MINDIG
Kulcsár Ferencnek
Mikor? Mindig. Örökké.
Süt a Nap, fúj a szél –
jég esik…
Gyík fut a forró homokon
emberi lábnyomban sütkérezik…
Meddig?
Mindig. – Örökké.
NEM VOLT IDŐNK
Midőn kerestük
egymás kezét
mi – földlakók
hirtelen hétmilliárdnyian
lettünk – – –
szeretni már
nem volt időnk…!
HÚSVÉT ELŐTT ÉS UTÁN
Tamás Menyhértnek
Az ács fiát
az ácsfiút
gyalulatlan
ácsolt keresztre
ácsolták sebtiben
csak csodája –
feltámadása után
jutott néki
gyaluval megmunkált
nyughatatlan nyughely…
GYÁSZ
A harangszó sikoltva
hagyja el a harangot
egy falu talpig gyászban
kaszák lógnak
a diófaágon
most más-valaki arat
sarjú-életet…
NEM-HAIKU
Sikinek
Midőn utolsó versed
is elsóhajtod
kiszakad belőled mint
földből a virág
koppanva leejted
tollad ecseted
s megjegecesedik a világ.