem nacionalista, ahol a hatalmat nem doktrínákkal, hanem kreatív módszerekkel gyakorolják. (v.ö. P.Drieu la Rochelle 1938.)
Új kisregénnyel jelentkezett Utry Attila, a Ragozinka – legenda és valóság című kötet a Kráter Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ez a szerző tizenötödik, egyben a Ragozinka-trilógia záró kötete, ami évezredek óta aktuális kérdésekre, alternatívákra keresi a választ. Hogyan sikerült eddig szembeszállni a kreatív kisebbségnek (a jók) a szodomita Káinista többséggel (a gonoszok), és milyen eredménnyel?
minap.hu: A Ragozinka – legenda és valóság című kisregény szoros kapcsolatban áll két korábbi kultúr-regényével (Ragozinka igaz története I-II.), és a Káin bélyege, Énok próféciái című, Vihula Mihajlo zeneszerzővel közösen alkotott kortárs operával. Mi ez a kapcsolat?
Utry Attila (U. A.): A trilógia és az opera külön-külön önálló alkotás, de összeköti őket a fikció: kitalált város (a mi Ragozinkánk), kitalált szereplők, helyszínek, tudósítások, elbeszélések, bűntények, összeütközések, melyek a város legendáját teremtették meg. Hogyan tud szembeszállni a kreatív kisebbség (a jók) a szodomita Káinista többséggel (a gonoszok), és milyen eséllyel?
minap.hu: A dualista világfelfogás szerint jó és rossz küzdelme jellemzi az emberiség történelmét. Ez a megközelítés megjelenik a kisregényben is. Polarizált társadalmi viszonyok között élünk? Ez adta a táptalajt a könyvben szereplő konfliktusokhoz?
U. A.: A valóság az, hogy az állam és az egyén konfliktusai Platón szerint „a társadalom kívánalmai és az egyén hajlamai közötti problémákból indulnak ki.” A társadalmakba tiszta lappal érkeznek az egyének és velük született hajlamaikat szeretnék boldogulásuk érdekében mozgósítani, fejlesztéssel, tanulással, együttműködéssel. A formális társadalmi erők, hatalmi ágak inkább kordában tartják, mint segítik a személyiség zavartalan fejlődését, de a tehetség utat tör magának. Ugyanakkor megjelennek az informális erők (a láthatatlan fenoménok), akik proxy háborúkat folytatnak a formális hatalomért, illetve annak megdöntéséért.
minap.hu: Rengeteg biblikus képpel, fogalommal él, a történetet áthatja a hit. A vallási megújulás békét hozhat a világba Ön szerint? Így kerülhetjük el a végítéletet?
U. A.: Nem hivatásos hitvédőként (apologéta) gondolom, hogy itt lép be a vallás és a kultúra, mint hagyomány, hit és erkölcs. Túl egyszerű lenne a vallások megújulásával kezelni csupán korunk égető problémáit. (Minden vallás, vagy csak egy?) Ennél több kell! A nagybetűvel írt MEGTÉRÉS az Isten képmására, hasonlatosságára teremtett férfi és nő (önmagunk) megismerése, a család (az emberiség) szeretete, ez akár a Szent Hármasság ikonja is lehet.
minap.hu: A kisregényben második emberiségről ír – hogyan írná le, tagjai miben haladták meg az első emberiséget?
U. A.: Sokan és sokat írtak már a második emberiségről, mindenekelőtt Énok próféta az első emberiség Apokalipsziséről (ford. Hamvas Béla, Fhlörich Ida: A qumráni tekercsek magyarul), mely a második emberiségnek szóló jövendölés. (Ez egy újabb történet lehet).
A könyv címlapján Uriel arkangyal az Édenkert kapujában figyelmezteti az őrangyalokat a Sátán közeledtére. Az első emberiség utolsó képviselői közül csak Noé és családja értette meg, és az özönvíz előtt bárkájába gyűjtötte a teremtett világ legfontosabb javait, jószágát, és az új emberi rasszok archetípusát, három fiában és feleségeikben: Sém, Jáfet, Hám /fehér, sárga, fekete/. Ennél most súlyosabb a helyzet, mert a második emberiség javait, jószágát már nem lesz hova menekíteni. A Chicagói Egyetem falára 1947-ben szerelt Végítélet Órája 90 másodpercre áll éjféltől. A keresztények hiszik és tudják, hogy nem a halálé az utolsó szó. „Az igazak feltámadnak, a gonoszok meghátrálnak, elkárhoznak, a Sátán elbukik, az életben maradt pogányok behódolnak és a Végítélet után a messiási korszak következik”. /vö.Énok/
A második emberiség nagy generációja, a beat nemzedék tagjaként úgy gondolom –Woodstock („szabadság-szeretet”- harmónia („düh” helyett) szellemében – van remény. Elménk, intelligenciánk rendkívüli teljesítményekre képes, de gondolkodásában, erkölcsében kettősség (béke-harc árán) uralkodik és csak a régi módon tudja bajait orvosolni: háború, bosszú, extrém érzékiség, központosítás, pénz-kereskedelem-média istenítés…
Nehéz lesz ezen változtatni, de nem lehetetlen, és nagy árat kell fizetnünk, ha langyos módon a rossznak lenni jó káoszban elégetnénk hajlamainkat, nem munkálnánk ki tehetségünket, nem vállalnánk a hit, a tudás, az ember és Isten szeretet útját.
minap.hu: Kinek ajánlaná elsősorban a nemrégiben megjelent kisregényt?
U. A.: Azoknak ajánlom a könyvet és az operát, akik olyan társadalomban szeretnének élni, amelyik szociális, de nem szocialista, nemzeti, de nem nacionalista, ahol a hatalmat nem doktrínákkal, hanem kreatív módszerekkel gyakorolják. Könyvem mottója „A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma” (Jimi Hendrix).
minap.hu: Ez már a tizenötödik kötete – lesz folytatás, vannak már ötletek?
U. A.: Nem szeretnék tervekről, folytatásról nyilatkozni, mert az számon kérhető, és ha nem jön be, akkor kellemetlen. Tény viszont, hogy felkérésre elküldtem Londonba a Nemzetközi Ortodox Filmfesztivál zsűrijének Vihula Mihajlo barátommal és miskolci énekművészekkel alkotott Káin bélyege, Énok próféciái című koncert-operánk filmforgató könyvét, angol fordításban.
2024. június 29-én a Tisza-parton került megrendezésre a Tiszakürti Falunap és Elszármazottak találkozója. Ezen a hagyományosan megrendezésre kerülő rangos eseményen az NKA Halmos Béla Kollégiuma támogatásának köszönhetően a Körhinta Zenekar is fellépett. Közel egy órán át muzsikáltak az Igaz szerelem, boldog házasság című CD-jük népdalaiból. A közönség sokszor tapssal kísérte a dallamokat. A fellépés után többen eljátszatták a zenekarral a saját nótájukat. A jó hangulatú este után szép érzésekkel a lelkünkben és a visszavágyakozás gondolatával térhetett haza a nézőközönség.
Wass Albert, Németh László és Gyurkovics Tibor életmű-sorozata után új sorozatot indítottunk: Herczeg Ferenc életmű-sorozatát. Most 14 regényt jelentettünk meg, melyek máris elérhetők a KÖNYVESBOLT fülön és az alábbi linken.
A felvidéki Udvardon 2024. február 27-én került megrendezésre a Wass Albert felolvasó est a Csemadok elnökének, Salgó Istvánnak a szervezésében. Az est háziasszonya, Berényi Gita meghívására a Kráter Műhely Egyesület elnöke, Szutor Ágnes is méltatta az íróóriást, majd elénekelte az író egyik legkedvesebb mezőségi népdalát. A megjelent mintegy százfős közönség lelkiekben meggazdagodva és a nemzeti összetartozás megerősítő érzésével térhetett haza.
Vincze József: IGEIDŐ c. verseskötetének bemutatójára 2024. január 17-én a K-11 Művészeti és Kulturális Központ
Szutor Ágnes a Kráter Műhely Egyesület elnökének nyitószavai után Oroszki Vincze Tamás Bhrams műveiből zongorázott, majd Ujvári Ferenc előadóművész az Igeidő c. verseskötetből olvasott fel verseket. Ezt követte Ölvedi Krisztina irodalmár, aki Vincze József irodalmi, képzőművészeti és zenei munkásságát méltatta. Beszédjének szüneteiben Vincze József gitárkíséretével énekelte el a saját maga által megzenésített verseit.
Az eseményt a szerző néhány szobrából összeállított kiállítás megtekintése és szerény vendéglátás követett.
Néhány fotó az eseményről (csatolásból):
Ölvedi Krisztina irodalmár előadása:
„Szeretettel és tisztelettel köszöntöm önöket!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma, – itt és most, – én mutathatom be önöknek Vincze József költőt, – illetve az ő versesköteteit, valamint az ő sokoldalú munkásságát! Vincze Józsefet nyugodtan nevezhetjük mai világunk „reneszánsz emberének” – hiszen egy kicsit mindenhez ért, – és szinte minden művészeti ágban képviselteti magát! Verseket és dalszövegeket ír, szobrászkodik, zenél, zenét szerez, – valamint régi autókat varázsol újjá, – géplakatosként – művészi szinten és nagy művészi/szakmai érzékkel, – hogy azok szépséges és eredeti állapotukban folytathassák további életüket.
TUDNI KELL, hogy a legelső verseskötete a Dunakeszin lévő József Attila Művelődési Központ kiadványaként 2000-ben jelent meg, – amit ő nagy szerényen még nem is tart „igazi” verseskötetnek – azzal a magyarázattal -, hogy a következő verseskötete – erre a kiadványra épült – az ezt követő időszakban megszületett verseivel kibővítve! – magyarázta nekem!
Vagyis – a sorrendet tekintve – Vincze József
I. kiadványa, Az, ami megmaradt. címmel 2000-ben jelent meg!
Ekkor vette először a bátorságot, – hogy „kibújjon rejtett csigaházából!
Az itt lévők között bizonyára sokan tudják, – milyen sok erő és bátorság kell ehhez a bizonyos első „megmérettetéshez”!
II. kötete, a Tűzben fészkeltem. címmel 2006-ban látott napvilágot!
„Már nincsenek „világmegváltó” álmaim, csak valami rendet szeretnék, tükröt tartani, ahol rendezhetjük arcvonásainkat. Aztán elindulni, és visszatérni, hogy felfedezzem újra önmagam. Verset írok. Próbálok sokszínű, lélekkel teli világot alkotni, vagy csak egy támpontot adni, hogy az olvasó folytassa gondolataimat, mert így válik teljessé a teremtés. (…) 1952-ben születtem Héhalomban. Dunakeszin élek. Fiatal korom óta írok verseket. (…) Megzenésített verseimet gitárkísérettel adom elő kiállításokon, valamint irodalmi műsorokon. Tizenöt éve lemez-szobrászkodom. Alkotásaimat az ország számos kiállítótermében láthatta a közönség” –írta magáról a kötet borítóján, – amit Urbán Gyula író-költő könyvajánlója követett, – mely szerint:
„És ebben az isteni, már-már káosznak tűnő rendben, melyben szépség és rútság, iszonyat és öröm, élet és halál egymás kiegészítőiként működnek, s valami emberi elmével elképzelhetetlen harmóniában olvadnak össze majd a dolgok kimenetelének végső idején, amikor majd megtudjuk, hogy minden, ami velünk történt, végső soron szép volt, mert isteni eredetű volt. Ennek az igazságnak a summázására teremtette az Úr a költőt. Ezért kényszeríthette rá Vincze Józsefet a Teremtő, hogy tollat ragadjon, és érzékeny szavaival eligazítson bennünket az állandóan folyó teremtés és sorsba-vetettség csodálatos zűrzavarában… (…) Vincze József se tehet mást – ez a sorsa –: énekel. S ezt a szó legszorosabb értelmében gondolom, hiszen szűkebb pátriájában gitáros dalnokként ismerik. Énekel és vall, csodálatos fémszobraival is, arról a világról, amelyet valaha egy nagyszívű Isten teremtett – szerencsére nem gombnyomásra – hanem hat nap alatt; – vall, énekel arról, hogy van hova mennünk, miközben mindent, de mindent kezünkbe veszünk és megcsodáljuk, akárcsak ezt az eligazító, gyönyörű Vincze-verset. „E verssor kihúzott drótkötél, / Rajta leng levedlett bőröm. / Nem félek, hogy valaki kibeszél – / Meztelenségemmel nem törődöm. / Minek nekem álca és ruha? Hadd világítson a testem! / Sötétben sárral dobálhatnak, / Örökké nem tart az estem. / Majd feléled a kötél, / És kígyóként tekereg, táncol, / Az értelem reggelén / Mindenkit magához láncol. / Milliomost, ki kéreget, / És adakozó koldust, / Eltékozolt életet és olyat, / Kinek sorsa jobbra fordul.”
A kötet sorait olvasva jól érzékelhetjük Józsi vívódásait…
De mindezek ellenére próbálja megérteni és megszépíteni a világot! Ezt a következő magvas verssorai, – az ars poeticája is igazolja!
Ars poetica! „Kell minden napra a napimádat, / Hogy feldobja szívünket Az élni vágyás csúcsaira, / A szeretet töretlen istenéhez.”
Itt is jól érzékelhetjük, hogy a napimádata évről évre nő és erősödik benne.
III. kötete Lélek-dal. címmel 2012-ben jelent meg.
És itt meg kell állnom!
Vincze Józsival, – 2012-ben, – egy verőcei kiállításon ismerkedtem meg, amikor is Magyar Miklós festőművész szervezésében megrendezett ottani csoportos kiállításon Józsi szobrai is szerepeltek, – melyekbe azonnal beleszerettünk a barátnőimmel
Engedjék meg, hogy ennek a nagylélegzetű kiállítási anyagnak a hatására íródott, régi, – 2013-as cikkemből idézzek önöknek pár gondolatot, – amely Vincze József alkotásairól szól!
„Azonnal láttam, hogy egy nagyon szerény, visszahúzódó, mély érzésű, nagyon sokoldalú, – és Istentől kapott művészeti érzékkel megáldott emberrel hozott össze a sors. A „szerénység” és a „visszahúzódás” azonban, – nem biztos, hogy elég a hírnév megszerzéshez! Meggyőződésem ugyanis, hogy Vincze József sokkal nagyobb elismerést érdemelne! Bizony nagy öröm ilyen sokoldalú emberrel találkozni.
Vincze József Verseket és dalszövegeket ír. Zenél. Zenét szerez. És szobrászkodik. Amatőrként. De nem amatőrként műveli mindezeket! Egy igazi, komoly és művészi elhivatottsággal megáldott, igazi művészt ismerhettem meg benne, – aki három-négy művészeti ággal próbálja kifejezni önmagát, és a benne megfeszülő és kibukkanni kívánó érzelmeket. Szobrai fantasztikusak. Lenyűgözőek. Egyedülállóak. Gondolatokat ébresztőek. Mert Ő nem csak a szépség megformálására és megfogalmazására törekszik, – hanem arra is, – hogy alkotásainak mindig komoly, továbbgondolásra érdemes üzenetei is legyenek. Általában bibliai jeleneteket és gondolatokat formáz meg. Kőből, bronzból, vasból és fából. Majd a magyarságát, a magyarság jellemzőit és nagyjait szeretné megformázni műveivel. Nagy jellemzője, – hogy történelmi események megformálója. Minden alkotásának komoly üzenete van, – e-mellet gyönyörűek. Az ember, késztetést érez arra – hogy megsimogassa őket!
Mind ezek mellett, a kiállításain, kiáll a közönség elé egy szál gitárral, és zenélni és énekelni kezd. És verset mond. A saját verseit. Önmagáról és a saját érzelmeiről beszél és dalol. És az életről. Az életéről. És az élet rútságairól, igazságtalanságairól és szépségeiről. És aláfestő zenét ír a műveihez és az alkotásaihoz! Hogy mi még jobban megértsük… Őt… És a szobrait… És a verseit… És a munkásságát… És az üzeneteit… A kitárulkozásait…
Most azonban a kezembe került a 3. verseskötete, amely 2012-ben jelent meg. Ezért kell most írnom Róla. Mert e-kötet által, – már nem csak a keze munkáját ismerhetem, – hanem a lelkét is megismerhettem! Őt magát is. AZ EMBERT! Mert levetkőzött. Nem szégyellt semmit! Mindent elmondott. Magáról és az érzéseiről. Az Istennel való perlekedéseiről. És ebben a csodás verseskötetben, a versei mellett ott vannak a szobrainak fotói is. Mindannyiunk gyönyörűségére. És a dalszövegek is, – melyeket örömében vagy bánatában vetett papírra. Ő ugyanis szerintem – egy igazi ÖRÖM-ZENÉSZ, – aki bárhol szívesen énekel.
Ez a kötet, olyan mint egy életfolyam. Ha elhagyom a címeket, akár folytatásos életregény is lehetne… Kötődnek a sorok. Kötődnek a történések. Az érzelmek. Józsi életét, gondolatait, érzelmeit ismerhetjük meg kronológiai sorrendben. A világról. Önmagáról. A visszásságokról. Csalódásokról. Bánatokról. És az örömökről. Mert szerencsére örömökben is volt része, – hiszen csak így íródhatott meg a lenti pár sor:
„Kell mindennapra napimádat / hogy feldobja szívünket / az élnivágyás csúcsaira / a szeretet töretlen Istenéhez.”
A kötetet a Kráter műhely adta ki. Lélek-dal címen. Szutor Ágnes szerkesztő szerint : „A művészi hajlam velünk született adottság, kinek-kinek mennyit mérnek belőle. Vincze Józsefnek a Jóisten jó nagy kanállal mért, és jó mélyről merített, – és ez a bőség értékes gyümölcshozó termőtalajra talált. A szobrász-költő ritka képességek kovácsolata: szobraiból zeng a lélek-ének, – versei pedig testet öltenek szobraiban. Egyszerre jár éteri magasságokban és a földön, – egyszerre tudja jól lakatni minden művészetre éhes érzékszervünket: látásunk, hallásunk, tapintásunk, – de leginkább a lelkünk táplálkozik, épül és szépül műveiből.”
Igaz és találó Szutor Ágnes minden szava. Valóban „táplálkozni” lehet Vincze József alkotásaiból, – hiszen a „szeretet reménysége” és a „gyógyítani akaró emberi hitvallás” sugárzik belőlük.
Urbán Gyula költő ajánlása szerint, – „Vincze József hisz a „visszatérő aranykorban”, – mert Ő „nem ennek a kornak az embere”, – hiszen neki, – az „idill”, – a „létezés” az éltető ereje. És a „hit”! Amely megteremti a látásmódját ehhez a különleges művészethez… Urbán Gyula, – Vincze József sorait, – a francia költészethez hasonlítja, – de közben azt is bevallja, – hogy abban az időben, könnyebb volt költőnek lenni, – hiszen az emberek akkor még nem ismerték a „műrózsákat” és a mai plázák „hamis ígéreteit” és a „fogyasztási cikkek” szeméthegyeit.”
A Lélek-dal című vers, nem véletlenül lett a könyv címadója, hisz annyira jellemző Józsi kitárulkozásaira.
„Elkántálnám halkan / odabent a hallban, / fekete kalapban, / csendes diadallal: lelkem hallhatatlan, / hallhatatlan dallam, // Szívemnek hatalma / szív-ének hatalmam, / Szívemnek hatalma / vértvöröslő paplan, / Bűvölet a napban / ádáz alkonyatban, / feneketlen katlan, / szeretet szavakban / minden pillanata / száz rész pillanatban. // Száz rész pillanata / időtlen világban, / örökké oltatlan / tisztítótűz-lángba, / testet ölt a vágyban, /bájoló bújában, / lélek-dalra dobban / szívem ritmusában.”
Gyönyörű! És igaz! Mert Vincze József lelke, valóban egy halhatatlan dallam, – amely tisztítótűz lángú. Ha olvasod sorait, – megérted. Hisz a verssorok, – valóban a szíve ritmusára lüktetnek. A Jelenlét c. eszmefuttatása is erre utal.
Oltárkő c. versét szintén kiemelném.
„A lelket kell megbecsülni, / a habarcsot, mely összetartja, / a kőfalat, hogy beléphessünk, / a világmindenség küszöbén át, / abba a vérző szobába, / amelynek falán a szentképek / szépségük legszebb izzásában lángolnak, / az évszázados fájdalom / hevenyészett keretei között, / ami a tiéd és az enyém is. / Hisz az áldozati oltáron mi vagyunk az utolsó jajkiáltás, / a megkövezettek utolsó dala / – szeretlek, élet!”- kiáltja befejezésül. Mert Józsi mind ezek ellenére szeret élni! Akar élni! Akar alkotni!
A Pihék című rész, – Vincze József agyafúrt elmélkedéseinek, eszmefuttatásainak – és ok–okozat keresésének gyümölcsei. Összegzések, önvallomások ezek a sorok, – melyek tényeket és megtapasztalt igazságszeleteket rögzítenek. Ilyen pl. a Labirintus c. verse is.
„Nincs árnyék, sem fény. / Csak utak vannak és hangok, / szemérmetlenül lecsupaszítva, / a tapintás és visszaverődés fogalmáig, / érzékeltetve tévedéseink bizonyosságát. / Csupa seb vagyok.”
Befejezésül, – Vincze József – Szobrász c. versét ismertetném még meg Önökkel, – amely művészetét és saját önmarcangoló kétségeit is hűen tükrözi. Pedig erre semmi oka nem lenne. „Életet álmodok kőbe, / megfogom, hozzám van nőve. / Eldobom, és porba hull velem, / Valaki (talán) rávési majd nevem…” (2013. 12.29.)
IV. kötete Szivárvány-hídon. címmel 2017-ben jelent meg.
A kötet megjelenését Babják Annamária színművész, – Szűcs Mária, a Fóti Városi Könyvtár igazgatója, – nemzetes Bárdosi Ferenc, a vitézi rend, és a Szent György Lovagrend tagja, vitéz gróf Bethlen Gábor, – valamint ifj. Vincze József (a fia) támogatta! A neveket azért tartottam fontosnak felsorolni, – hogy önök is jól láthassák, – hogy milyen nagyszerű emberek szívét és lelkét érintették meg Vincze József versei, – és egyéb művészeti alkotásai!
Józsi az előszóban részletesen leírja, hogy miért is kapta a kötet ezt a címet! Innen tudhatjuk, – hogy egy Dunakanyarban látható természeti csoda ihlette meg, – amikor is egy vihar utáni időszakban, egy szivárvány jelent meg a visegrádi vár alatt és szemet, lelket gyönyörködtetően egyesült a Duna vizével, – és ez a sokszínű híd, szinte kettéosztotta az égboltot. Majd elképzelte ezt a jelenséget egy gömbként, – amely minden szögből, – mindig más és más oldalát mutatja meg nekünk, – vagyis ennek a kerek világnak, – amelyben élünk! A gondolatai és a fantáziája által, – ettől a szépséges „térelemtől” – egy „képzeletbeli szivárványhídon” jutott el ő is oda, – hogy véglegesen megörökítse egy verseskötetcím által ezt e felemelő pillanatot, – sőt mindezt még megspékelte egy továbbgondolásra érdemes kétsorossal is.
„Születésünkkor két csodálatos ajándékot kaptunk: a teret és az időt. / Mindkettő életünk végéig elkísér, – és azon túl is velünk marad!”
Talán ennek a felfokozott érzelmi állapotnak és gondolatnak köszönhető, hogy ebben a kötetben sok kedves ismerősének írt verseket, – akik a számára kimért térben és időben valamiért fontosak voltak számára. Ilyen pl. a felesége, vagy Babják Annamária, – vagy Vszabó Noémi és Kása Éva, – sőt, – szerintem a monori kiállításuk megnyitóbeszédéért, – még én is belekerültem ebbe a kötetbe. A hazafias versei mellett, – rövid négysorosokkal, haikukkal, prózaversekkel és novellákkal is találkozhatunk!
Engem legfőképpen a szerelmes versei, szerelmi vágyódásai érintettek meg. Pl. a Szivárvány-hídon c. vers, vagy a Szerelem-fény, vagy A gyönyörű után, vagy pl. az Illuzionista c. vers, – amely így szól:
„Álmainkban osztozunk, / de sorsunk csak a miénk. / A napfényben osztozunk, / de árnyékunk csak a miénk. / Az éjszakában osztozunk, / de csillagunk csak a miénk. /
Ma vagyunk, és nem vagyunk, / de a mindenség a miénk. / Mert értünk van, – s általunk. / – Varázslatosak vagyunk!”
V. kötete Paletta címmel 2020-ban született meg.
Vince József a kötet borítóján, önéletrajz helyett, – pöröly és tollforgatónak vallja magát. Pörölyforgatónak, – mert többnyire ezzel kalapálja ki a szobrait, – aminek a számára legnagyobb és legkedvesebb szobrászati eredménye, – az Attila Nagykirály Emlékhely Főalakjának, – Attila mellszobrának klasszikus megformálása volt Dunakeszin, – amit 2017 szeptemberében avattak fel.
A kötet érzelmi és értelmi hangulatának megértéséhez, – meg adja az alapot, – a főcím feletti kétsorosa is, – amely így szól:
„Az esőcseppben benne van az Isten! / A könnycseppben az ember.”
A Paletta című címadó vers felett is hasznos tanácsot – illetve kétsorost találunk: „Hiteles szivárványt csak esővízzel és napsugárecsettel lehet festeni.” – amely szerintem a vers befejező fejezetére utal:
„Öröklétű ez a soklétű paletta, a művész, az ecset. / Csak természetesség, született tehetség vés művére nevet. / Ahogyan változik, az úrnak áldozik, meghajtva a fejet.”
Csodás sorok. És igazak. Hiszen Józsi alkotásai mindig Isten-központúak! Tudja, hogy mindent Neki köszönhet!
Erre utal a 44. oldalon található verssora is!
„Végül az ember odaér, ahol már csak ő van és az Isten!”
Vincze József nap mint nap készül erre a találkozásra…
Itt kiemelném pl. a Rapszódia Szabó EM-nek c. verset!
„Cseppekként múlik a felhő, percenként az ember. / Te mégsem múlsz, mert több vagy mint szavak. // Lelked tükrének szembogár-gyújtópontjai lobbantják lángra igéző szerelmedet.”
Szerelmei, – bevallása szerint – leginkább plátói szerelmei – általában mindig versírásra ösztönzik, – mert meg szeretné örökíteni az érzést, – a pillanatot, – ami a szívét megmelengeti és lázba hozza…
Pl. a Mit csak szívvel… című vers befejező versszakaszában így ír: „Néha, egyszer-egyszer elhagyom a földet. / Égre szállok, és a nap kísér el addig, / míg hazát találok ott, ahol te égve vársz, / igazi szerelmi tűzzel, – te álomasszony.”
A Szerelemálom c. vers is egy ilyen érzés, illetve vágyálom megjelenítése. Megrendítő fájdalom sugárzik a Ha fáj c. verssorokból is. „Ha fájok neked, nyisd ki a szíved! / Hadd repüljek, mint végtelen ének. / Te is daloljál, hogy könnyebb legyen! / Mit ér a ketrecbe zárt szerelem?” Egyébként Vincze Józsi a női nem nagy tisztelője! Ezt pl. a Kikelet virágai c. verse is igazolja.
„Kikelet virágai – szépséges nők! / Az elpergő idő szférájában / álmaink burkából kiszakad a szerelem, / és a lényetekben új életre kel.”
A VI. kötet, – Igeidő címmel 2023-ban jelent meg!
Ez a most, – 2023-ban kiadott verseskötet, – számomra – az eddigi kötetekben található gondolatok, érzések és érzelmek továbbgondolása és megerősítése, – úgy az irodalom, a zene, – mint a szobrászat területén! A komoly mondanivalókat Vincze József, ebben a kötetben is, a rá jellemző humorral és bölcsességekkel fűszerezve igyekezett feloldani, – jól érzékeltetve ezzel számunkra, – hogy már ő maga is sokszor megjárta a „lentet” és a „fentet”!
A könyv borítójára íródott vallomása szerint, – nagyon kalandos és változatos életet ajándékozott neki a sors. Néha – „Úgy érzem, mintha egyszerre több síkon élném az életem” – vallja, – „de valami belső kényszer hajt, hogy teljességgel megfeleljek önmagamnak, – hogy aztán valami emberit adjak át Nektek is magamból, – tisztelettel és szeretettel.”
Szokták mondani, – hogy „70 felé, már hazafelé!” Talán már ő is ezt érzi, – így tudatosan igyekszik „önmaga értékeit és érzelmeit” rögzíteni és kőbe, vagy dalba vésni, – hogy minél több „nyomot” hagyjon maga után! A szeretet, a haza és az istenszeretet, továbbra is a legfontosabb „téma” a számára! Ezt igazolja a Szeretet c. verse és a Hazánk c. dala is. Az Igeidő c. címadó vers, – egy kicsit talán perlekedik a Jóistennel, – mert lényegre törően már olyan kérdést is feltesz benne, – hogy „Miért születik halni az ember…?”
És valljuk be, ez a kérdés sokszor bennünket is foglalkoztat! Pedig tudjuk, hogy ez törvényszerű! Tudjuk, hogy ez a legbiztosabb történés az életünkben! Hogy ez elkerülhetetlen! Mégis nehezen fogadjuk el, hogy ennek valóban meg kell történnie! Sőt, még azoknak az embereknek is félelmetes a gondolat, – akik hiszik, – és jól tudják, – hogy a halállal az életünknek végérvényesen még nincs vége!
A Megtisztulás és a Fohász c. versei pl. szerintem – belső kiáltások! Istenhez! (Megjegyzem, itt látható a Mennyország kulcsa c. szobra, – ami biztosan nem volt véletlen párosítás…) A Remény c. vers egy lelki szárnyalást jelenít meg, – hittel, vággyal és reménykedéssel vegyesen, – amely így szól:
„Majd egyszer földre száll egy angyal. / Megérinti a szíved, és elillan, mint egy álom. / S te csak nézel, nézel utána / míg tekinteted össze nem köt az éggel. / Aztán kibontod lelked szárnyait, – és újra meg tanulsz repülni.” (És talán az sem véletlen, – hogy itt, ennél a versnél, az Út vége c. szobra látható!)
Vincze József – időközben – meg tanult köszönetet is mondani! Jó pl. erre a Sors c. versének befejező szakasza is!
„Áldott a sors, mert nekem szánt téged. / Tudom szerelmem sosem ér véget. / Sokkal többet ér, mint holmi kamasz panasz. / Szívem sebein szerelemtapasz hívja életre az örökléted. / Áldott a sors, mert nekem szánt téged.”
Úgy érzem, hogy ez a verseskötet egy nagy „összegzés” az elmúl évek eseményeiről, és az elmúl 70 év történéseiről! Akár „leltározásnak” is nevezhetném, – hiszen a „kezdet” és a „vég” közötti időszakot járja és dalolja be, – úgy hogy közben bemutatja nekünk az érzelmi viharaiban átélt „lentet” és „fentet”, – ahogyan azt már pár sorral ezelőtt is említettem! Ezt igazolják a Körforgás c. vers befejező sorai is.
„Hullámok hátán csak így lehet élni, / ringatni a vágyott örök életet. / Ha voltál, leszel majd, elérsz az égig, / Egyszer fönt, egyszer lent, – / ez a végzeted.”
Kedves Józsi!
Kétségeidre és vívódásaidra reagálva, – szeretnélek megnyugtatni, – hogy Te már most is nagyon sok maradandó „nyomot” hagytál magad után! Szerencsére a Jóistentől kapott tehetségeddel ügyesen és okosan sáfárkodtál az elmúlt évtizedekben – mindannyiunk örömére! Nagyon örülök, – hogy a 11 évvel ezelőtti első pozitív benyomásaimban nem csalódtam, – és hogy a 11 évvel ezelőtt írt cikkem minden sorát még most is igaznak érzem veled és alkotásaiddal kapcsolatosan!
Ezért is olvastam fel! Mert ma sem tudnám jobban megfogalmazni sokoldalú munkásságod lényegét! Nagy öröm számomra az is, hogy köteteid és képzőművészeti kiállításaid által, – végig követhettem életed folyamát, – és főbb állomásait! Bizony az én szívemben is hagytál maradandó „nyomokat”, pl. a Monori Vigadó Galériába elhozott alkotásaiddal, – vagy az Esztergomi Bazilika mellett a várban rendezett kiállítási anyagoddal, – ahol Magyar Miklós akvarell vársorozata mellett a Te szobraid voltak láthatóak! Jó párosítás volt! Jók voltatok együtt! Feledhetetlenül szép környezetben, feledhetetlen kiállítási anyaggal kápráztattatok el bennünket!
További sikeres alkotómunkát kívánok, – jó egészséggel, – hogy még sok-sok verseskötet, sok-sok megzenésített vers, dal és szobrászati alkotás kerülhessen ki a kezed alól, – mindannyiunk örömére!
Köszönöm, hogy meghallgattak!“
Ölvedi Krisztina
2024. 01. 17.
Budapest, K-11 Művelődési Központ
Vincze József: IGEIDŐ c. verseskötetének bemutatója
A Kráter Műhely Egyesület és a Művészetbarátok Egyesülete szeretettel vár minden érdeklődőt
Vincze József: IGEIDŐ c. verseskötetének bemutatójára.
Helyszín: K-11 Művészeti és Kulturális Központ (Budapest, VII. ker. Király utca 11.
Időpont: 2024. január 17. (szerda) 14 óra
Program:
Szutor Ágnes a Kráter Műhely Egyesület elnökének nyitószavai
Ölvedi Krisztina irodalmár méltatja Vincze József irodalmi, képzőművészeti és zenei munkásságát
Közreműködik:
Ujvári Ferenc – versválogatás az Igeidőből
Oroszki Vincze Tamás – zongora
Vincze József – gitáron játssza a saját maga által megzenésített verseit.
Az eseményt a szerző néhány szobrából összeállított kiállítás megtekintése és szerény vendéglátás követi.
Hogyan
hasznosíthatná Erdély (különös tekintettel a Székelyföldre)
azokat a jogi eszközöket, tapasztalatokat, amelyekkel asvájci
JURA tartomány kivívta önrendelkezését, azaz autonómiáját?
Helyszín: Lorántffy
Zsuzsanna Egyházi Központ, Nagyvárad (Piata Libertatii 40.)
Időpont: 2022.
október 19. (szerda) 16.30
Moderátor: Szilágyi
Zsolt, az EMNP elnöke
A megjelenteket köszöntik a program
fővédnökei:
Dr. Szili Katalin, a határon túli autonómia ügyekért
felelős miniszterelnöki megbízottja és
Tőkés László, az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A könyv
bemutatói:
Szutor Ágnes, a Kráter
Műhely Egyesület és Könyvkiadó elnöke (a könyv kiadója);
Tolnay István, a Partiumi
Keresztény Egyetem ny. tanára (a könyv fordítója);
Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa, az Erdélyi
Szövetség elnöke (a könyv lektora és szerkesztője);
B. Szabó Péter, a könyv
lefordíttatásának kezdeményezője, az ESZ elnökhelyettese.
Felkért hozzászóló: IzsákBalázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
…a Regensburgi Egyetem Magyar Intézete Pustet kiadójának gondozásában, a Jahrbuch 37-es (2021) számban, 390-393 oldal:
https://www.verlag-pustet.de/shop/item/9783791733142/ungarn-jahrbuch-37-2021-gebundenes-buch Embermentés, sorsok, tények és tanúk [Menschenrettung, Schicksale, Fakten und Zeugen]. Szerkesztette Hantó, Zsuzsa – Tassy-Becz, Éva. Pomáz: Kráter Műhely Egyesület 2021. 298 S., sch/w Abb. ISBN 978-963-298-257-1. Die Vernichtung der jüdischen Ungarn im Frühjahr 1944 war eine rasch und reibungslos durchgeführte Aktion, in dessen Verlauf, beginnend mit der jüdischen Bevölkerung der Provinzen, etwa 437.000 Personen nach Auschwitz transportiert wurden, wo die allermeisten sofort getötet wurden. Anfang-Mitte Juni 1944 sollte die jüdische Einwohnerschaft Budapests das gleiche Schicksal ereilen. Hierzu ließen die Staatssekretäre im Innenministerium, László Endre und László Besprechungen Baky, die Organisatoren der Ghettoisierung und des Abtransports der Juden, Tausende von Gendarmen in der Stadt zusammenziehen. Reichsverweser Miklós Horthy, der die beiden Staatssekretäre bereits im Juni ablösen lassen wollte, waren Gerüchte über einen gegen ihn anstehenden Putsch zu Ohren gekommen, den Endre und Baky geplant hätten. Um diesen zu verhindern, ließ er Oberst Ferenc Koszorús (1899–1974) mit seiner Panzerdivision in Budapest aufmarschieren, der die Gendarmen zerstreute und sie zum Verlassen der Stadt zwang. Auf diese Weise wurde als Nebeneffekt auch das Leben der Budapester Juden gerettet, da Horthy zur selben Zeit deren Abtransport verbot. Die Tat des Obristen, der im amerikanischen Exil starb, geriet weitgehend in Vergessenheit. Ein rühriges „Ferenc Koszorús Komitee“ bemüht sich allerdings unter dem Vorsitz der Soziologin und Historikerin Zsuzsa Hantó um die Aufrechterhaltung der Erinnerung an den Namensgeber. Im Jahr 2014 verlieh der damalige ungarische Verteidigungsminister Csaba Hende eine posthume Auszeichnung an den Obristen, die von dessen Sohn entgegengenommen wurde. Bereits 2017 hat Zsuzsa Hantó einen Sammelband in Erinnerung an Koszorús herausgegeben. Am 14. November 2019 fand anlässlich des 75. Jahrestages der Verhinderung des Putsches im ungarischen Parlament eine Konferenz unter dem Titel „Das Schicksal von Menschenrettern in Diktaturen“ statt. Der Ort der Konferenz wie auch die Anwesenheit führender Politiker auf einer Fachkonferenz, darunter von Csaba Hende, des damaligen Vizepräsidenten des Parlaments, verdeutlichen die aktualpolitische Dimension eines Themas, das gewöhnlich nur unter Fachleuten diskutiert wird. Der vorliegende Sammelband enthält die ausgearbeiteten Vorträge aus dem Jahr 2019. Von den 14 Texten sind allerdings drei keine Fachaufsätze sind: Tibor Zinner lässt die Entstehung der Konferenz und ihre kritische Begleitung durch die Presse Revue passieren, Csaba Hende hebt in seiner Eröffnungsrede die Bedeutung von Koszorús hervor. Dabei lobt er die kurzfristige und sinnlose militärische Aktion der ungarischen Armee im September 1944 zur Eroberung der Stadt Arad im rumänischen Südsiebenbürgen, an der Koszorús teilnahm, als würdig, »auf den glänzendsten Seiten der ungarischen Militärgeschichte« erinnert zu werden. Dass die ungarische Armee in jenen zehn Tagen, die sie in der Stadt verbrachte, die Deportation der jüdischen Einwohner plante und dafür sogar einen Termin vorsah, jedoch wegen der vorstoßenden rumänischen und sowjetischen Truppen sie nicht durchführen konnte, wird nicht erwähnt. Schließlich ist auch der Beitrag von Ferenc Koszorús junior über seinen Vater nicht als ernst zu nehmender Aufsatz zu werten, verneigt sich darin (verständlicherweise) der Sohn vor der Erinnerung an den Vater. Dessen Tat wird zwischen den Zeilen sowohl von ihm, dem Sohn, als auch von mehreren Autoren des Bandes als die einzige bewaffnete Aktion in Europa gegen den von den Nationalsozialisten durchgeführten Holocaust bezeichnet. Dabei richtete sie sich, so die übereinstimmende Meinung mehrerer Historiker (Randolph L. Braham, Krisztián Ungváry) hauptsächlich gegen die Gendarmen und den Putschversuch der Staatssekretäre, diente also nicht primär der Rettung der Juden. Das Gesamtziel der Konferenz von 2019 wie auch dieses Bandes besteht allerdings darin, Versuche von Ungarn zu dokumentieren, Juden zu retten. Durch den Fokus auf diese Taten soll insgesamt einem vielfach angenommenen Ungarn-Bild entgegengetreten werden, wonach die ungarische Nation ein Mittätervolk gewesen sei. Die Aufsätze des Bandes stellen daher entweder private Rettungsaktionen in den Mittelpunkt (Nóra Szekér, Ádám Török, Péter Tulok und István Miklauzič) oder zeigen Ungarn als Land, das eine Reihe von Flüchtlingen aufnahm (Károly Kapronczay). Sándor M. Kiss zeichnet dagegen ungarische Versuche des Widerstands nach. Zu den besten Aufsätzen des Bandes zählen nach Ansicht des Rezensenten die Beiträge von György Haraszti und Gábor Ujváry, die uneingeschränkt allen fachlichen Ansprüchen genügen. Haraszti stellt eine Reihe von jüdischen Initiativen und Versuchen aus den Jahren 1944/1945 vor, jüdisches Leben zu retten. Dabei geht er auf schillernde und umstrittene Persönlichkeiten ein, wie den zionistischen Rabbiner Béla Berend, der sogar mit den Pfeilkreuzlern kollaborierte, doch in den Augen jener, deren Leben er gerettet hatte, der »heilige Mann des Holocaust« war. Haraszti schildert auch die vielfach bekannten Ansätze, jüdisches Leben gegen Geldzahlungen oder Waren einzutauschen und skizziert die Entstehung der Kasztner-Aktion, in der 1.684 jüdische Prominente und Wohlhabende in einem Sonderzug Ungarn verlassen und nach einem Aufenthalt in Bergen- Belsen in die Schweiz fahren durften. Auch weitere Aktionen aus der zweiten Hälfte des Jahres 1944 finden Erwähnung, so dass der Leser einen gelungenen Überblick erhält. Sehr spannend ist der Aufsatz von Gábor Ujváry, der die Frage stellt, inwiefern notorische Antisemiten gleichzeitig Judenretter sein können. Er nähert sich der Frage durch die Biografie des Historikers Bálint Hóman und der Politiker Miklós Mester und Gábor Kemény. Alle drei fielen vor dem Weltkrieg (und teilweise auch im Weltkrieg) durch antisemitische Reden auf. Während aber Hóman, der über ein Jahrzehnt lang hohe politische Ämter innehatte, sich nach der Besetzung des Landes durch die Wehrmacht im März 1944 aus der aktiven Politik zurückzog, wurde Mester in der Sztójay-Regierung Staatssekretär, und Kemény im Winter 1944/1945 unter den Pfeilkreuzlern, Minister. Alle drei setzten sich in der Zeit der Verfolgungen für Juden ein und retteten wohl das Leben von etlichen Tausenden Personen. Zurecht verweist Ujváry auf die Schwierigkeit, ein eindeutiges Urteil über diese Personen zu fällen, die in schwierigen Zeiten die KonseBesprechungen quenzen ihrer eigenen vormaligen politischen Aktivität wiedergutzumachen versuchten. Auch wenn es Ujváry nicht gelingt, die Motivation für den Sinneswandel der jeweiligen Person zu erklären, stellt sein Aufsatz einen der Höhepunkte des Bandes dar. Erwähnenswert ist sodann der gut strukturierte Beitrag von Károly Kapronczay, der die ungarische Motivation und die Maßnahmen zur Versorgung polnischer, englischer, holländischer Flüchtlinge beziehungsweise Soldaten erläutert. In einem letzten, hybriden Aufsatz, der stark von antikommunistischen Gefühlen durchsetzt ist, spannt Zsuzsa Hantó einen langen Bogen vom jüdisch-ungarischen Zusammenleben über die Räterepublik, die sie als jüdisch charakterisiert, zur Verfolgung von Judenrettern nach 1945 im sozialistischen Regime. Sie schildert auch das Leben der Geretteten nach 1945 und ihre Versuche, ihren Rettern zu danken, wobei sie in einem größeren Rahmen auch das israelische Yad Vashem Institut erwähnt, das 861 ungarische Gerechte unter den Völkern kennt, also Personen, die an der Rettung jüdischen Lebens beteiligt waren. Zusammenfassend lässt sich kein eindeutiges Fazit des Bandes ziehen. Ein Großteil der abgedruckten Aufsätze entspricht fachlichen Ansprüchen und ist geeignet, die Forschung voranzubringen und zu bereichern. Etliche der Texte sind jedoch von einem Eifer durchzogen, wodurch sie zwar als zeittypische Äußerungen ihren Wert besitzen, jedoch keinen wissenschaftlichen Beitrag leisten.
1. A Dél-erdélyi és felvidéki sikeres fellépések után a Kráter Műhely Egyesület által felkarolt Körhinta Zenekar most az Észak-erdélyi szórványmagyarságnak adott négy nagysikerű koncertet. Elsőként Ördöngösfüzessen, a református parókia ifjúsági termében léptek fel. A helybéliek szép számmal jelentek meg a számukra ismeretlen zenekar előadására, a terem megtelt. Eljött még Hideg Anna néni is, a Tiszta Forrás (adatközlő), aki népdaltudását az anyatejjel együtt szívta magába, és akitől évekkel korábban a Bonyhád melletti Váralján, az Egyszólam Együttes táborában, valamint a válaszúti Népzenei Táborban több alkalommal tanult dalokat a Körhinta Zenekar énekese, Turcsány Bíbor. Hideg Anna nénit jóleső érzés töltötte el, hogy énektudását elsajátították, mesteri fokon művelik, tehát lesz folytatása az életének, a magyar énekszónak, az ördöngösfüzesinek, és nemcsak Erdélyben. A fellépésnek otthont adó református lelkész, Sükösd Sándor meghívta a zenekart, hogy a későbbiekben majd rendszeresen tartson táncházat a helybélieknek, és lehetőség szerint szervezzen nyári táborokat a füzesi fiataloknak, hogy a páratlanul szép, egyedi ördöngösfüzesi dalok és táncok el ne vesszenek, hanem tovább éljenek. Nagy vonzerőt fog jelenteni – mondta a lelkész –, hogy a fiatalok fiatal zenészek tanítják majd a falubélieket, hiszen egy fiatal számára egy másik fiatal tudása és tapasztalata inkább követendő, mint a többgenerációval idősebbek példája.
2.
A Körhinta a Zenekar koncertkörútjának második állomása Szék volt, amelynek a falu központjában lévő művelődési ház adott otthont. A mezőgazdasági munkák dandárjának ellenére szép számmal jelentek meg az érdeklődők, hogy meghallgassák a széki muzsikán kívül még hat tájegység dalait: szováti, kalotaszegi, szilágysági, füzesi, buzai dallamait. Az egyórás műsor végén a közönség egy része sehogy sem akart hazaindulni, odagyűltek a zenészek köré, körbejárt egy üveg is, és együtt folytatták az éneklést, muzsikálást. Volt akinek nem bírta a lába, és táncra is perdült. A hosszú, kimerítő utazás és az ugyanazon nap délutánján adott füzesi fellépés ellenére a zenekar addig húzta a közönség által kért dalokat, ameddig csak volt kérés. Éjfél felé aztán a hallgatóság kifogyott a kérésekből, szálláshelyünkre indulhattak a zenészek is.
3.
A harmadik fellépésre Buza (https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Buza ) faluban került sor, a helység nyári színpadán, a református istentisztelet után. A rettenetes déli hőség ellenére a falu lakossága szép számmal hallgatta végig a zenekar műsorát. A zenészek invitálták a közönséget, hogy hozzanak föl padokat a színpadra, és üljenek oda, mert ott van árnyék, de csak pár merész vállalkozó tett eleget ennek a kérésnek. A legtöbben a közeli fák, bokrok alá húzódva hallgatták végig a magas színvonalú műsort. Amikor a zenekar belekezdett abba a dalba, hogy: “Felszántatom a buzai nagyutcát, vetek belé piros pünkösdi rózsát.Én beolytom magamat piros rózsának,aki szeret, szakítson le magának.”(https://m.youtube.com/watch?v=TsxX0rZinGo) … a közönségből számosan könnyezni kezdtek, és bizonyára ezt tette a Mennyekben Szilágyi Anna néni, a Tiszta Forrás (adatközlő) is, akitől Turcsány Bíbor, a Körhinta Zenekar énekese ezt a dalt tanulta. A lelke közöttünk volt. Jólesett a zenészeknek, hogy a református gyülekezet két tagja a műsor után meghívta őket a gyülekezeti közösségi házába egy kis üdítőre, és a feleségeik által készített házi süteményekre. A beszélgetés során sok mindenről volt szó, többek között arról is, hogy milyen jó is volt még pár évvel ezelőtt, Márta lelkészasszony idején, amikor még minden nyáron szerveztek népzenei és néptánc táborokat Buzán, most viszont nincs, aki önként felvállalja az ezzel kapcsolatos vesződségeket. Meg is indult az elvándorlás a faluból, sokan látják sorsuk jobbrafordulását külföldön. Milyen jó is lenne, ha valami vonzerő, mint például a saját ősi népzenéjük és néptáncuk megtartó ereje, egy jó faluközösség, egy élhető élettér hazavonzaná őket, hiszen itthon is lehet boldogulni, aki dolgozik, szorgalmas és kitartó az Erdélyben is sokra viheti – mondták vendéglátóink. Azonban nem sokat beszélgethettek és pihenhettek a zenészek, mert máris indulniuk kellett útjuk következő helyszínére, Feketelakra .
4.
A feketelaki református lelkész köszönetet mond a körhinta zenekarnak, az egy órás magas színvonalú, tartalmas műsorért.
Szeretettel várjuk Karner András műfordítás-kötetének bemutatójára, és az utána következő beszélgetésre és vendéglátásra.
Időpont és helyszín: 2022. június 15-én (szerdán) 16 órakor a
Magyar
Nemzeti Írószövetség székházában (Budapest, XI., Bartók Béla
út 31.)
A bemutatásra kerül Michel Feretti: A HUGENOTTA FANATIZMUS ÁLDOZATAI A XVI. SZÁZADI FRANCIAORSZÁGBAN c. kötete
„…sohasem esik szó a katolikusok ellen elkövetett hugenotta
mészárlásokról és szentségtörő cselekedetekről. Gonosz tetteik a
Wassy-i incidensnél sokkal korábban kezdődtek, és számokban,
valamint borzalmakban jóval felülmúlták mindazt, amit a
protestánsoknak – a trón és az oltár ellenségeinek – a katolikus
üldöztetések során el kellett viselniük. Arról nem is beszélve,
hogy a katolikusok nem egy reakciója kényszerű önvédelem volt.”
Karner András, a műfordító, a kötetet a vallási üldözöttek
emlékére készítette.
Spányi Antal megyéspüspök a könyvről ezt írta:
„A könyv adatai megdöbbentőek és figyelmeztetőek, korunkban is!
Hiszen a vallási türelmetlenség ma is, gyakran nagyon is
fortélyosan szedi áldozatait, és ez ellen minden módon
kötelességünk tenni.”
A képzőművészeti alkotómunka és a
prózaírás mellett költőként is egyre intenzívebben megnyilvánuló Czirok Ferenc
versvilágát alapvetően két tényező határozza meg. Az első, hogy verseinek
„alapanyagát” az emlékezete által megőrzött képek alkotják; lírája par
excellence emlékező irodalom. A másik – ebből szorosan következő tényező –,
hogy amikor ír, akkor mindig önmagáról szól. Ez a vonása azonban már
magyarázatra szorulóan „kétrétegű”. Mert egyfelől az igazi vers mindig belülről
jövő, a lírai szubjektum által meghatározott alkotás, egyfajta vallomás. Másfelől
a verseiben, ha csak az utalások szintjén is, gyakran megjelenik valamifajta,
objektív, tényszerű
műveltséganyag, afféle könyvekből
tudható ismeret, belsővé vált kulturális matéria. Vagyis Czirok Ferenc
költészete a saját élményére emlékező és az olvasott, művelt és tapasztalt
lírai alany produktuma – szögezhetjük le korábbi kötetei, illetve új könyve, a Tűzben edzett életfa ismeretében.
Várakozás
Ha az ember kezébe vesz egy újonnan
megjelent verseskötetet, több dolgot várhat tőle – függően a személyiségétől,
lelkületétől, olvasottságától, vagy pillanatnyi hangulatától. Van, aki
újdonságot remél tőle, van, aki a ráismerés örömét várja, és van, aki
megerősítést – lám, a költő is hasonlóképpen látja a világot és érzi az életet,
ahogy én. Magam az utóbbi hozzáállással vettem kezembe Czirok Ferenc újabb
verseinek kötetét. Olyan érzéssel, amelyet egyszerre jellemez az izgalom és a
nyugalom: az általa fölfedezett és leírt valóság megismerésének intellektuális
és emocionális izgalma, valamint a megerősítés elnyerésének és a
bizonyosságszerzésnek a nyugalma.
Mivel
Czirok Ferenchez hasonlóan magam is Itália magyar rajongóinak népes táborába
tartozom, első dolgom volt föllapozni a Tűzben
edzett életfa olasz ihletésű verseinek ciklusát, hadd lám, miképp ír a
költő a szívem csücskében fészkelő országban szerzett élményeiről. Persze
voltak előzetes várakozásaim, hiszen egyik régebben írott, épp nekem dedikált,
az Adria-parti Gradóban keletkezett Életkép
című versét betéve tudom:
„Fal csonkján gyík szalad,
parton háló szárad
hullámtörő köveken.
Apró asztalomnál
békesség szundikál.
Szél kószál hűs tengeren”
Múlt és valóság
A Czirok-versek matériáját az
egymásra rakódott vagy épp összemosódott emlékképek alkotják. A múltidézés szellemi
művelete indukálja azt a kérdést: létezik-e abszolút hiteles költői emlékezés.
Vajon milyen mértékben aránylik egymáshoz a fölidézendő dolgok pontos reprodukciója
és a kreatív újragondolás, ha tetszik, a teremtő „újraemlékezés”? Erre csak
bizonytalan válasz adható, de ami biztosabb és fontosabb: az emlékekhez való
ragaszkodás, a hajdani benyomások szeretetteli fölidézésének szándéka a döntő.
Voltaképp az emlékekhez való szeretetteljes ragaszkodás milyensége lehet az
emlékezés hitelességének mércéje. Czirok Ferenc esetében is a megőrzött
emlékképekhez való hűség voltaképpen a lírai alany önmagához való hűségét,
önazonosság-tudatát jelenti. Így a múlt tudatba vésődött képei részei lesznek a
lírai ego belső lényegének, komponensei az identitásának. És ez jóval több,
magasabb rendű, mint a valóság képeinek még oly pontos fölidézése. És ekként lesz
újra és újra igaza József Attilának, aki azt írta: „az igazat mondd, ne csak a
valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk” (Thomas Mann üdvözlése).
Valóság és líraiság
Czirok Ferenc verseinek van egy
pontosan fölidézett, jól értelmezhető emlék- és valóságanyaga, illetve van az
önkifejezés vágyából következő ábrázolásmódja, fölidéző képessége: az
impressziók, az atmoszféra, a hangulatok, a helyzetek érzékeltetése. Vagyis az
emlékezés csak a kiindulás; a tapasztalat és az élmény megjelenítése mit sem
érne, ha nem lenne benne az érzelmi sodrás, az ábrázolás dinamikája, azaz a statikus
kép és a közlés lelki eredetű lendületének kettőssége. Az utóbbit nevezhetjük
alkotói elszántságnak, a plasztikus megjelenítés eltökélt szándékának, amely
akarat mégis hol finom tollal megrajzolt kontúros képet, hol sejtelmes-fátyolos
satírozású látványt, vershelyzetet teremt. Az előbb idézett Életkép című versben ott vannak a
konkrét látványelemek: a forró köveken futó gyík, a hullámtörőn száradó háló, a
trattoria-terasz kis asztalának látványa, valamint ott van a szundikáló
békesség nyugalma és elégedettsége, a belső béke pillanatának élvezete, a
kegyelmi állapot átélése.
Az Itália útjain című ciklus
A Tűzben edzett életfa című új verseskötetben kilenc ciklus
található, közülük a hatodik az Itália
útjain, amely összesen tizennyolc költeményt tartalmaz. A tizennyolcból az
első kettő (Emlékek; Útnak indulok)
nem kötődik konkrét helyhez, voltaképp az itáliai élmények megidézésének, az
emlékezés működésének elvontabb ábrázolása. A többi darab viszont egy-egy
helyhez, városhoz, tájhoz kötődik; ezek: a dél-tiroli San Candida, Trieszt, a
Piave folyó, Aquilea, Grado, Velence, Verona, Padova, Firenze, Pisa, a
Ligur-tenger partján fekvő Chiavari, azután Milánó, Ventimiglia és Róma, egy
verset pedig Caravaggio milánói szülőháza ihletett. Vagyis a ciklus darabjai
földrajzi értelemben Itália északi felének részleteit ábrázolják az olasz
Alpoktól Rómáig: Dél-Tirol, Friuli Venezia Giulia, Veneto, Toscana, Piemonte,
Liguria vidékét.
Mivel
a költő visszajáró vándor Itáliában, olykor fölkeresi a már ismert helyeket. Az
efféle visszatérések alkalmával természetesen föltámadnak benne az itt szerzett
hajdani élmények, fölidéződnek az egykori látványok, hangulatok, föltolulnak az
emlékek, amelyekbe rendre beleolvad a jelen pillanat impressziója. Ahogyan az
egyik „bevezető” versben írja: „Gazdag múltból nézek a jelenbe / gyönyörű
tájaid járva, és békesség / költözik szívembe” (Útnak indulok). E sorok utalnak az emlékezés több rétegűvé
válására, hiszen a hajdani kedves emlékekre új élmények rakódnak, így a lírikus
memóriájában élő, valamint az itt és most szemmel látható képek egymásba tűnnek,
összecsúsznak, egymásra hatnak, ekként jelentésbeli többletet is nyernek. Így
alakul, formálódik, gazdagodik, terebélyesedik a lírai alanyban Itália mozaikos
képe, amely azután átoson a fogékony lelkű olvasó tudatába, lelkébe is.
Jól
tudjuk, hogy a versben a régről megőrzött kép, valamint a jelen pillanat
benyomása egyformán fontos, vagy épp időnként váltakozó erejű. Mert a lírikus
elég, ha behunyja a szemét, akkor is meglátja a mediterrán kékségű eget, a
végtelen tengert, a távoli hegyvonulatok ívét, a kisvárosok ódon sikátorait.
Ahogy a költő új kötete Bevezetőben
írja: „És ebben az áldott pillanatban, kegyelmet adó állapotban, a teremtő
csendben, közel kerülve az érthetetlen és megfoghatatlan határtalanhoz,
meg-megszólal valami, amire oda kell figyelni”.
A tájak jelentette végtelenség megérzése és a koncentrált figyelem lelki
kettősségére is fölfigyelhetünk e sorokat olvasva. Végül is azt
konstatálhatjuk: így íródik a vers! Például azok a versek, amelyek Itália útjain születtek, mintegy az
élet, a sors, a Jóisten ajándékaként.
Mondottuk,
Czirok Ferenc versvilágának talapzata, kiindulása az emlékezés, épp így van ez
Olaszország-tárgyú verseivel is. A ciklus első két darabjában erről a
„gondolányi élményről” úgy szól, hogy Itália ráhímezte magát a lelkére és
fölkeltette benne a visszatérés vágyát: „végtelen dallamával / elringató vágyak
közt / lelkemre hímezi emléked, / a visszatérés örökkön / bizsergető vágyát” (Emlékek).
Tájak és városok
Itália végtelen változatosságú
ország, hiszen a hófödte alpesi hegyormoktól az afrikai klímájú Lampedusáig ér,
így aztán a különböző tájakhoz, városokhoz nagyon eltérő élményanyag tapad. A
dél-tiroli San Candidáról a hószakadás, a lassan araszoló, csúszósan evickélő
autózás képe ugrik be a költőnek; a kultúrák tengerparti találkozási helye,
Trieszt neve az eszpresszó kávé illatos gőzében fölrémlő történelmet és
kultúrhistóriát jelenti számára. Mi más juthatna eszébe a Piave folyóról, mint
az I. világháború vérzivatara, a folyó vértől vörös tajtékos vize, aminek
jelenkori ellenpontja a májusi szellő lágysága és a madárdal békét sugárzó
hangulata. Többször megverselt Adria-parti kisvárosa, Grado a szűk sikátor
homályos sarkát (Grádó még egyszer, de
nem utoljára), vagy a végtelenséget sugárzó tengerparti tájképfestés
emlékét involválja (Grádó). És
műveiből ki nem maradhat Itália rajongóinak örök szerelme, Velence, ez a „vizek
ölelte emberfészek”, a „gyalogos és gondolás élet” rajza, a város látványának
és hangulatának festői csodája.
Czirok
Ferenc rendre magát is belerajzolja a városok képébe, például ahogyan a gradói
parton a tájat és a felhőket festi, ahogyan Firenzében a szálloda erkélyéről a
dóm kupoláját rajzolja, Chiavariban frissen facsart narancs levét kortyolja,
vagy amiként Milánóban éhesen és fáradtan bámulja a kirakatokat. És kultúrtörténeti
vonzalmából adódóan a régi emberek nyomát is mindig fölfedezi: Pisában Galilei
és Lord Byron alakja rémlik föl; Milánóban megjelenik Leonardo mester és
Caravaggio; Rómában pedig a pápaságra ácsingózó Bakócz Tamás alakja tűnik föl.
Azt is
mondtuk, hogy a Czirok-versekben a lírai ábrázolásmód poétikus elemei közé
időnként utalásszerűen konkrét kultúrtörténeti adatok ékelődnek. Így egyéníti
Triesztet, mint az Osztrák-Magyar Monarchia és Itália szellemének találkozási
pontját; Aquileát, a nemes várost, amely Attila fejedelem előtt hódolt; a
büszke történelmű Velencét; Firenzét a költők (Dante) és festők (Boticelli)
városát, vagy Ventimigliát, ahová elérnek a közeli San Remo fesztiváldalainak
hangjai. Vagyis tényszerű kultúrtörténeti
adalékok is fölbukkannak a nagyon is szubjektív látású, emlékidéző versekben.
Szóltunk a szerző önkifejezés-vágyáról, ám ebbe beleértendő a tanító szándék
is, egyfajta lírával megszelídített pedagógiai elszántság. És bár adatokra,
tényekre, nevekre utal, végül mégis beletörődő gesztust tesz: „Hisz’ tudod, nem
fér / szavakba a történelem” (Aquilea).
Poézis
Szögezzük le, Czirok Ferenc nem
formaművész, hanem érzékeny lélekkel megáldott, ösztönös költő, afféle poeta
natus. Fiatal kora óta hajtja az önkifejezés vágya, alkotó, közlő ambíciója –
tollforgatóként, képzőművészként egyaránt –, ennek megfelelően versei nem
metrumokra vagy pontos ütemekre, időmértékre vagy hangsúlyra, rafinált poétikai
technikákra épülnek, hanem az érzékeny meglátásokra, a lelki hitelesség
teremtette dinamikára, az élménymegosztás szándékának belülről jövő ritmusára
és nem utolsó sorban a békességkeresés, a nyugalomvágy andalító érzetére. Mégsem
mondhatjuk, hogy eszköztelen költő. Találó hasonlatai, érzékenyen fölrajzolt
plasztikus képei, hangulatos helyzetrajzai, az atmoszférát hitelesen
megjelenítő, azt a pillanatba sűrítő megoldásai emelik lírává emlék- és
élményanyagát, a megőrzött és megőrzendő momentumok fölvillanásait. Állóképeit,
rögzített látványelemeit az emlékezés belülről jövő hitele és a megjelenítés
érzékenysége dinamizálja. Jó néhány telitalálatú szóképet találunk az
Itália-ciklus verseiben: „vizek ölelte emberfészek” – írja Velencéről; vagy:
„bronzlovakon nyargal Szent Márk büszke terén a történelem” – utal a
székesegyház teraszán álló négy bronzlóra. Veronáról így beszél: „itt álmodott
életet és halált a szerelem” – nyilvánvaló utalással Rómeó és Júlia tragikus
történetére. És a firenzei Uffizi képtár kincséről így beszél: „Boticelli
ecsetjéből / diadalmasan táncol elénk / a tavasz varázslatos dala”. Róma pedig
valóságos történelmi arcképcsarnokot idéz föl benne, megjelenik itt Attila, a
hun fejedelem, a maga védőszentje, Szent Ferenc, aztán Bakócz Tamás alakja
rémlik föl a hét dombra épült Örök Városra gondolva, oda vágyakozva. Vagyis
konkrétság és elvontság, tényszerűség és emelkedett lelkiség egyszerre jellemzi
Czirok Ferenc poézisét, ahogyan jellemzi az emlékezés meg az itt és most
dichotómiája, a fogalmiság és az impresszionizmus érzékenységének kettőssége.
Itália-képét egyszerre jellemzi a múlt ismerete és a személyes emlékezés, a
kultúrtörténet és a pillanatnyi élmény hatása; minden versében egymásra
rétegeződik az olvasott műveltség és az átélt pillanat varázsa. Ez utóbbi például
egy gőzölgő kávé, egy ízletes sütemény zamata lehet, a tenger hullámzásának
monoton, mégis megunhatatlan hangja, a sirályok vijjogása, a mediterrán kékségű
égbolt vagy az ódon falak látványa. Ezek olyan lelki elementumokká válnak benne,
amik örökké ébren tartják visszavágyódását. Czirok Ferenc „elringató vágyakról”
ír, „fájó emlékeket” idéz, azt a tömény vagy már-már túlcsorduló szépséget, ami
akár fájdalmas is lehet – ahogyan arról Velence kapcsán Márai Sándor is írt a
naplójában. Egyszer a „megőrzésre méltó kultúra” értékein tűnődik, másszor az
„emlékek fodrán” ringatózik; együtt sétál a fakuló, ezért újraélni szükséges
emlékeivel, és hiányzik neki Róma, a Tevere partja, az ódon városkapu látványa.
Vagyis a lírai alany egyszerre töltekezik élményekkel és emlékekkel, viszont a
hajdani impressziók fokozzák visszavágyódását, mégis láthatóan jólesőn élvezi a
távlatos visszatekintést, a fölidézést, a történelem perspektívájának bölcs belátását.
Végül is Itália – mint oly sokaknak – számára is a kegyelmi állapot elérésének
lehetőségét jelenti. Mint mindenkinek, aki közel került ehhez a csodálatos
országhoz.
Mezey László Miklós: Jegyzetek az
örök tanuló, teremtő költőről. = Esztergom és Vidéke, 2016. 3. sz. 14-16. old.
Mezey László Miklós: Emlékek
ereje. Czirok Ferenc verseiről. = Szél-járás, 2020. 1. sz. 80-84. old.
Mezey László Miklós: Kétkötetnyi
szerelmes vers a Kráter Műhelytől. Az Örök útitársak című antológia. Korom és
csillagpor – Czirok Ferenc szerelmes versei. = Szél-járás, 2021. 1. sz. 67-70.
old.
KÖNYVBEMUTATÓT TAROTT BARCSA DÁNIEL SZERELEM A HAVASOK ÖLELÉSÉBEN 2022.01.28.-ÁN 17 ÓRAKOR ADONYBAN A BÁLINT ÁGNES MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS KÖNYVTÁRBAN. MODERÁTOR: AKNAI TIBOR (ÍRÓ, KÖLTŐ, FOTÓMŰVÉSZ) VOLT. KÖSZÖNJÜK A SZERVEZÉST ÉS A RÉSZVÉTELT IS. A KÖTETET TOVÁBBRA IS MEG TUDJÁK RENDELNI A KRÁTER KIADÓ WEBSHOPJÁRÓL.
( Turcsány Péter kötetéről cikk jelent meg a PrésHáz.eu-n) :
„Tisztában volt nemcsak tehetségével, de az adott történelmi helyzetben betölthető és önmaga által választott szerepek mindenkori előnyeivel és hátrányaival is” – írja Turcsány Péter költőről, folyóirat-szerkesztőről Soltész Márton irodalomtörténész, a Tarisznyától a bőségszaruig címmel most megjelent gyűjtemény szerkesztője. Tanulmányok, esszék, emlékezések Turcsány Péter születésének 70. évfordulóján alcímmel jelent meg a kötet a Kráter Műhely Egyesület kiadásában. Soltész Mártonnak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője. – Szerkesztő úr, Turcsány Péternek már tizenévesen meggyűlt a baja a pártállam politikai rendőrségével, ugyanakkor neves kommunista értelmiségi írta róla, hogy szocialista-ellenességet nem tapasztalt a vele való beszélgetésekben. Hogyan jellemzi ez a tény e különleges egyéniséget? – Turcsány Péter kíváncsi, fogékony fiatalember volt: szerette volna pontosan megismerni azt is, amire utóbb nemet mondott. Ez a világnézeti korlátokat nem ismerő kíváncsiság vétette kézbe vele a marxizmus–leninizmus klasszikusait, és ez ösztönözte állandó közéleti-politikai vitára, eszmecserére. Ezért láthatták őt kortársai 60 év felett is kamaszosnak, és ezért találta meg a hangot a velem korú fiatalokkal is.
Noha ösztönös pedagógus volt, szenvedélyes verbalitással adta át tapasztalatait, képes volt tanulni mindenkitől, és akármilyen hevesen érvelt álláspontja mellett, képes volt elismerni tévedéseit is. – Turcsány Péter tíz évig az MDF művelődési vezetője volt, ugyanakkor kapcsolatban maradt – össze is veszett velük – a hungarofób értelmiségiekkel. Miért fogadták el őt a kirekesztők? A teljes interjú.