Minden előadás sebeket tép fel a múltból, és minden előadáspatyolat–kötés a múlt sebére. Felvidék magyar irodalma már hogy’ égett éségetett az I. világháború alatt is – novelláiban, sorsszembenéző novelláiban.Jaj, barátaim! Felejtsük már el a bal oldali irodalmiáfium tabula rasa elméleteit. (Ld. Fábri Zoltán és a Sarlósok). A valótkeressük, nyomozzuk a garamond betűformák, a verzálok és petit-szedésekbirodalmában.

Szellemi értékek tégláival építkezünk. Akárvisszafelé is, a múltba, hogyha ez a hozzánk méltó feladat. Ne a volt és ajelenbeli internacionalisták örök ópiumával ködösítsük el szellemünk frisstörténéseit. Ne hazugságok és félrevezetések kanonizált ámításaival.
Igen, mondjuk ki végre: az I. világháború megrázótörténései, a világirodalom jelesei mellett, a magyar írókat és költőket is,már az első esztendőktől kezdve: öntudatra, humánumra, nemzeti és történelmisorskérdéseinkre ébresztette.
Asztalomon Turczel Lajos nagyszerű válogatása:csehszlovákiai–magyar emlékek 1918–1938, Szlovenszkói vásár, s itt van a néhányéve kiadott Feketeszivárvány cím antoólógia is.
S kirakom asztalomra szépen sorba négy felvidékiváros sorsregényét. A Kráter Aranyrög sorozatának újra felfedezett darabjait.Rozsnyó, Kassa, Komárom, és Beregszász regényeit. Vécsey Zoltán, Darkó István,Tamás Mihály és Szombathy Viktor regényeit, ráadásként Neubauer Pálkulcsregényét, a nemzetközi pályázatot nyert A jóslat-ot.
S bennem még itt bujkálnak az „Újarcú magyarok”,„Kisebbségi lélek” elszakított magyarjainak irodalmi eszmélését meghatározó, deigencsak hamisan kongó költeményei.
És itt szöknek fel bennem Márai Sándor 2.évezred-fordulónkon újra közreadott tisztázó és tisztán látó költeményei – afelvidéki magyar életről: Tanú vagyok rá, Ádám indult el így Senecaval. Ezek aversek megvilágítják a korszak valódi irodalmát… Az otthonukat el nem hagyótársakét… Az egzisztenciális sorregényeket cselekedeteikkel és tollukkalkiábrázoló írótársakét.
Kezdjük a novellákkal, ahol a későbbi szlovenszkóiirodalom szellemileg valóban meghatározó írói már kimutatják valóságérzékenységük „kőbaltákká csiszolt” darabjait.
Lássuk, ki és milyen témát vet fel földjében éstörténelmében elzabrált Felvidékünk sorstérképére, kataszterére.
(Folyt. köv.)

Turcsány Péter