Bágyoni Szabó István Erdély hetedik székében, Aranyosszéken született 1941. június 10-én, a nagyrészt magyarok lakta Bágyonban. Szülőfaluja – amelynek nevét 1972-ben vette fel írói előnévként – hajdan az Aranyos folyó mentén élő magyarság védelmét biztosító székely lovasezredek szálláshelye volt. Tordán végezte középiskolai tanulmányait, majd a „függetlenségét” épp elveszített Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsész karán szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári képesítést. Tanított Nagysármáson és Tordán (a tordai Jósika Miklós Művelődési Kör alapítója), 1974-től a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilap belső munkatársa. 1989-től Budapesten él; 1991-ben néhány hónapig az Új Magyarország kulturális rovatának munkatársa, 1992-től a Pest Megyei Hírlap szerkesztője, később a Kráter Műhely Könyvkiadó főszerkesztője, a PoLíSz főmunkatársa és versrovat vezetője, utóbbi feladatát néhány év szüneteltetés után 2014 decemberétől ismét elvállalta. Kötetei:Földközelben(versek, Bukarest, 1976) Kések ideje (regény, 1979) Végtelen reggel (versek, 1980) Nyitott cella (versek, 1982) A lovak estére hazaérnek (regény, Budapest, 1995) A pók kivégzőudvarában (válogatott versek, 1997) Az abbamaradt mondat (versek, 2004) Elszabadult konténerek (Irodalmi Jelen könyvek, Arad, 2005) Világ árnya, világ fénye : beszélgetőkönyv, (Kolozsvár, 2009) Az idő festett orcái : esszék, beszélgetések, jegyzetek, (Budapest, 2010). Jelentős műfordítói tevékenységet is kifejtett, műfordításai önálló kötetekben jelentek meg.