Wass Albert (Magyarország, Válaszút, Kolozs vm., 1908. január 8. – U.S.A., Florida, 1998. február 17.) költő, író, szerkesztő, erdőmérnök, egyetemi professzor, irodalmi szervező. A II. Világháború után hazája elhagyására kényszerül, ahová soha nem térhet vissza. Hat gyermek apja, akik közül egy korán meghalt.

Kolozsvárott a Református Gimnázium diákja, majd Magyarországon gazdasági akadémiát végez. Németországban és Franciaországban tovább fejleszti erdő- és kertmérnöki ismereteit, ezután a család erdélyi (ma: Románia-i), mezőségi birtokán gazdálkodott. Verseket, elbeszéléseket, cikkeket ír. Első verses könyvei 1928-ban és 1929-ben jelentek meg Kolozsvárott. 1934-ben az Erdélyi Szépmíves Céh megjelenteti a Farkasverem című regényt. Művek és elismerések sora veszi kezdetét: 1935-ben beválasztják a Szépmíves Céh tagjai közé, ugyanekkor elsőként az erdélyi fiatalok közül megkapja a Baumgarten-díjat.

1939-ben a trianoni generáció talpra állásának regénye fogalmazódik meg a Csaba című epikus remekműben: szociális valóságábrázolás, történelmi igazságtétel-keresés és ősi nyelv, zene, ritmus egysége meghódítja a magyarországi olvasók szívét is.1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság választja tagjai közé. 1940-ben másodszor ítélik neki a nemzet legjava tudósai, művészei között a Baumgarten -díjat. 1942-ben Klebensberg-díjat kap, ugyanebben az évben felejthetetlen magyarországi körúton negyedmagával képviseli Erdély irodalmát. 1944-ben katonai frontmunkája jutalmául előbb másodosztályú, majd első osztályú vaskeresztet kap, sőt ekkor a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választja, ezzel értékelve erdőmérnöki szaktudását. 1944 végén az ellene kiadott román majd szovjet parancs ismeretében politikai üldözöttként hagyta el Magyarországot.

Első állomása Németország. A Bajor-erdő után, 1947-ben Hamburgba költözött, ahol első feleségének családja élt. Egy építkezésen kapott állást, mint éjjeliőr. Az Adjátok vissza a hegyeimet! című akkoriban írt jelentős alkotása a kétszeresen Világháborút vesztett magyarság fájdalmaira, továbbá a Trianon-i és a Párizs-i Békeszerződéseken a Kisantant-államok által diplomáciailag kierőszakolt kollektív jogfosztásokra hívja fel a figyelmet. Ez a legtöbb nyelvre lefordított regénye: 1948-ban magyarul, 1949-ben németül, 1953-ban spanyolul, 1972-ben pedig angolul látott napvilágot. „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!” – E sikoly megrázza nemcsak az öt világrészre szétszórt magyarságot, de megrázza a nagyvilág olvasóközönségét is. E műve és még néhány hasonló lelkülettel megírt írása miatt Wass Albert maga és életműve közel 50 évig feketelistára került a bolseviki „világállam” regnálása idején. Szülőföldjén 1945 után halálos ítéletet is hirdettek ki fölötte, s ezt érvényben tartották halála szomorú pillanatáig, máig sem rehabilitálva őt.

1952-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Floridában telepedett le. Gainesville-ben az University of Floridán németet, franciát, európai irodalmat és történelmet tanított. Megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, irányította annak tudományos munkáját és könyvkiadási programját, szerkesztette Értesítőjét. Wass Albert saját kiadóvállalatot is alapított, Danubian Press néven, amely nem csak könyveket, hanem az Amerikai Magyar Szépmíves Céh által kiadott angol nyelvű folyóiratokat is megjelentetett. Az Erdély és kérdéskörével foglalkozó Transylvanian Quarterly, majd a magyarság általános problémáit felvállaló Hungarian Quarterly című negyedéves folyóiratai a magyar emigráció legjelentősebb bolsevik ellenes fórumává váltak. Wass Albert könyv- és folyóirat-kiadásának célja az volt, hogy felkeltse az amerikai olvasóközönség és a politikai körök figyelmét a bolsevikok teljhatatalmú államgépezettel irányított kegyetlenségeire, s külön is a Román Állam Erdéllyel és annak közel két milliónyi magyar kisebbségével szembeni jogsértő magatartására.

Még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei, akiknek a fegyvereiből származó golyónyomokat Wass Albert még a vele készült, 1996-ban forgatott riportfilm során is meg tudta mutatni. E merénylet két elkövetőjét az amerikai rendőrség el is fogta, de mivel román diplomata-útlevéllel rendelkeztek, elengedte őket. Wass Albert magyar állampolgárrá honosítási kérelmét 1994 és 1998 között a magyarországi bal-liberális kormány előbb visszautasította, majd megalázó válaszadásával gátolta meg: a kilencven éves író állampolgársági bizonyítványa csupán a kiadástól számított egy évig lett volna érvényes… 90 éves korában,1998. február 17-én Floridában egyes állítások szerint önkezével, mások szerint békés halállal, megint mások szerint ellenfeleinek sikeres merénylete által zárult le XX. századi tragédiákat és újrakezdéseket megélő, vállaló és vallató élete.

Európa legnagyobb népességű, elnyomott, magyar kisebbségének szépirodalmi reperezentánsává vált Wass Albert írásművészete, ugyanakkor az ezredforduló Közép-Európa-i és magyar irodalmának semmihez sem fogható szenzációja a Kráter Műhely Egyesület Kiadójának közel 32 kötetes Wass AlbertÉletműsorozata.

Még Európában fejezte be A funtineli boszorkány című három kötetes remekművét, amely a lángoló szerelem és az asszony-magány boszorkányos mítoszát dolgozza fel az író által jól ismert és szeretett Észak-kelet Kárpátok havasi világában. S közvetlenül a II. Világháború után örökítette meg hat nemzet (cseh, zsidó, német, lengyel, magyar és román) kétszeres katonai lerohanásának, megszállásának tapasztalatait az Elvész a nyom című Közép-Európát reprezentáló kulcsregényében.

További műveiben is folytatta a XX. század legalantasabb, fasisztoid-bolseviki embertípusának és államalakulataiknak ostorozó ábrázolását: például az Elvásik a veres csillag, az Átoksori kísértetek az Antikrisztus és a pásztorok s a Keleti front orosz-(román) megszállásának mementót állító Valaki tévedett című novellafűzér. Említenünk kell még a Tavak és erdők könyve környezet- és tájszerető mesevilágát, vagy a Te és a világ aforizmáinak példázatos bölcsességét. Regényei, novellái, verseskötetei és jelentős történelmi-publicisztikai írásai folyamatosan szellemi ellenállást fejtettek ki a bolseviki világámítás és a közép-európai szociál-nacionalizmusok propagandájával szemben. (Csak halála után, most 2002-ben jelenthetett meg Magyarországon a Józan magyar szemmel I-II. című publicisztikai munkássága.) Kiemelkedő értékűek utolsó életszakaszában alkotott művei is: a Kard és kasza című két részes nagyregényében egy 800 évre visszatekintő magyar család szenvedéstörténetét dolgozza fel, s a Hagyaték című szintén kronológikus jellegű mítoszkönyvében a magyarság keletről hozott hagyományai mellett a kereszténység végső kérdései (erény és bűn, becsület és embertelenség) kapnak nagy formátumú, epikai-lírai válaszokat.

1993-ban az akkori magyar államfő, Göncz Árpád (Antall József, a magyar miniszterelnök előterjesztése alapján) a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki, amit Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke adott át az írónak. 1998 február 14-én a kiemelkedő kortárs költőket megillető Balassi Bálint Emlékkardot ítélték meg munkásságáért, amit halála után már csak fia vehetett át. Posztumusz díjként 1999 decemberében a Magyar Művészetért Díjjal és 2003. március 14-én az Alternatív Kossuth Díjjal jutalmazták életművét.

Minden hazai és emigrációban írt művéből sugárzik az Amerikában egyetemi professzorként és emigráns kultúraszervezőként működő író magasrendű erkölcsisége, mítoszteremtő kifejezőereje. Műveinek esztétikai-stilisztikai változatossága a XX. század nagy alkotóival: Marces-sal, Borghes-sal, Ecoval, Böllel helyezi egy sorba. Zárásul méltó megemlítenünk, hogy Wass Albert a Nemzetközi Pen Club tagjaként hivatkozott életrajzában az írószervezet jelmondatára: “Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok”.