Ki volt Wass Albert?Opusz és Biográfia – (előtanulmányok)
Jelen összefüggő írás darabjai többnyire válogatások előszavai, vagy élő előadások partitúrái, amellyel Wass Albert életművét próbálta megközelíteni és megismertetni írójuk a nagyszámú olvasóközönséggel.
1. Féltő nagyapára leltünk
„A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy a szerepet vállaljuk, összefogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommal dolgozzunk és mindent megtegyünk a szent célért, azokért, akik utánunk következnek.” Ahogy haladtak előre az órák, hetek és hónapok, gyűltek a jegyzetek, az idézetek és a felhasználásra váró memoárok, emlékezések, egyre erősebben nyomult felém a felismerés: a megalázott, de szellemében mégis függetlenséget áhító magyar nemzet 20. századi ra(b)pszódiájának történetét kell feltárnom ahhoz, hogy Wass Albert életéről írni tudjak. Wass Albert a 20. század magyarság tragédiáinak előjátéka idején született, 1908-ban, amikor történelmileg véglegessé és visszafordíthatatlanná vált a Monarchia és a későbbi antanthatalmak érdekköri szétválása. VII. Edward és Ferenc József 1908-as cseországi fürdőtalálkozása már jelezte a 20. század vérgőzös folytatásának diplomáciai előkészületeit: „VII. Edward, Anglia királya próbálta rábeszélni az öreg Ferenc Józsefet: ne kösse a Monarchia sorsát Németországhoz. Csakhogy Ferenc József már fiatalabb korában is nehezen hajlott az okos szóra. Makacs volt mindig, most meg már csökönyös. Felséges vendége kibeszélhette a lelkét, ő nem ingott meg. Az oroszok ellenében – erősködött – ő nem nélkülözheti a német szövetséget. Az írót életeseményei a 20. század első felének egyik koronatanújává teszik. A románok 1918 december 23-i kolozsvári bevonulását, majd másnak Karácsonyestén a Kárpátok őre Deák utca-i szobrának felrobbantását családja körében éli meg a gyermek. Abban a Deák Ferenc utcában, amelynek családjai ötvenegynéhány év leforgása alatt két miniszterelnököt is adtak a magyar hazának (báró Bánffy Dezsőt és gróf Teleki Pált). Wass Albert a Farkas utcai Református Gimnáziumban tanul. Erdőmérnöki tanulmányait Debrecenben a pallagi főiskolán, majd a németországi Kohenheimben végzi, s a párizsi Sorbonne-on fejezi be. A román impérium alatti Erdélyben nem tehet mást, mint egyetlen gyermekként visszatér a családi birtokra gazdálkodni. Megházasodik, egyik közeli rokonát, nagynénjének lányát, Siemers Évát veszi el, Erdélyben öt gyerekük születik, akik közül az egyik korán meghal. „Erdély”
“Így írhatjuk, idézőjelben, ezt az egyetlen szót, mint az örökérvényű, sokat mondó fogalmakat, mint egy nagy és nemes szimbólumot. „Erdély”: a magyarság sziklavára, megtartója keserves történelmi időkben, egy nemzet és fajta életerejének jelképe és biztosítéka. Az ország megpróbáltatásának napjaiban sokszor Erdély adta a megmentő egyéniséget, a szellemnek azt a frissességét, amely győzelmesen szállt szembe a történelem haragjával. Erdélyi köszöntő, a könyv előszava „– Hova-hova, Stefán? Wass Albert íróként országos elismertségre tesz szert. Már nagyon fiatalon tagjai közé választja a Kemény Zsigmond Társaság, majd az Erdélyi Helikon, s később a Kisfaludy Társaság. Többek között a legjelentősebb magyar irodalmi díjnak, a Baumgarten-díjnak 1940. évi díjazottja, s egy évre rá újabb könyve elismeréséül (Csaba) a Klebelsberg Kunó díjat is átveheti. Írói feladatvállalása a 20. századi magyar írók között szinte példátlan. A titikzatos őzbak című önéletrajzi elbeszélés-füzére, református világlátása ellenére, a mélyen katolikus beállítottságú Pilinszky János elismerését is kiváltja. Két nagy sikerű történelmi regényt ír a szűkebb tájhazáról, a Mezőség 19. és 20. századeleji történetéről, a Mire a fák megnőnek és a Kastély árnyékában című regényeinek történelmi realitásérzéke és nemzeti önbírálata megdöbbentő, szenvedélyes, nagyvonalú. S még mesekönyvre is telik, elsősorban a gyermekeinek és a jövőben felnövőknek állít emléket a szülöföld tavainak meséivel, oláh-magyar mítoszvilágának bartóki színvonalú megörökítésével (Tavak könyve). Történelmi regénye hunok és székelyek közös eredetmítoszait realizálja (Vérben és viharban) modern lélektani ismeretek birtokában. Ifjúsági regénye pedig a többszörösen is árván maradt kamasz gyermek erkölcsi és emberi helytállásának örökérvényű oldalaival gazdagítja irodalmunkat: az nevelőszülőtől rámaradt juss visszaszerzése mellett az Egyedül a világ ellen című kisregény főhőse, Mártonka, a lelki vezetés nélkül maradt falu valódi hősévé válik. Más próbák, a jelen történelmének próbái is várták a fiatal apát és sikeres írót. Kései visszaemlékezésében egyszerű szavakkal foglalja össze a magyarság férfivilágának és nemzedékének háborús helytállását: „Egy évvel a felszabadulás után behívtak katonának, mentem is örömmel és büszkeséggel, hogy a magyar hazát szolgálhatom. Aztán jött a háború, melyről tudtuk, hogy jól nem végződhet. De harcoltunk, becsülettel, mert más választásunk nem volt.” Esztendők, amik tízszeresen számítanak 1943 őszén a 9. Magyar Kir. Lovasságnál zászlóaljparancsnokként részt vesz a csapattársaival a visszavonuló Ukrán Front harcaiban. Előbb a német vízi utánpótlást zavaró partizánokat leplezi le, majd katonatársait menti ki egy mocsaras vidéken át az ellenséges bekerítő gyűrűből, mindezekért másodosztályú, majd első osztályú vaskereszttel tűntetik ki, amelyekre élete végéig méltán lehetett büszke. Katonai visszavonuláskor Kijev közelében a gépkocsija alatt akna robban, s a több méteres repülés után a földet érés okozta agyrázkódás miatt „protoplazma megrázkódtatással” kezelik a front mögött, egy német hadikórházban, majd visszairányítják a hátországba. Az 1944. október 15-e utáni eseményekről Wass Albertnek Az Antikrisztus és a pásztorok című regénye és az emigrációban önálló könyvként kiadott Valaki tévedett című novellasorozata nyújthat lélek- és társadalomrajzban is hűséges látomást. Álljon itt, előzetesként, az író ún. Rövid életrajzának egy ide kívánkozó részlete, nyers visszaemlékezésként, megidézően: A trianoni nemzedék nem felejthető írógéniusza előbb németországi menekültként, lágerlakóként, majd milliomosok családtagjaként ugyan, de szerény éjjeliőrként írja meg az Adjátok vissza a hegyeimet! című feledhetetlen munkáját, és a már klasszikusnak számító A funtineli boszorkány című regénytrilógiát. Hihetetlen, hogy ebben az időben veti papírra még az Erdők könyve című példázatos állattörténeteit, és különös, groteszk történetsorozatát, A rézkígyó című öt tételes munkáját is, amely Mózes Teremtés-könyvének abszurd parafrázisaként értékelhető, a világháborúk utáni újrakezdés abszurdjának. Ír a háború vesztes népeinek fiataljairól is egy életkezdő kisregényt Örökösök címen, mintha a korabeli filmes újhullám alkotóival (a francia Rasnaissel, az olasz Fellinivel és a magyar Radványival) közös 2. világháború utáni nyitóhangot ütné meg a magyar írótárs. Erdélynek a román impérium alatti életére visszatekintve, a magyarság háborúvégi egzodusát is hűen ábrázolva írja meg erkölcsi példázataiban is felejthetetlen regényét: az Ember az országút szélén című kötetet, amit még szintén Németországban jelentet meg Ugyancsak még Európában kezdi el a Közép-európai élet társadalmi-filozófiai összegzésének szánt Elvész a nyom című nagyregényét is. „Egyik napon Tamás vagyunk, A 60-as évek közepétől a 80-as évek végig meghívásokat teljesít, előadást előadásra tart, nemzetközi fórumokon is. Angolul ír és szerkeszt, a magyar nemzet önkéntes diplomatájaként száll szembe minden elérhető fórumon Ceausescu nönkényuralmával és nemzeti elnyomásával Wass Albert írói alkotóerejét nem törik meg közéleti harcai, sőt az erdélyi mgyarságért folytatott szinte népmozgalmi feladatai sem hátráltaják írói életművének további kibontakoztatását. A szerző által élete legfontosabb művének tartott: A funtineli boszorkány című három részes nagyregénye 1956-ban német fordításban, majd 1959-ben magyarul is eljut az olvasókhoz. A női lét kihívásait a három rész három módon abrázolja: 1. kiszolgáltatott árva, havasi kamaszlányként, 2. boldog szeretőként, szülő nőként és csalódott anyaként 2. a hegyi tolvajok között is szent sorsú látnokként, aki szembeszáll az antikrizstusi pópa kísértő prkatikáival is. Valaki tévedett. Egy vékony füzet, az amerikai emigrációból. Egy 1970-ben napvilágot látott, tematikus időrendben szerkesztett füzet, amely képes katartikusan megváltoztatni a 2. világháború szovjet előretöréséről kialakított, vörös romantikával megfestett képünket. (Valaki tévedett, Kicsi Anna sírkerezstje, Vitézek migazsága, Az újaradi vértanú, Marika hitet tesz.) Az álirodalmak álságos ábrázolásainak világáról lehullt a lepel. A front vonulásával fokozódik a tragikus teher, ami a népre hárul. Szenvedés tisztítja és teszi erkölcsileg maradandóbbá a történelmi hatalmaknak és az emberi gonoszságnak alávetett népeket. Ez a vékony kötet visszaadja a méltóságát az önhibájukon kívül vesztessé vált kisebb Közép-európai népeknek is: ukránnak, ruszinnak, lettnek, lengyelnek, románnak, magyarnak. Költészetét maga az író szándéka is művei fősodrába emelte, ezt jelzik A láthatatlan lobogó című vékonyka verseskönyv újrakiadásai (1947, 1948, 1953, 1957, 1969) és népszerűsége az emigrációs magyarság körében, amit csak erősített Szeleczky Zita művészi előadásában kiadott hangkazettája. Időmértékes, szatírukusan szép költeménye, a Szézéves dal az ismeretlen bújdosóról már-már A helység kalapácsa kései visszaidézője, a 19. és a 20. századi embersors 100 év közötti interferenciája a levert szabadságharc, illetve az elvesztett háború utáni bújdosó-létben. Életét nem egyszer kísérte személyes balszerencse is. 1987-ben el kellett temetnie második feleségét, Elizabethet, aki mindenkor segítette őt a munkában, amit szeretett hazájáért, Erdély függetlenségének visszanyeréséért próbált tenni. Fiatal barátját, Dunai Ákost, a Költő és a macska című novelláskötet összeállítóját európai autóbalesete (?) miatt 1989 novemberében kellett elbúcsúztatnia. 1993. július 9-én halálhírét keltik máig ismeretlenek, ettől lett hangos a floridai, az amerikai emigráns, az európai és a magyar sajtó, végül önmagának kell újsághírben fölemelnie szavát saját élete igazolásául. Szívpanaszokról is szól hír. A férfiember életszakaszaiban többféle viszonyba kerül apjával. Olykor ellentétes, olykor szeretet-csökkentő, olykor tisztelet-növelő, olykor példa-erősítő szakaszok váltakoznak. Főleg az apa halála cezúrázza erőteljesen ezt a viszonyt. Gyakran jelentős idő telik el, míg elérkezik az emlékhez forduló szeretet, a megértő és utólagosan megbecsülő szeretet ideje. „– Miklós, jegyezd ezt jól meg magadnak. Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot. Mi Erőssek mindég elől voltunk a küzdelemben. Nagykincsű szavak, nagykincsű útravaló nemcsak az I. világháborús gyermeknek, hanem mai unokáknak, s az unokák unokáinak, írástudóknak, történelem-előkészítőknek és politika-csinálóknak is. 2. 12 mondat Wass Albertről 3. Wass Albert bemutatása Előbb családjával együtt a Bajor-erdő vidékén, Bleinbachban él. után, 1948-banben Hamburgba költöznek, ahol első felesége családjához.ének családja élt. Sógora üzemében egy építkezésen kapott állást mint éjjeliőr. Az Adjátok vissza a hegyeimet! című akkoriban írt jelentős alkotása a kétszeresen Világháborút vesztett magyarság fájdalmaira, továbbá a Trianon-i és a Párizs-i Békeszerződéseken a Kisantant-államok által kierőszakolt kollektív jogfosztásra hívja fel a figyelmet. „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!” – E sikoly megrázza nemcsak az öt világrészre szétszórt magyarságot, de megrázza a nagyvilág olvasóközönségét is. E műve és még néhány hasonló lelkülettel megírt regénye és versei miatt Wass Albert maga és életműve közel 50 évig feketelistára került a bolseviki „világállam” regnálása idején. Ma már fiatalok lelkesednek az 1947-48 körül megírt Üzenet haza, Hontalanság hitvallása, Bújdosó imája című verseiért. Szülőföldjén 1946-ban koncepciós perben halálos ítéletet hirdettek ki fölötte, s ezt érvényben tartották halála szomorú pillanatáig. s Románia a bizonyítatlan ítéletet máig sem semmisítette meg. 1952-ben kivándorol az Egyesült Államokba. Egy ohioi farm vezetése után második feleségével és családjukkal együtt Floridában telepedik le. Gainesville-ben az University of Floridán németet, franciát, európai irodalmat és történelmet tanít.. 1964-ben megalapítotja az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, irányítja a tudományos munkát és a könyvkiadási programot, szerkeszti Negyedévi Értesítőjét. Wass Albert saját kiadóvállalatot alapít Danubian Press néven, amely nem csak könyveket, hanem az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh által kiadott angol nyelvű folyóiratokat is megjelentetett. 1979-től az Erdély és kérdéskörével foglalkozó Transylvanian Quarterly, majd a magyarság általános problémáit felvállaló Hungarian Quarterly című negyedéves folyóiratai a magyar emigráció legjelentősebb bolsevik ellenes fórumaivá váltak. 1988 után a Central European Forum szerkesztőjeként fejezi be lapkiadói tevékenységét. Wass Albert könyv- és folyóirat-kiadásának célja az volt, hogy felkeltse az amerikai olvasóközönség és a politikai körök figyelmét a bolsevikok teljhatalmú államgépezettel irányított kegyetlenségeire, s külön is a Román állam Erdéllyel és annak közel két milliónyi magyar kisebbségével szembeni jogsértő magatartására. Wass Albert írásművészete Európa legnagyobb kisebbségbe szakított népességének, a magyarnak vált szépirodalmi reprezentánsává, s ugyanakkor az ezredforduló Közép-Európa-i és magyar irodalmának semmihez sem fogható szenzációja a Kráter Műhely Egyesület Kiadójának Wass Albert Életműsorozata. 4. Wass Albert utóélete – Isten kenyere
Nagy emberek nagy vihart kavarnak 5. A veszélyeztetett nemzet költője W. A.: Otthon-fa Wass Albert regényíróként, novellistaként, költőként, emigráns politikusként és nagyhatású közíróként is zsoltáros-szavú író. Zsoltáros idők Homérosza. Nem felejti s nem feledteti a XVI. századi Tinódi Sebestyén táncba szőtt ritmusainak magyar igazságát: „Ti magyarok! jobb ha mind eggyé lésztök, / Mint eddig egymást ne úgy szeressétök; / Úgy ad Isten jó szerencsét tinéktök, / És megszabadítja idegen néptől földetök.” S mily furcsa is: Halottak éjszakáján Szélvész üvölt a csíki hegyek ormán, Az 1928-ban és 1929-ben – 20 és 21 évesen – kötetet publikáló Wass Albert éppen a mostani kötetben előkerült versekből állíthatta volna össze harmadik kötetét, de magyarországi majd nyugat-európai tanulmányai mellett erre nem került sor. Meg kellett tennünk ezt utólag – irodalomtörténetünkben szokatlanul, de nem egyedül állóan, hiszen tudjuk, hogy Ady Endre Utolsó hajók című posztumusz kötete is utólagos összeállítás eredménye. Munkánk eredménye az Ünnepvárás című rész ciklusokba illesztett gyűjteménye. (Kötetünk e részében következetesen tudtuk jelezni a versek lelőhelyeit.). „Magyarok mennek, téli éjszakában, öreg erdélyi földön. Karmos szél éri őket, vad, hideg hegyi szél. A hihetetlenül gazdag, közel huszonnyolc regényt és közel háromnegyed-száz novellát magába ölelő epikai életmű a kárpáti havasok mesés mítoszvilágát, a közép-európai sorskérdések filozófiai összegzését, antikommunista szatírát, a mezőségi magyarság ezer évének epikai feldolgozását, a kommunizmus és a fasizmus közös gyökérvilágát, az emigrációba kényszerültek Nyugat-európai kitaszítottságát, a Kelet-európai lágerélményeket és sok más – még a kutatók feldolgozására váró – történelmi jelentőségű témát hoztak felszínre. Ugyanakkor a II. világháború utáni epikai áradást ismét versek indítják el vagy kísérik, kimondva az emigrációs sors gondját-baját. (Az 1969-ben, Amerikában megjelentetett verseskötetében maga a szerző jelzi dátumokkal a Dalol a honvágy és A láthatatlan lobogó című ciklusok verseit. talán éppen versei megjelentetésének közel két évtizedes megkésettsége miatt is ismerhették kevesen Wass Albert nagy formátumú költészetét, kortársak és kritikusok egyaránt.) Pedig azok a versek tanúsíthatták volna és tanúsítják ma is, hogy Petőfi Vén zászlótartója kezéből volt helytálló magyar, aki átvegye a Láthatatlan lobogót: „Megmarkolom és nem hagyom, ha két lábam térdig kopik: S utolsó jussomat, a Szót, kitűzöm fent az ormokon A zsoltárt termő idők és írónk homéroszi hangvétele megtalálta műveinek egyetlen és fájdalmas tárgyát, valódi hősét: a II. Világháború magyarságát, a kiválasztott nép helyett a veszélyeztetett népet, a létében szétszaggatottat, a nemzetlététől majdnem megfosztottat: „Egyik napon Tamás vagyunk, A világháború utáni szétszórattatás élménye nemegyszer a magyarság-érzésen túli, mondhatni világirodalmi és egyetemes űzöttséget kifejező verssorokra ihleti. Az orosz Paszternákra emlékeztetnek érzékletes képsorai nem egy versében: „Ujjonganak a kerti fák! (Igaz lenne, hogy a fákból Éles fütty. Váltók zakatolnak. Tézis – antitézis – szintézis a fájdalom lírai hatványára emelve. Ahogy Isten a nyelveken való szólás tálentumát adta prófétáinak, úgy a költő Wass Albert is többnyelvűen szól a világháború utáni Bábel zűrzavarában, majd amerikai emigrációjában. A Wass-család ládákban őrzött hagyatékából nemcsak példátlanul nagyszámú magyarul írott vers, de németül, majd angolul írottak is előkerültek. Utóbbiakat kiváló, két nyelven alkotó műfordítók munkája nyomán ismertetjük meg olvasóinkkal (Billinger Edit, Antal János és Gyöngyös Imre nagy beleérzéssel és igényes formahűséggel segítette munkánkat.) Teljes versek közlésére most nincs mód, de a Und langsam, langsam…(És lassan, lassan…) című verset két nyelven mutatom be, szimbolikusan is jelezve a háború utáni emberi talpra állás igényét és hitét: „Die Stadt liegt novh in Ohnmacht und in Trümmern. „A város ájultan hever, romokban. A strófa zárt és tökéletesen ölelkező rímképlete Rilke igényességére, lemeztelenítő képlátására éppúgy hangolódik, mint Áprily vagy Pilinszky hasonló időben írt fájdalmas soraira. Az újonnan előkerült költői hagyaték jelentősége miatt kellett ismét a tematikus összeállítás szokatlan eszközéhez nyúlnunk. A kötetben és sokszor emigrációs lapokban sem megjelentetett költeményeket ismét ciklikus tematikájú rendbe soroltuk. Így kerekedett egésszé az A hontalanság útján címmel ellátott „életmű-záró verseskötet” a könyvön belül. Megrendítő, jeremiási hang uralkodik az Új székely sirató címen összeállított első ciklusban. „De hány Kovács Kis István él ma Elmondhatjuk, hogy a Búcsú Európátol című ciklus, majd a Tölgyfa az idegen földön című, feltehetően Amerikában megírt versek teljes költői életművé kerekítik Wass Albert versvilágát. A könyvünk megjelentetéséig csak töredékesen, valójában szervetlenül megismerhető, néhányak által – eléggé fel nem róhatóan – egy verses költőnek tartott lírikusról végre teljes porté rajzolódhat ki az őt szerető olvasók számára. Ki is ez az ember, a mi epikus Homéroszként is zsoltáríró költőnk és költőként is a világégést láttató epikusunk, aki nem szűnik meg haláláig az ő és nemzete, szűkebben véve erdélyi népe igazságait, látomásait fülünkbe súgni vagy olykor üvölteni. 1947-es, a Léleklátó című versében egyik barátjáról írja a következő lelki portrét, amely önmagára is igaz: „Arcán mindent tudók mosolyával Keresztül lát álarcon, jelmezen. Minden titok mélyébe belelát Mert minden mögött, ami emberi, A titokzatos aranyfonalat, s túl emberen és sorsokon felül Egy 1947-es, csak újságban megjelent versében még mindig – akár Picassora utalva is – a háborúk poklait megélt emberiség feltámadásáért dalol, fájdalmas hitelességgel. Istenben bízó szavakkal: „Emberek vagyunk még, emberek! Érezzük-e a költőt indulásakor meghatározó erkölcsi tónust, hangszínt, Áprily Lajos humánumának hangját? Apátoknak majd megbocsássátok, Jaj, annyit kellene még mondani, Álmodjatok csak, majd virrasztok én. Ez a költemény, mint annyi más verse is, a magyar nemzet XX. századának hány sebét és hány család sorsát, végzetét énekli ki. „És üzenem mindenkinek, Kötetünk címadásával Wass Albert költői életművének már végre közel áttekinthető teljességére utalunk, természetesen magunk is várva a minden utáni minden versek további felfedezéseit. A korábban általunk, a Kráter Műhely Egyesület által kiadott Összegyűjtött versek és a marosvásárhelyi Mentor kiadó által megjelentetett Nagypénteki sirató című kötetek versválasztékánál hangsúlyozottan bővebb, rendezettebb és áttekinthetőbb költészet-kozmoszt kívántunk olvasóinknak átnyújtani. „Ha megismerni kívánunk egy személyt, vagy a személyek egy csoportját, A rágalmak, amelyek körülveszik a 20. század magyarságának legkiválóbbjait is, már csak a jóindulatú tényfeltárással viszonozhatóak, a mocskos füstöt és a ködöt csak a jó szél és a napfény oszlathatja szét. Így és ezzel a vezérgondolattal ültem az asztalhoz, amikor Wass Albert-kutatásaim során a II. világháború szellemi életének felvázolásáig jutottam. Soha annyi rágalmat történetírók és hírlapi álhír-terjesztők nem hordtak össze történelmi korszakról, mint éppen erről az időszakról. A szellemi hitelrontás máig tart. Elkezdték a romániai magyarság politikai bértollnokai és a nyugati emigráció mindig napra kész balos mocsok-gyárosai, folytatták marxista-álcás katedra-keselyűk, s ma is szennyezik szellemi életünk tisztulni vágyó levegőjét a szoborgyalázók, az utólagos nyilaskeresztes-pártkönyv hamisítók és társaik. Szellemi szennyesünk tisztítása közéletünkre ma is ráfér. Éppúgy, mint a múlt század harmincas-negyvenes évek Erdélyében. A követhető példa feltárása is vezeti a mai író tollát, amikor annak a korszaknak a sajtóját kívánja feltárni, amelyről oly magasztosan és elismerően nyilatkozott egyik koronatanúja, Wass Albert: „Erdély szellemi és lelki megújhodásának nagy esztendei voltak ezek: 1930 és 1944 év között.” Igazságkeresésünk tárgya egy nemzeti humanista szellemű napilap Kolozsvárott, az 1939-1944-es esztendők Ellenzéke, amely az író életében jelentős szerepet játszott. 1942 augusztus 14-16-án: a történelmi idő még egyszer szellemi összegzésre készteti az erdélyi írók jeleseit. Az írói közösség nyilatkozata címmel közös állasfoglalást tesznek közzé. Az utolsó helikoni összefogás dokumentuma kételyt nem ismerően szögezi le, hogy a másfél évtizedes múltra visszatekintő írócsoport: „Óhajtotta az erdélyi népek egymáshoz való szükséges és közhasznú békességét, nem különben hangsúlyozta a szellemi kultúrának népek és nemzetek, politikák és világnézetek felett való egyetemes kötelezettséget. (…) A népek nagy együttesében élve, így nem feledkezhettünk meg azokról az erkölcsi törvényekről sem, amelyek tiszta és erős magyarságunkon keresztül kötelességünkké teszi az alapvető emberi eszmények megbecsülését és szolgálatát. Küzdöttünk a hatalmi elnyomás és a szociális igazságtalanság ellen.” Azok írták alá ezt a maga korában példaszerű, máshoz nem hasonlítható kiáltványt, akik magukat akkor már az „erdélyi magyarság szellemi irányítóinak” vallották. Méltán. A 19 aláíró között az utókor sem találhat mást, mint büszkeségre okot adó neveket: Bartalis János, Bánffy Miklós, Hunyady Sándor, Jékely Zoltán, Kemény János, Kiss Jenő, Kós Károly, Maksay Albert, Molter Károly, Szabédi László, Szentimrey Jenő, Tamási Áron, Tavaszy Sándor és Wass Albert. 7. Karácsonyos lélekkel „EMBERISÉG HANGJA (Kitörve) Itt vagyok! És természetesen ismét a gyermek szeretet- és Isten-kereső hangja mutatja meg a gyászból is kiláboló lelki csillagok ragyogását. Az apját elvesztett, a mindörökre szeretet-éhes és nyugodt életre éhező gyermeknek szól az angyalok kórusa: „Hozsánna néked, szárnyas büszke szó: Wass Albert hazája – Erdély és Magyarország – kényszerű elhagyása után elsőnek a szeretet verseivel szól szeretteihez, sorstársaihoz (Karácsonyi mese, Karácsonyi vers). Később a menekült-lét, majd az emigráció politikai hitvallásaiban is Krisztust és Nemzetét vallja irányelvei fundamentumának.
Ezeket a legendákat, novellákat, parabolákat nem a szerző szerkesztői szándéka, hanem az összetorlódó idő nem szeszélyes kívánsága tette egy újabb kötet egymáshoz illeszkedő darabjaivá. Wass Albert 2. világháborús tapasztalatait, Erdély és a magyarság 1944-45-ös egzodusát egy kiváló, maradandó értékű és önálló könyvben adta ki Valaki tévedett címmel. Annak az elbeszéléskötetnek az Előljáró beszédében írta magáról, „akit az Isten szemtanúnak rendelt erre a világra”. 8. Az író és életszakaszai Ez az elkülönültség már a kamaszkor jellem-alakulásait és az élet-megpróbálta férfi végzet-világát vetíti csírájában – mondhatni bábjában – a megfigyelő elé: ezek az elő-megfelelések, elő-korrespondanciák mind az egyén sorsképletének hordozói. Ugyanakkor „ezek az emlékezési szigetek” nem mások, mint a kis lélek erőfeszítései arra, hogy saját léte megkülönböződjék elhatárolt élményvilágában, hogy kialakulhasson a saját életfonál öntudatba emelt folytonossága. A Voltam posztumuszként összeálló darabjai nem valósították meg az író szándékát: nem valósulhatott meg a 9 nagyfejezetre tervezett életrajz fokozatos kibontása, de lehetett az, amire „a lemenő nap fényében” minden élemedett korú ember vágyik – elrendezett múlt, elrendezett visszatérés a saját élet, az elkülönült élet kezdetéhez, hogy ne maradjon fehér folt az életrajz és életmű, a biográfia és az opusz viszonylatában, hogy ne maradjon adósa sem magának, sem nemzetének, sem utódainak az ember, az író. Így lehetnek a gyermek Albira, a „Kicsi grófra” történő visszaemlékezések záróakkordjai egy feledhetetlenül monumentális életútnak, életműnek. 9. Wass Albert, a nemzetféltő politikus
A személyiség egyre tágulóbb hatáskifejtő képessége Etológiai megfigyelés szerint a társas lények hím egyedeinek egyedeinek territoriális helykijelölése úgymond erőfitogtató hatáskifejtési igényként a fajtán belüli pozíciószerzés legfőbb jelzőrendszeri mutatója. Ehhez hasonló, tehetjük hozzá, a személyiség társadalmi szerepvállalásainak körülhatárolása, kijelölése is! Főként közéleti szerepvállalások terén figyelhetjük meg, hogy a feladat- és szerep-kijelölések halmozása jelentős, de nem minden esetben pozitív, belső késztetésre történik. Újságírók, közírók, politikusok, tévésztárok esetében a szereplési hatáskifejtés erős növekedése figyelhető meg, de nem minden esetben jár ez a személyiségfejlődés fejlettebb fokozataival.
„Irodalmunk tele van újságon kívüli újságíróval. Aki ír, az a vad vágtában eléjevetődő megoldatlan problémák megigézettje: az író végül is nem ír, hanem kiáltoz, nem alkot, hanem világgá beszél, nem ábrázol, hanem segíteni akar, nem emberről szól, hanem femzetlétet félt. A művek útjában egy nemzet sorsa áll.” Szabó Zoltán: Írók az újságpapíron, 1944 Wass Albert életében a harmincas évek végi apróbb jelzések után előbb 1948-tól figyelhetjük meg a közéleti szerep-vállalás, sőt szerepalkotás erőteljes jelentkezését. A 2. világháború utáni időben szépirodalmi ambíciói, sőt költői vezérszerepének megnyilatkozásai mintegy háttérben tartották szervezői és eszményalkotói megmutatkozását. 1951 őszétől amerikai kivándorlása komoly beilleszkedési feladatokat jelentett számára. Új házassága, a gyerekek iskoláztatása és egyetemi tanári munkássága ekkoriban háttérbe szorította a fő cél megvalósítását: a nemzeti egységgondolat és a nemzetstratégiai hivatástudat következetes képviseletét. Szépirodalmi munkássága továbbra is társadalmi és történelmi értelemben üzenet értékű, ám ez időben közírói munkája még nem túl jelentős. 11. Wass Albert a magyar jövő iránytűje „Hontalan vagyok, Hontalan vagyok, Ha róla szólunk, ha érte, és életművének becsületéért és minőségéért kell szóra emelkednünk, akkor a magyar nemzet egészének önértékelése és önbecsülése a tét. Ezt nagyon is tudhatták azok az olvasótársaink, akik szerte e kis hazában és a tőlünk leválasztott Kárpát-hazában őt és írásait választották a humánum és túlélés zsinórmértékéül. (Elhangzott 2007. november 9-én a marosvásárhelyi Vártemplom dísztermében, a Wass Albert centenárium megnyitó ünnepségén) Később többször is szembe kellett néznie Wass Albertnek az őt vagy a nemzetét érintő megsemmisítő rémpillanatokkal. De mégis, már a gyermeket is körülveszi Isten a maga különös jeleivel. Gyermekkora egy másik rémült pillanatában a tó zsilipjének rozoga gátjánál megmenti a vízbe zuhanástól, szinte csodaként biztos cölöpöt tesz a lába alá. Hétköznapi földi örömeiben is jelen van, de valahogy mindig történik valami különös a gyermekkel. „Mint pompás kőszobor” magasodik a lélek sötét erdejében „föld és ég között” a „fejedelmi őzbak”: sikert ígérőn, nem félelmesen, sőt „csillagokat bökdöső” merész hetykeséggel. Nyoma sincs a kicsiny játékait éppúgy, mint a gyermek lelkiségét is fenyegető „szennyes ár”-nak. 13 évesen, 1921-ben újra próba alá vettetik fiatal élete. Istentől kapott első leckéjét tanulja meg az őt kígyómarásból kigyógyító öregember bölcs szavain keresztül: Albi, mint a mesék gyermeke a javasember kérdésére félholtan is kidadogja a választ: „Hosszú lehetett az út oda föl, de nincs emlékezésem erről. Mindössze arra emlékszem – de az is lehet, hogy úgy tűnik, mintha emlékeznék erre, mert annyiszor hallottam mások szájából –, hogy egy öregember fölém hajolt és megkérdezte: „Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele. Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-sem-való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély az otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni.” Nem késik az elismerés sem: a Baumgarten-díj, a Klebelsberg-díj. Sem a megtisztelő tagság a Kisfaludy Társaságban, ahol a Reményik Sándor halálával megüresedett helyre őt választják az írótársak. „Apám, én láttam ezt a háborút A régi gyermekmesék mind hazudtak. Nem volt sehol bajvívó, hősi torna, (Levél, 1946) 1944. október 9.: Kolozsvár átengedésének napja, az erdélyi haderők visszavonulásának kezdete, exodus Erdély magyarságának és a székely népnek. „Egy apáca imádkozik Mátyás szobra előtt”. A szemtanú ki más lehetne, mint Wass Albert, a katonai tetteiért kétszer kitüntetett karpaszományos alhadnagy! De ezek a gyászidők ismét elrendelést, életére szóló további elhivatást tartogattak a számára, Dálnoki Veress Lajos hadtestparancsnok mikor elbocsátotta tisztjeit Erdélyben, az írót nem engedte szülőföldjén maradni: „Nekem azonban nem nyújtott kezet, nekem azt monda Veress Lajos akkor a kolozsvári hadtestparancsnokságon, téged pedig nem engedlek el. Reád kötelességet adok, neked ki kell menned a nyugatra, szembe kell fordulnod azzal a viharral, ami bennünket elsodort, és meg kell mondd a nyugat népeinek, hogy mi történt velünk. Így kerültem én ki szabad földre, honfitársaim, én nem menekültem semmi elől, én feladattal jöttem, s ahogy a parancsot kaptam, szembefordultam a széllel, mint a havasi farkas, magamban, egyedül, és azóta is jövök.” Már nemcsak katonai kötelességből, de parancsnoka közvetítésével elháríthatatlan erkölcsi feladattal utazik keresztül a lepusztított Magyarországon, Nyugat felé az emigrációba. „Majd magamat, mint vérbe mártott kardot Fölzúg az erdő, hogyha jönni látja! Megkeseredik szájában a kenyér. Nem ismeri el urának a ház, Halottak napján sírjukból kikelnek Mert mienk csak ott a békesség, apám. Hitet tesz magyarsága és szülőföldje mellett ettől kezdve minden tettével, minden írásával, akkor is, ha nem engedik át szavait és műveit Kelet-Európa vasfüggönyei. A vesztes Közép-Európa szószólójává emelkedik. Az Elvész a nyom című regényét hét nemzet legjobbjainak, hét társadalmi réteg második világháborús emlékműve gyanánt helyezi az olvasóasztalkákra. „A világzűrzavar mai állapotának megszüntetése, az apokalipszis dübörögve közeledő rémségeinek elhárítása, az emberi társadalom békés összhangjának megteremtése nem atombombákon, halálsugarakon és rakéta-repülőgépeken múlik, hanem egyedül azon, hogy az elkövetkezendő tíz esztendő alatt a népek szellemi embereinek lesz-e erejük letépni orrukról a korszellem hazug szemüvegeit, és lesz-e bátorságuk kimondani az igazságot.” Európai emigrációjánál nagyobb próba várja amerikai kivándorlása során. A Gazdálkodó, a Gróf, a Katona stílszerűen a befogadó család farmján kezdi meg napi teendői végzését. Négy gyermek eltartása, nevelése mindent háttérbe szorító feladat. Az Úr gondoskodása itt is határtalan. Néhány hónapon belül – a családi háttér elemzésére most nincs mód – befogadóját Elisabeth McClain asszonyt feleségül veszi. Új felesége nagy segítségével beilleszkedik az amerikai társadalomba. Tanári állást kap egy floridai egyetemen. „Bevallom, amerikai skót feleségem fejében született meg a gondolat, hogy amit az osztrákok, csehek és románok meg tudtak tenni száz évvel ezelőtt, azt minden bizonnyal mi is meg tudjuk tenni ma, és nekünk könnyebb dolgunk lesz, mert nem kell történelmet hamisítanunk, csupán össze kell szedjük a bizonyítható anyagot. Ebből a gondolatból született meg először, erdélyi mintára, az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh, majd Masaryk mintájára a Danubian Press, és az ezekből fakadó folyóiratok: a Transylvanian Quarterly, majd a Hungarian Quarterly és utolsónak a Central European Forum.” Új erőre kap a cselekvésvágy. Megszületik az erdélyi és a magyar ügy nagy közéleti harcosa: a szervező, a lap- és könyvkiadó, a lelkiismeretet felrázó publicista. De a cél nem a puszta magyar önsajnálat és magyar helyzetkeresés, hanem ügyeink képviselete angol nyelven; a közéleti politikai célok eléréséhez, igazságok kivívásához a tudományos háttér kialakítása. A harcos metamorfózisa politikussá, tudóssá. Magyar szemmel címen a kanadai magyar emigrációnak folyamatosan írja tettekre buzdító gondolatait, de fontosabb ennél angol nyelvű könyvkiadása, közép-európai tudományos központ szervezése, tiltakozások és jegyzékek küldése az amerikai Fehér Háznak, akár az elnöknek. Ám Isten újabb gyönyörű feladatot tartogatott még Wass Albert számára. Az íróra, az írói lelkiismeretre hárul ismét a munka java. 1976-ban befejezte a Kard és kasza című többgenerációs, nagy családregényét. Ebben a könyvében az író időskori alteregója táltos emberként végső bölcsességek hirdetésével és jóságával szól ellenséghez és baráthoz egyaránt. Az idős, vak gyógyító ember a mennyei tudás birtokának jelét viseli az arcán. „Jönnek idők, mikor látnak a vakok, s megvakulnak a látók” – hirdette a Biblia is. „Ült, ült a vak ember, és talán életében először érezte, hogy öreg és fáradt. Elnehezedett lelke, kapcsolatot keresve az örökkévalóság nyugalmával. Isten hullámhosszára próbált rákapcsolni. De lassan ment ez is, nehézkesen. S a békesség derűje tépett foszlányokban tért vissza csupán, mint amikor szél sodorta fellegek között cafatokban hull alá a napfény, záportól könnyes dombokra.” 1985: Ugyanez a mágikus, mitológiai, legendákat a létezésbe, a történelembe szövő írói hang kap maradandó formát a18 részes Hagyaték című novellafüzérben. Nemzeti sorskérdések és a személyes hit kérdései soha irodalmi műben, ennyire összefonódottan nem leltek formára. „Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán, és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves, ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró szemű, november végi eső. Gyermek-emberiség és Isten-teljesség egysége furulyázik át az idők hosszán. Wass Albert azt a végső bölcsességet tudja átadni nekünk, a magyarságnak, az emberiségnek és visszaadni Isten teremtett világának, ami az ő életét is megmentette, ami őt is emberré tette, s ami nélkülözhetetlen jövőnk fundamentumához. „Mert élek még! Ha törten is, Kicsi, piti korszakok, kicsi és piti jellemeket (és írókat) szülnek. Piti Nóbel-díjasokat is. Nemzedékek szürkülnek, jellegtelenedek el irányt adó egyéniségek nélkül. Mi, a ma nemzedékei megtapasztalhattuk mindezt saját sorsunkban is, a Kádár-korszak hosszú évtizedei és a mai, kriptokommunista időszak uralomváltása során. Írónemzedékek maradtak adósok valós emberábrázolással, valós ideológia-kritikákkal és nemzetet erősítő önbecsüléssel. „Íme, átléptem én magam is jó ideje már a nyolcvanat, s a gonoszság árvize, mint egy nagy szennyes hullám, elnyelte Magyarországot, s néppé alázta az egész magyar nemzetet. Vajon mit mondana Nagyapám, ha köztünk lenne most? Alighanem ezt: „Ideje lenne már visszatérni nemzetünk örökkévaló erőforrásához, az ÚR-ISTENHEZ, ahogy azt annak idején mondottam volt neked!” Wass Albert tudta, hogy mi tesz népet nemzetté, tudta, hogy mi az össznemzeti, a Kárpát-medence népeit egységesítő, de mégis magyar feladat. Wass Albert erkölcsi alapokra helyezte a magyar jövőt, s minden jövőbeni lehetőségünk csak nyelvi megtisztulásunkkal veheti kezdetét. 1924, 1944, 1963, 1985 egy-egy új fejezet Wass Albert hivatástörténetében. Nem az önakarat hiúságai, hanem a feladatkijelölések alakították nagy írónk életpályáját. Hivatástörténete nemzetlétünk sorskérdései körül nem egy helyben forgott, hanem „célkereső magyarként” létráról létrára hágott; tragédiák, megpróbáltatások, kudarcok, eredmények közepette. VOLTAM Ha elmegyek, eltávozom, De tudom: ha majd fáradt kezem Mit ér a könny s mit ér az ember, Magányos magyar fa bús erdélyi dombon,
Wass Albert szellemi-lelki érzékenysége fokozottan érvényes a vallási szimbolika alkalmazásában, használatában: hegy, kő, víz… „Mert megjeleníti Isten lakhelyét a hegy, ami éppen ezért szent (zsolt 43.3).” S ha ehhez hozzátesszük a fontosabb társadalmi-közösségi szimbólumok átélt és éltető tartalmait: zászló, de láthatatlan, akkor látjuk, hogy a világi életminőségek és a szakrális lét harmóniája élteti s látja el folyamatos jelzésekkel az ő életművét, s általa ez a nagyszerű életmű lát el minket ébresztő és megtartó impulzusokkal, ÜZENVE – HAZA, hozzánk, nekünk, az itt- és túlélőkhöz – a bennünk megújulásra váró alapminőségekkel, alapértékekkel. Hegy, S a hetedik eszmény-minőség: legyünk mi, mi magunk, a ma és a mindenkori mában élők – a múltat vállalók és a jövőt teremtők – nemzetté, közösségi nemzetté a nemzetek testvériségében.
“A Bánffy-palota erkélyéről pompás magyar lobogó csüngött alá. (Wass Albert: Kard és kasza)
Ez a könyv az évek alatt egyre erősödő, de impulzusaiban felgöngyölíthetetlen empátia története, egy benső késztetésre egymásra találó közösség szellemi gyűjtőmunkájának eredménye; mézét, kedves Olvasó, fogyassza jólélekkel és szeretettel! Szólni Wass Albertről: maga is boldog szomorúság. Anya nélküli gyermekkora, a nagyszülői ház hagyományos magyar értékrendje, a léha békeidők és háborús haláltáncok Kolozsvára, Mezősége… Román megszállás, Trianon ránk kényszerített diktátuma, a mezőségi tavak álomvilága, a havasok kegyetlen valósága és titkai, főiskola és egyetem külvilági tapasztalatai. Elhaló szerelmek és – a sajnálatosan szokás számba menő – érdekházasság. Írói siker és háborús helytállás a fronton. Visszavonulás. Erdély exodusa. Száműzötten és egzisztenciálisan tekintve „rabkoszton” Németországban Mi lesz a jövője a vesztes népeknek Európában? A magyar emigráció erkölcsi hivatástudatával még messzebbre kerül a szeretett Erdélytől: számkivetve a „szabad népek” Amerikájába. A hontalanság álma a szabadság államáról… A skót származású új feleség felvállalja a négy gyermekével Amerikába érkező apát, és csodálatos életerőt lehel a „magányos farkas” lelkébe. Szervezőmunka, írói munka, közéleti feladatvállalás 1964-től 1989-ig – míg végül „a kivénült harcos leteszi a fegyvert”. Fiai pedig „elvesztek a magyarság számára” – néz szembe Wass Albert idős korában a szomorú családi mérleggel. Az öngyilkos pisztoly kézbevétele már csak egy utolsó kísérlet, hogy élete utolsó évei ne süllyedjenek bele a családi viták áldatlan iszaptengerébe. Az élet és a létezés nagy írója mindezekkel együtt Isten iránti maradandó hittel vallja tervezett életrajzi munkájának örökhagyó jeleként: „Fuit” (Voltam). Élt, volt, alkotott: ehhez kellett az elhivatottak „boldog” hite, a táltosi csodavárók hegy-éleket bejáró és barlang mélyeket belakó biztonsága, és ugyanakkor a tapasztalatok terhével megrakott lélek már-már feloldhatatlan „szomorúsága”. Nemzetlétünk vagy nemzet-nemlétünk nagy kérdésének örök feltevése – minden írásában. Ahhoz, hogy Wass Albert életét és írói-költői munkásságát hitelesen átadhassuk kortársainknak és az utókornak, nagy utat kell bejárnunk: egy 800 évnél korosabb históriájú család múltját és az egyik legősibb magyar terület (nyelv és néprajz tekintetében is!), a Mezőség dombjait, völgyeit és tavait, legalább is azon a birtokterületen és környékén, aminek sorsát Wass Albertre, sőt a kis Albira is rátestálták az ősök évszázadai. „Ült, ült a vak ember, és talán életében először érezte, hogy öreg és fáradt. Elnehezedett lelke, kapcsolatot keresve az örökkévalóság nyugalmával, Isten hullámhosszára próbált rákapcsolni. Gondolataim lezárásaként tartozom még (tervezett) munkám szerkezetének bemutatásával. Érdekes módon: 12 részre bomlott számomra (is) a teljesség. Adós vagyok írásom „kétkezességének” feloldásával: ezzel azt a többletet szeretném jelezni olvasóimnak, amit Wass Albert könyveinek közel 15 esztendő alatti folyamatos megjelentetése ajándékozott meg. Írásaira való figyelésem, ráhangolódásom teszi, hogy e könyv elkészítését a nagy író szellemével és lelkületével való „együttműködésnek” érzem. Két kéz (két írólélek) közös üzenete szól itt megszenvedett magyarságunkról, 20. századi létünk és életünk történelmi „mélyrepüléséről” és mégis kirajzolható távlatairól. (Elhangott a budapesti Rákosmente Wass Albert Szoboravatóján 2008. szeptember 27-én) „Majdnem minden székely falu fölött van valahol egy hegygerincnek fölé emelkedő sziklás csúcs, amit Bajkiáltónak, vagy Bajhegynek nevez a nép. Hajdani időkben onnan kiáltották meg egymásnak őrt álló székelyek a közelgő veszedelmet: török hadat, tatár portyát, császári dúlókat. Kárpát-medencénk ma: bajkiáltó fák erdeje! Ki kell újra és újra mondanunk: az úgy nevezett szocializmus korszaka, kiváltságosainak és szekértolóinak „új osztálya” nem teremtett közösségi társadalmat; nem is akart, ahogy azt magáról már akkor is hazugul és álságosan hirdette. Éppen hogy hatalomátvétele első pillanataitól kezdve közösségeket vert szét, évszázados nemzeti és civil hagyományokat kísérelt meg kiirtani a nép emlékezetéből – s ez ellen emelte fel tollát Wass Albert, már az Adjátok vissza a hegyeimet! megírása idején, 1948-ban, s ennek kiáltott Floridából is Erdély földje felé fordulva, megálljt! Ez az ő „töretlen hitének” törhetetlen nagysága: számkivetve is megőrizte nemzetsorsunk megtagadott igazságait, amelyek így nemzetlétünk nagyságának zálogai maradhattak. S művei által átöröklődhetnek a ma és a jövő új nemzedékeihez. Ma őt, és megtartó eszméit ünnepeljük. És igenis mondjuk ki: hirdetjük szerte a Kárpát-medencében. Bajkiáltó fák vagyunk mindannyian. Zúgjon csak a bajkiáltó fák erdeje. Pomázon irodalomtudósok, nyelvészek, lelkészek, írók elemezték munkáit a Nekünk szükségünk van Wass Albertre! címmel rendezett konferencián. A Magyar Művészetért Alapítvány posztumusz Árpád fejedelem-díjjal tisztelte meg az írót, amelyet örök megőrzésre a Kráter Műhely Egyesületnek adott át. A sport terén 300 résztvevővel emléktúrát és jelentős íjászversenyt is rendeztek lelkes fiatalok a Wass Albert emlékére. Budapesten ismét ünnepléssel kezdete az évet a Hazatérés Temploma református gyülekezete. A Szabad Tér filmrendező-csapata emlékfilmmel ünnepelt. Nagymaros, Érd, Siófok, Hatvan, Nagyatád, Veresegyháza, Zsámbék is emlékezett. Csepel után az idén Taksony, Zalaegerszeg, Debrecen városa emelt szobrot szeretett írónknak. A Kultúra Lovagrendje emlék-kopjafa állításával adózott emlékének, amit Erdélyben a Wass-birtokhoz közeli Feketelak presbitériuma fogadott be. Márciusban a dési református egyházkerület második alkalommal Ördöngösfüzesen rendezte meg nagy sikerrel a Wass Albert szavalóversenyt. Ebben az egyházkerületben, amelynek 1938 és ’43 között ő volt a főgondnoka, a lelkészek is külön gyűlésen emlékeztek meg nagy szülöttükről. Marosvécsi síremlékénél és a holtmarosi reformátustemplomban a messziről odasereglettek együtt ünnepelték a helyiekkel az emlékét. Szoboravatásra készült az itt egybegyűlt Rákosmente-i közösség is. Utánunk a holnapi napon Újpest, majd októberben Csurgó és az Emlékév zárásaként jövő januárban Pomáz következik, hogy csak azokról a már tudott településekről szóljak, akik az Emlékév keretei között helyezik el példaadó lelki panteonjukban a költőírót. Ez a nagyszerű ünnepléssorozat, nemcsak Wass Albert írásművészetének, hanem jellemének, magatartásának is szól. Közéleti és politikai üzenete mindenkor egyértelmű volt és lesz: „Tartsa azonban mindenki észben: bajkiáltónak lenni súlyos és nagy felelősséggel jár. Úgy rostálja meg mindenki lelkén át a szót, hogy igaz jó szándékon kívül más indulat abban ne legyen. Wass Albert ellenfelei egyszerűen nem tudják kiről, és mit beszélnek. Sem esztétikailag sem politikailag. „Wass Albertről csak finoman lehetne beszélni, híven az ő költői stílusához.Körülbelül olyan hangon, mint amilyent ő ütött meg a Titokzatos őzbak-ban, ebben a költői vadásznaplóban. Mindketten (Asztalos Istvánnal, TP) a mai világ bonyolult problémáit kutatják és finoman és tiszta kézzel nyúlnak ehhez, mint az orvos, aki operálni és gyógyítani akar.” Ahogy a Tejutat, a Hadak Útját beragyogják gazdag nyári éjszakákon a távolban égő csillagok, úgy világítják be a Kárpát-medence magyar településeit a Wass Albertet ünneplők lelki lámpásai. Járja át ismét a remény hite nemzettársaink szívét! Kárpát-medencénk: ma a bajkiáltó fák erdeje. De Wass Alberttel – nem csak ebben az esztendőben – az élni- és megújulni akarás, a győzni tudás üzenetei járják be nemzettársaink lelkét. Ne feledjük! Ez az egyre hangosabban zúgó erdő a történelem során már nem egyszer borult virágba és még nem egyszer fog lelkében és tetteiben fölegyenesedve gyümölcsöző jövőt és végre áldott otthont is teremteni magának itt Budapest peremén és szerte a Kárpátok alatti tájainkon. Meg fogja tenni, mert ez őseitől örökölt kötelessége. S abban az ünnepben velünk lesz Wass Albert, mert ez a kis helyi közösség azzal nyilvánította ki akaratát, hogy velük legyen az Írófejedelem, hogy szobrát ide álmodta meg, gyermekei játszótere közé, polgártársai szellemi terébe. „Segítsetek megteremteni azt a független és szabad magyar szellemi pólust, mely méltó módon képviselhesse a világ közvéleménye előtt a hazájából kiüldözött ezeréves magyar humanista kultúrát, és tovább vigye azt a szellemi irányvonalat, mely egy Balassán, egy Vörösmartyn, egy Arany Jánoson, egy Petőfin, egy Ady Endrén és egy Babits Mihályon keresztül mindenkor az egyetemes emberi jogokat és igazságokat hirdette. (A beszédben felhasznált Wass Albert szövegek lelőhelyei:Wass Albert, a nemzetféltő című tanulmánykötet és a Csaba című regény.) |