Szeley Gábor: „Homokvihar az ősi földön” – A Kárpát-medencei keresztkötődések című könyv bemutatása

A Kráter Könyvesház Wass Albert Termében (Budapest, Rákóczi út 8.) 2004. október 20-án délután került sor a „Kárpát-medencei keresztkötődések” című könyv sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatójára. Turcsány Péter Kölcsey-díjas író, költő nyitotta meg a sajtótájékoztatót, kiemelve, hogy ez a rendezvény-sorozat (KKK) a gróf Teleki Pál miniszterelnök hungarológiai munkacsoportja és Németh László nemzetfelfogásának hagyományait vállalja és folytatja. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a határainkon túl élő és több helyen tömbben élő (!) nemzettársaink jövője is azoknak a szórvány magyarság lakta korridoroknak a fennmaradásán múlik, melyek összekapcsolják őket az anyaországgal. Mint mondta ezek azok a hidak, melyek még életben tudják tartani a határainkon túl élő magyarság nemzethez tarozását. Turcsány Péter szerint a könyv az előadások és szépirodalmi munkák szerkesztett változata, mely átfogó képet próbál nyújtani a kárpát-medencei magyarság mai sorshelyzetéről.
A konferenciák, (KKK) 1999 óta minden évben más-más helyszínen kerültek megrendezésre, vette át a szót Székely András Bertalan a könyv szerkesztője. Előadásának kezdetén kiemelte, hogy a Kárpát-medence 1400 éve ad otthont az itt letelepült magyarságnak. A szerző felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy az elmúlt negyven évben nem lehetett magyarság-tudományról beszélni. Kiemelte, hogy a hungarológia sors, illetve gyakorlati magatartástudomány, mely koncentrikus körökből épül fel. Mint mondta, nemzeti sajátosságaink a szomszéd népekéivel való egybevetés útján deríthetők ki, tehát a hungarológia egy összehasonlító tudomány. Sajnos azonban ez a tudományág sem foglalkozhat olyan a magyarságot valóban érintő kérdésekkel, mint például a demográfiai adatok, melyekből kiviláglik a határainkon túl élő honfitársaink valós száma. Véleménye szerint az unióba sem csatlakozhatunk úgy, hogy nem rendeztük kérdéseinket, melyek az összmagyarságról szólnak és természetes hagyományainkat sem tagadhatjuk meg.
Barcsa Dániel a következő felszólaló, kiemelte, hogy idehaza és Európában is ki kell állni a határainkon kívül rekedt magyarságért. Előadásában a szórvány magyarság elhalásáról beszélt, példaként említve a székely-szombatosok vallási közösségét. Mint mondta, a székelység történelme folyamán mindig is rendelkezett bizonyos fokú autonómiával, ezt tehát kötelességünk bemutatni a világnak. A rendellenes az volt, amikor korlátozták, vagy éppen fölszámolták a székely önkormányzatot. Romániának tehát nem kell kegyet gyakorolnia az Erdélyben élő magyarság felett. Viszont vállalja fel azon nemzetközi szerződéseket, melyeket már aláírt. Ha a székely autonómia kivívása valós törekvésünk, akkor alapvető érdekünk az európai döntéshozók, sőt a magyar és a román közvélemény felvilágosítása is. Előadásának végéhez érve hangsúlyozta, ugyan a Ceaucescu diktatúrának vége, de a székely autonómia helyreállítása még mindig a belátható távolságon kívül található.
Kabók István szerint, aki a délvidék helyzetét elemezte, a környező nemzetek magyarellenességre építették és építik politikájukat. Amíg ezt nem vesszük észre, sajnálatos módon nem tudjuk kialakítani közös nemzetpolitikánkat. A délvidéken készakarva változtatják meg az etnikai összetételt, melyben, mint példaként felhozta, külföldi segítséget is kapnak. Ezen segítők közül Svájcot emelte ki, aki komoly pénzügyi támogatást nyújtott azon menekülteknek, akik a délszláv-válság miatt a Vajdaságban telepedtek le. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországról, ahol tudtak ezekről az áttelepítésekről, soha semmilyen tiltakozás nem érkezett. Mint mondta, bizony az Európai Úióban is léteznek még határok, minden következményükkel együtt. Kiemelte, amíg nem lesz meg a délvidéken a klasszikus hármas autonómia (személyi, nemzetiségi és területi) nem áll meg a nemzetfogyás.
A sajtótájékoztató végén ismét Turcsány Péter vette át a szót. Beszédében összekapcsolta Wass Albertet az erdélyi autonómia újjászületésével. Hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy az írófejedelem az elsők között képviselte nemzetközi fórumokon nemzeti sorkérdéseink sürgető megoldását. Hangsúlyozta, hogy az emigrációban élő magyarság sem képvisel egységes álláspontot, megemlítve Tom Lantost, aki Causescu idején Király Károly híres memorandumával szemben ideálisnak nevezte az erdélyi magyarok helyzetét Befejezésül a Kölcsey-díjas író, költő költőtársaitól – a kolozsvári Király Lászlótól és a kárpátaljai Vári Fábián Istvántól olvasott fel verseket a hallgatóság és az újságírók számára. Az elhangzott előadások után a megjelent újságírók és a jelenlévők kérdéseket tettek fel a könyv szerzőinek.