Madrigálok

Lelkesedünk,
mandzsettagombokat fényesítünk,
csoportosan énekelünk.

A Tesco előtti trambulinon korán
öregedő kamaszok pihennek,
kórusunk dalát befogadják.

Csak a szöveget nem értik,
összefolynak előttük a repülő
betűk, homályba borul a határ.

Hatszólamú este lesz, átmegyünk
az Operába, meseszép hattyúk
úsznak kék szemekben.

Elfogadhatatlan idill, madrigálok
lendítenek tovább, lengetünk.

Vadászösztön

Sárguló damil feszül, a horgon
kiéheztetett, átszúrt szöcske
ciripel. Zölden nyálkás a part,
kegyelettel nem teljes. Tó mellett
épül a halak katedrálisa. Háló leng
hatszögű ablakon.

Tejfogak, ifjú kukoricacsövek
homokba ágyazva. A lyukban borz
szuszog, eszelős kutyát küldünk
érte. Kicsit rágós a húsa, alig
ehető. Csíkos bundák indulnak
világgá csúszós kifutókon.

Agyagba szúrt madártollak akácok
között. Csattanó csapdák, törött
rókalábak. Asszonyok kezén muff
piheg. Napot takaró hidegen vörös
szőnyegek. Érzelemmentes
fénykép az alkony gallérja alatt.

Honvédő harcok a kamrában,
bokszerek ötágú gyűrűje
megcsaltaknak. Szablyák művészi
suhogása Pannóniában.
Ínyenceknek szárnyon lőtt vércse.
Repedt ezredkürt recsegve szólít.