A Gyulai Pál-díjnak volt előzménye is, hiszen 2004 előtt is megszavaztatták a PoLíSz szerkesztőit, hogy jelöljék meg az adott év legszebb PoLíSz írását. Ámde azzal, hogy ez a jelölés és választás nevet kapott, s 50 000,- Ft pénzjutalommal is járt, egyben rangot is nyert.
Az díj elnevezése nem estleges, hanem gondos mérlegelés eredménye. Gyulai Pál életműve ugyanis szinte példázza a PoLíSz törekvéseit – hiszen Gyulai költő, szépprózaíró, irodalomkritikus, irodalomtörténész, tanulmányíró és nagyhatású művelődéspolitikus is volt egyszemélyben. A nemzeti indíttatású irodalomnak volt ő képviselője és propagálója, de a nemzeti emóciók sem saját munkáiban, sem a mások művei iránti igényességében sohasem homályosították el szigorú minőségigényét.
Azzal, hogy díjunkat Gyulai Pálról neveztük el, más célt is követtünk. Szerettük volna Gyulai Pál hírét, megbecsülését öregbíteni, s egyben életművének igazságot szolgáltatni, hiszen tudjuk, számtalan igaztalan vád érte őt az 1945 utáni irodalompolitika részéről.
A Gyulai Pál-díjat eddig – a névadó képviselte minőségi és nemzeti mérce alapján — öt alkalommal osztottuk ki, esetenként két szerző között is megosztva.
Jutalmaztuk Ujlaky István történészt, Kaposi Márton filológust, Székely András Bertalan kisebbségkutatót, Adamik Tamás nyelvészt, klasszika filológust, Dobos Marianne újságírót, Boda László teológust.
Idén a Gyulai Pál-díjat ismét megosztva ítéltük oda Major Zoltán történésznek és Botár Attila költőnek.
Major Zoltán gyakran jelentkezik folyóiratunk hasábjain történelmi és életrajzi tanulmányaival. Érdeklődési köre a 20. század magyar történelme, s azon belül is a trianoni tragédia. E tanulmányaiban – nevezhetjük bátran esszéknek ezeket az írásokat, hisz magas irodalmi igény fejeződik ki bennük – a békediktátummal kapcsolatban mindig új megközelítéseket keres, friss szempontokat mutat fel.
Botár Attiláról Turcsány Péter írt a Madárúton kötet bemutatásáról szóló Madár-társ nézőben című 1979-es írásában: „Megélt sorsához igazítja szavait, emberért aggódó világnézetéhez metaforáit… Jelentőségét etikai tartása adja meg.” Újabb, a PoLíSz-ban közzé tett versei közel 30 év után is megerősítik olvasóit a Botár-versek sajátos hangulatáról, rokonszenves komolyságáról és fájdalom és igazságérzetéről. Új, hármas tagolású verseskötetét a Kráter Műhely Egyesület Néráth Mónika szerkesztésében tervezi kiadni.
MAJOR ZOLTÁN l949. július l5-én született Székesfehérváron. Általános és középiskoláit Móron végezte, ahová szülei az ún. Magyar-Csehszlovák Lakosságcsere Egyezmény keretében l948-ban kerültek az északi Komáromtól nem messze fekvő színmagyar Hetény községből. 1973-ban végezett az ELTE Bölcsészkarán történelem valamint orosz nyelv- és irodalom szakon.
Történettudományi érdeklődése korán a XIX-XX. századi diplomáciatörténet, közelebbről Kelet-Közép Európa felé fordult. Dolgozott az Országos Levéltárba később beolvadt Új Magyar Központi Levéltárban, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában, a Pest Megyei Levéltárban, majd l985 óta az Országos Széchényi Könyvtár Periodika Feldolgozó osztályán.
Munkái mellett l993-ban sajtó alá rendezte gr. Bánffy Miklós l92l/l922-es külügyminiszteri éveiről írt kéziratos visszaemlékezését. Az l990-es évek elején történelmi tárgyú publikációkkal jelentkezett az Új Magyarország, Pesti Hírlap című folyóiratokban. Publikált a Trianon évkönyvekben. Előszót írt Henri Pozzi: A háború visszatér című könyve reprint kiadásához. 2OO4-ben sajtó alá rendezte Horváth Jenő diplomáciatörténész A Milleniumtól Trianonig cimű munkáját. A PoLíSz mellett rendszeresen publikál a Gömörország c.folyóiratban. Itt jelennek meg Bernát Istvánról szóló tanulmányai, aki gróf Károlyi Sándor mellett az agrárius és szövetkezeti mozgalom központi alakja volt (1854-1942), Előadásaival nagymértékben segíti a Rákóczi Szövetség felvidéki munkáját.
BOTÁR ATTILA: „1944 március 17-én Székelyudvarhelyen születettem. Háborús menekültként jutott át a maradék és roncs országba a ronccsá vált család. A Tolna megyei Felsőnánán tértünk – úgy-ahogy – magunkhoz. Apai ágon csíkországi lófőszékelyek, anyai ágon örmény és szász keverék. Iparosok, tisztviselők, színészek. A kasztok közötti átjárhatóság példája. Apám, Botár Béla a kolozsvári egyetemre járt, költő és műfordító volt.
Iskoláimat Felsőnánán, Szekszárdon, Komlón és Szombathelyen végeztem.
Korai verseimet, ahol az első lórúgás is ért, Felsőnánán írtam, íratta velem a genetikai és történelmi érzékenység. Első verseimet a Jelenkor, az Életünk majd a Kortárs közölte. Versekkel a Tengerlátó (Móra-Kozmosz, 1977.) és a Madárúton (Móra, 1979.) antológiákban is szerepeltem.
Iskolában, képesítés nélküli pedagógusként, kezdtem, és iskolából, könyvtárosként mentem nyugdíjba. Veszprémben 1975 óta élek. Két házasságomból három gyermek nevez apjának. Gergő unokám már iskolás. Munkanélküli igen, irodalmi szabadúszó soha nem voltam. A Magyar Írószövetség tagja és Nagy Lajos-díjas.
Bibliográfia: Széki (Patka) Lászlóval közös kötetünk: Időkerülő – Madárjóslat / versek (Veszprém, 1981), Elsüllyesztett harang / versek (Veszprém, 1985), Sötétfehér / versek (Széphalom Könyvműhely, 1994), Atthisz naptekercsei / versek (1998), Félcédulák Unkhu ka-Gathból / versek (2003)"
Lexikon-részlet: 1963–66-ban tanító, tisztviselő, portás volt. 1969-ben a szombathelyi tanítóképző intézet népművelés–könyvtár szakán végzett. Ezután művelődésiház-igazgató, főelőadó, moziüzem-vezető, archívumkezelő, korrektor volt. 1984-től kollégiumi nevelőtanár. Illyés Gyula és Nagy László nyomdokain elindult költészete közösségigényről és az emberi élet teljessége iránt vágyról tanúskodik.
(Barcsa Dániel)