Fábián Tibor: Divat lett Wass Albertet támadni
A ’90-es évek végétől a marosvásárhelyi Mentor és az anyaországi Kráter kiadók révén végre – sok évtizedes késéssel – kezébe vehette a kárpát-medencei magyar olvasó Wass Albert műveit. Sikere vitathatatlan. És nemcsak az író sikeréről van itt szó, hanem az olvasás, a könyv sikeréről is. Utóbbi a mai, képernyő-, világháló-centrikus világban válik csak igazán fontossá, értékelendővé. Talán nem túlzás és nem lekicsinylés a Wass Albert-i életmű sikerét egy világszerte elterjedt ponyvaregényéhez, a Harry Potteréhez hasonlítani. Mert szűk egy évtized alatt a mezőségi író könyvei is diadalutat jártak be, ha nem is világszerte, de az egész „magyar világban”.
Sokan nem nézik jó szemmel, hogy az olvasóközönség felfedezte magának a Vasasszentgotthárdról indult írót, és falja életmű-sorozatát. Hogy a legtöbb magyar könyvesboltban nem Esterházy Péter vagy az anyaországban csak Imre Kertésznek nevezett Nobel-díjas író művei, hanem az „ismeretlen” Wass Albert könyvei iránt van a legnagyobb kereslet.
A fanyalgók táborát egyrészt azok alkotják, akik még a rendszerváltozás előtti pártos gondolkodással mérlegelik az írót. Ők azok, akiknek a szemében Wass – az Egyesült Államokban történt többszöri átvilágítása ellenére – fasiszta, aki felbujtotta az Észak-Erdélybe bevonuló honvédeket több román kivégzésére. Nekik a kommunista román népbíróság 1946-os koncepciós pere és halálos ítélete is szent és sérthetetlen. Ezért nem kaphat szobrot Budapesten a fővárosi közgyűlés döntése alapján (vajon konzultáltak-e előtte az erdélyi Wass-szobrokat „megdöntő” román hatósággal!?).
Aztán megjelentek azok a fanyalgók, akiknek az író elleni hadjáratát egyszerűen kicsinyes emberi gyengeség táplálja. Többségük íróember, és soha nem fog negyedannyi könyvük sem elfogyni, mint az általuk lenézett, lefitymált Wassnak. Az ifjú írók még halála után is irigylik Wass Alberttől a jól megérdemelt babérkoszorút… Ezért jobb híján csuklóból lövik a különféle megjegyzéseket: gyenge, gyermekien egyszerű, csak a jobboldaliak olvassák (így próbálják egyszer s mindenkorra beskatulyázni), egykötetes szerző (ilyet is csak az írhat, aki nem olvasta egy művét sem), el egészen a nevetségesség határát súroló szélsőségesekig, akik a könyvesboltba már be sem lépnek, ha a kirakatban ne adj’ Isten Wass-kötetet pillantanak meg… Kimondva, kimondatlanul egyúttal az író olvasóit is megbélyegzik ezekkel a megnyilvánulásokkal.
Szerencsére Wass Albert népszerűségének nem tud határt szabni a sértődött középszerű írók áskálódása, mert a könyvek világában az olvasó az, aki ítél. Ő az, aki felment vagy rehabilitál.
(Erdélyi Napló, 2004. augusztus 17. Az írást Haklik Norbert egyetértőleg ismertette a Magyar Nemzet 2004 augusztus 30-i számában. A szerk.)