Szelei Gábor: „Elfogynak a szűzföldek…” – Wass Albert: Eliza című könyvének bemutatója

A Kráter Könyvesház Wass Albert Termében (Budapest, Rákóczi út 8.) 2004. október 14-én Wass Albert Eliza című kötetéről és a szerző közel 50 éves amerikai életútjáról Turcsány Péter Kölcsey-díjas író és Szutor Ágnes, a könyv egyik olvasószerkesztője tartott előadást.
Az író a mű bemutatásának elején, Wass Albert első házasságának nehézségeit tárta a hallgatóság és az újságírók elé, melyet Siemers Évával kötött. Idézte az írófejedelem szavait, amely megjelent a POLISZ c. folyóirat mellékletében, A vádlott neve: Wass Albert címmel: „… Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbe jutástól…” Változást az életébe az Amerikában megismert második felesége, Elizabeth hozott, aki a magyar ügy szolgálatában dolgozott, igazi harcostársa volt Wass Albertnek, így is segítve az otthon-maradottakért dogozni emigrálásba kényszerült férjét. Az írónak azonban a 60-as években rá kellett döbbennie, hogy még az emigráció közt sincs összetartás. Turcsány Péter felhívta a hallgatóság figyelmét Tom Lantos 1978-as félrevezető nyilatkozatára, mely szerint: Romániában a kisebbségek helyzete rendezett.
Az előadás második részében Szutor Ágnest hallhattuk, aki szöveggondozóként vett részt az Eliza című könyv elkészítésében. Mint mondta, lelki közösséget érez az íróval, hiszen a világháború utáni határrendezések következményében az ő családja is egy napon idegen országban ébredt fel. Wass Albert Eliza c. regényében is új hazába vándorol a főhős, hogy ott kétkezi bányászként próbálja meg megteremteni az életteret családja számára. De vajon hol a határ, amikor a meggazdagodás útján az embernek megálljt kell parancsolnia önmagának, hiszen egy család boldogulása nemcsak az anyagiakban gyökerezik. És hol a határa annak a rombolásnak, amit a „jobb életkörülményeink” érdekében a természet ellen elkövetünk. Wass Albert Eliza c. regényében így teszi fel a kérdést:
„Aztán egy napon a ti gyerekeitek és unokáitok épp azt teszik majd, amit mi: néhány száz mérfölddel nyugatabbra költöznek, hogy elmeneküljenek, és olyan világot találjanak, amit még nem rontott meg az emberi mohóság… De mi lesz, ha elfogy a tér, és már nem mehetnek tovább?”