Vállvetve magyar irodalmunk múltjáért és jövőjéért (Tarnóczy Szabolcs interjúja Turcsány Péterrel)

(Megjelent a Barikád 2014 nyári számában)

„Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha!”
Wass Albert

Turcsány Péterrel, a negyedszázados születésnapját ünneplő Kráter Műhely Egyesület elnökével beszélgetünk.
Kedves Péter, köszöntelek a Barikád című lap olvasóinak és szerkesztőségének nevében, szívből gratulálva negyedszázados, küzdelmekkel teli fennállásotokhoz, amely a keresztény-nemzeti kultúra szellemi ébredését bizonyítja, lassan hetven esztendős Csipkerózsika-álmából.

Nemrég eredményesen zárult a 85. Ünnepi Könyvhét, melyen sátratokban még közelebb kerülhettetek az olvasók táborához. Könyvkiadással foglalkozni manapság bizonytalan jövőt jelent. Számtalan hasonló próbálkozás született az utóbbi, kaotikus időszakban, de (a New Yorkból szintén 25 éve hazaköltöző Püski Kiadó mellett) egyedül a tiétek élte túl a rendszer-váltogatás viharait. Kiadótok tevékenysége igen sokszínű, főprofilotok talán mégis a Wass Albert életmű gondozása, és azon lassanként feledésbe merült magyar irodalmi értékek újra kiadása, melyeket a kommunizmus ’45 után egyszerűen betiltott. Hogyan indultatok, milyen zarándokutat jártatok be negyedszázad alatt? De kezdjük mindjárt Wass Alberttel. Mint tudjuk, az erdélyi, mezőségi íróóriás politikai emigrációban, Floridában adta át lelkét Teremtőjének. Kérlek, meséld el, hogyan lettetek a Wass-reneszánsz képviselői és megvalósítói Magyarországon! Milyen jogi viták nehezítették küldetéseteket, s hogyan végződött ez a történet?

Magam is, feleségem is 1993-ban olvastunk először Wass Albert könyveket: az Adjátok vissza a hegyeimet! Hatása kimondhatatlan volt. Feleségem családja Beregszásztól költözött át, a hazánktól elcsatolt Kárpátaljáról, ő mondta később, mikor elkezdtük 1999-ben az életmű-sorozatot kiadni, hogy addig fogjuk kiadni az ő könyveit, amíg az elszakított területek magyarjai újra Magyarországhoz nem tartoznak. Első Wass-kötetünkkel már az 1939-es 2. Bécsi döntésre, Észak-Erdély visszacsatolására is emlékeztetni akartunk, ezért jelentettük meg az 1946-ban tiltó listára került Jönnek! című dokumentumregényt az 1947-es Párizsi döntés után megjelentetett remekművel egy kötetben. A kötet borítójára Gosztola Gábor képzőművész a Gyilkos tó fényképét helyezte el, utalva az orosz és román csapatok 1944 őszi erdélyi bevonulásának tragédiáira (Wass Albert: Jönnek! – Adjátok vissza a hegyeimet!, Kráter, 1993) A Floridában élő íróval annak rendje és módja szerint szerződést kötöttünk, elküldtük neki a megjelentetett kötetet és az akkor 85 éves író hálája jeléül vissza is hívott telefonon minket. Könnyeit nyelve köszönte meg, hogy egy kötetbe raktuk a két regényt és borítónk emlékeket feltépő expresszivitását.
Halála után kerestük Wass Albert műveinek jogtulajdonosát, telefonon beszéltünk Wass Endrével is, de több mint fél évig nem válaszolt, hogy kiadhatjuk-e a könyveket. Feleségem egy hirdetést talált a Magyarok vasárnapja című emigráns lapban, amelyben Szász (Zas) Lóránt mint Wass Alberttel még életében az életmű kiadására szerződést kötő jogtulajdonos magyarországi kiadót keresett a könyvek kiadására. Hamarosan megkötöttük a sorozat első darabjaira a szerződést, és elkezdtük kiadni a köteteket. Az Ember az országút szélén c. embert próbára tevő egzisztencialista sorsregényre esett következő választásunk, néhány hónap múlva Wass Albert novelláskönyvét és verseskötetét is kiadtuk. A kiadáshoz a Kiadót feleségem saját tolmácsolásból megszerzett pénzével segítette. 2002-től 2010-ig bezárólag folytak a perek az életmű-kiadás jogosságának bizonyítására főként a Czegei Wass Alapítvány és Szász Lóránt között, de másodfokú alperesként a KRÁTER Kiadóval szemben is voltak a Wass-fiúknak anyagi követeléseik. A Legfelsőbb Bíróság 2010 júniusában véglegesen jogkövetőnek találta a Kráter kiadói tevékenységét, semmiféle tartozást nem állapított meg.
De a sors könyvében másképp volt megírva Wass-kiadásunk története, mint ahogy mi képzeltük. 2014-december végével lejárt a Szász Lóránttal megkötött szerződésünk és az időközben elhunyt költő özvegye nem kívánt már senkivel szerződést kötni a Wass-jogokat illetően. Nekünk óriási anyagi befektetésünkbe kerül mindmáig a Wass-életmű újranyomása, könyvpiacon tartása és immár e-book-sorozatként történő megjelentetése. A jogtiszta folytatáshoz egy kiadói ajánlattal kerestük meg ismét a Czegei Wass Alapítványt. A megállapodás – ügyvédeink kiváló közvetítése nyomán – megszületett, így a Kráter Műhely Egyesület megőrizte és folytatja Wass Albert írói „hagyatékának” kiadását és népszerűsítését.

Még két nagy csatáról szeretnénk beszámolót. Az első: a mester személye és munkássága körüli, a mai napig tartó ádáz támadások elleni küzdelem. A románok háborús bűnösnek tartják, s ez is meggátolja az író utolsó kívánságának teljesítését, hogy hamvai erdélyi földben nyugodhassanak. Hogyan áll rehabilitációjának ügye? A magyar bal-liberális tábor pedig nyilas társutassággal, és antiszemitizmussal vádolja író-fejedelmünket, amivel elérték, hogy a magyar hatóságok nem ismerték el magyar állampolgárságát halála előtt. Mi az igazság e rágalmak esetében?

Egy 1946-os kolozsvári koncepciós perben, amely mint magyar és földbirtokos családot érintette a Wass-családot, valóban elítélték az írót és édesapját. Ma már tudjuk, hogy ugyanezt megismételték Bukarestben gazdagabb román családok esetében is. 2003-ban Gyimesi József akkor ellenzéki képviselő a Kráter Műhely Egyesület információi alapján interpellált a Magyar Parlamentben, hogy a Magyar Kormány diplomáciai úton érje el Wass Albert igazságának érvényre juttatását. „Az erkölcsi és politikai igazságtétel valamennyi magyar közös ügye” – hangsúlyozta a felszólaló, s ebben ma is egyet kell értenünk vele. A háborús bűnösség cáfolatát dokumentumok és szaktörténészek írásai és saját levéltári kutatásaink alapján a Wass Albert élete és a Wass Albert utóélete című összeállításunkban már 2004-ben közzé tettük! Utóbb Nagy Mihály Zoltán: Wass Albert bűnpere, PoLíSz 78. szám, 2004 és Vekov Károly (Perújrafelvétel, Rubicon, 2010/1) szintén dokumentumok elemzésével bizonyította az író ártatlanságát. Wass Albert egyszerűen nem volt a gyilkosságok helyszínén sem a gyilkosságok elkövetése idején. A korabeli magyar csendőri jelentésben – amit feleségem kutatott fel – nem is szerepel az író neve.
Mi saját pénzünkön elsőnek kíséreltük meg Wass Endre és testvérei megbízásából a Román Legfelsőbb Törvényszéknél persemmisségi eljárást kezdeményezni, mikor az ügy már célegyenesbe érkezett, a fiúk sajnálatosan visszavonták Romániában és Magyarországon egyként ügyvédi praxist folytató dr. Rátz Illés Zoltán barátunk felhatalmazását. Azóta rendre kudarcot vallottak a Wass-család jogi úton történő ellen-bizonyítási eljárásai. Sajnos.
Az antiszemita vádak megcáfolása egy józan realitással gondolkodó ember előtt nagyon könnyű volna. De ellenfeleink egy-egy leírt vagy elhangzott mondatot citálva össze-vissza vádaskodnak. A valóság az, hogy 1944. szeptember-októberében, a német csapatok által kvázi megszállt Észak-Erdélyben Dálnoki Veress Lajos tábornok, a 2. hadsereg parancsnoka megbízásából és Bethlen Bélával, a Keleti Hadműveleti Területek polgári kormánybiztosával és a tordai izraelita közösség főrabbijával egyeztetve Wass Albert csoportosan mentett zsidó származású egyéneket az Észak-Kárpátok falvaiba és hegyi kalyibáiba. Ebben a munkájában akkor románok és magyarok egyként segítették őt, és bujtatták az áldozatra kiszemelt embereket! (Ld.: Bartis Ferenc: Wass Albert eljövetele, A Céh, 2004/3 és Turcsány Péter: Wass Albert antiszemitizmusának cáfolata – Adalék A patkányok föltámadása című írás félreértelmezéséhez, PoLíSz 153. sz., 2013.)

A második ütközet ellenséges nehézlovassága sajnos képzett irodalmárokból is áll, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz a nyilvánvaló téveszméhez, hogy Wass (a nemzeti keresztény-, a polgári- és a népi iskola más jeles képviselőivel egyetemben) nem jelent említést érdemlő esztétikai értéket az irodalomtörténetben. Álláspontjuk látványosan tükrözi vissza a magyar társadalom sok évtizedes kommunista agymosását. Én úgy gondolom, hogy részben a téves politikai értékítéletek még ma is torzítóan hatnak egyesek ízlésére, másrészt korunk értékrendjének alapvetően hanyatló, globális válságával állunk szemben. Egyik oldalról néhány nemzeti szerzőnk visszakerült az iskolai tananyagba, másrészt gyakran gyalázzák meg újonnan emelt emlékhelyeiket, szobraikat. A Nobel díjra jelölt Tormai Cécile-ről mégsem lehet közteret elnevezni Budapesten. Te hogy látod e különös kultúrharc kérdését?

Sajnos a mai magyar irodalmárok egy csoportja szállásadói lettek a románok által hangoztatott vádnak, miszerint Wass Albert fasiszta volt… Ez idehaza és a nyugati magyarság körében is az internacionális nézetű és rosszindulatú kutatók vádja, amit az őket majmoló fél-értelmiségiek átvesznek. Olyan valakik terjesztik, akik a magyar nemzeti identitástudat újra megerősödését a hét főbűn egyikének tartják! Ez gyűrűzik tovább Nyirő József, Szabó Dezső és Tormay Cécile meg- és elitélése esetében is. Mindezek a történelmi valóságnak, az írók írásművészetének és személyiségjegyeinek ellentmondó állítások. Elmarasztaló esztétikai értékítéleteket Wass Albert és a többiek esetében is nevetséges állítani, főleg olyanoknak, akik nem is olvasták a műveit… A nemzeti sorsirodalom e jelentős alkotóinak életművét Osváth, Móricz, Babits, Schöpflin, Illés Endre, Pilinszky János, majd Pomogáts Béla, Kabdebó Lóránt, Jászó Anna, Jókai Anna, Bertha Zoltán, Takaró Mihály, Szőcs Géza és mások elismerő gondolatai és kritikái alapján kellene elhelyezni a Nemzeti Tantervbe!
Mi a szándékosan és szándéktalanul elfelejtetett és elfeledődött két világháború közötti magyar irodalom jelentős alakjainak és műveinek az irodalmi köztudatba történő visszahelyezése céljából indítottuk az ARANYRÖR REGÉNYTÁR sorozatunkat. Már megjelentettünk 30 kötetet. Herczeg Ferencnek négy (Északi fény, Az élet kapuja, Ádám, hol vagy? A Fehér Páva), Kosáryné Ráz Lolának szintén négy (Asszonybeszéd, Perceg a szú, Vaskalitka, Por és hamu), Szabó Dezsőnek három (Nincs menekvés, Karácsony Kolozsvárt, Csodálatos élet) Berde Máriának (Földindulás, Tüzes kemence) és Markovits Rodionnak (Szibériai garnizon, Aranyvonat) két-két regényét. Körkörös hon-visszafoglaló irodalmár lelkületünkre jellemző, hogy több elhallgattatott író regényét hazánktól elcsatolt városokhoz tudjuk hozzárendelni: Vécsey Zoltán Síró városát az 1919-es megszálló csapatok Kassájához, Darkó István Deszkavárosa Losonc I. világháború utáni Csehszlovenszkóba olvasztásának idején játszódik, Tamás Mihály Két part között-je Beregszász magyar hűségének regénye és Szombathy Viktor És mindenki visszatér… című szép munkája pedig az 1. bécsi döntést megelőző idők Komáromát mutatja be. S köztük van Tormay Cécile Nóbel-díjra javasolt regénye is, a 20. századi áthallásokkal megírt Az ősi küldött című tatárjárás-kori pálos-regény, amit az akkori debreceni egyetem rektora, idősebb Hankiss János méltatott az elsők között.

Ehhez kapcsolódóan lenne még egy kérdésem: Ugyan közvetlenül nem politizálsz, mégis köztudott és munkásságodból azonnal felismerhető, hogy társadalmunk keresztény-nemzeti eszmeiségét képviseled. Szerinted szükség van-e ideológiamentes irodalomra, létezik-e ilyen egyáltalán? Hiszen az alkotóművész is rendelkezik valamiféle világnézettel, amit aligha tud talonba tenni, mikor alkot. Gyakran láthatjuk, hogy számunkra elfogadhatatlan politikai eszmék hívei irodalmi téren zseniális műveket alkotnak, ideológia-feletti örök emberi értékeket fogalmazván meg egy-egy művükben. Másrészt a kommunizmus alatt egzisztenciális fenyegetéssel, zsarolással számtalan művészt tudtak „vonalas szerzővé”, vagy ügynökükké kényszeríteni a hatóságok. Mi a véleményed e felvetésekkel kapcsolatban?

Én jellem és írás egységét vallom! Gyűlölöm a személytelenített posztmodern fecsegést, ez Derida és Focault nézeteinek kigúnyolása. A mai francia író, Michel Onfray és Wass Albert írói állásfoglalása e kérdésben egybecseng. M. O. azt írja A Boldogság antik étrendje c. kötetében: „A könyv alkotója csak annyiban érdemel érdeklődést, amennyiben ő maga életet alkot, a magáét és talán az én-szobrászat kedvelőinek életét. Az efféle vérmérséklet saját vérével írja művét – egyéb választása nincs.” W. A. pedig 1949-ben a Szellemi hivatás – emigrációs feladat című állásfoglalásában: „A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződéseivel befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen ez a szemüveg divat, korszellem,, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság.”

Természetesen nem csak Wass munkásságát ápoljátok. Rendkívül széles skálán mozog kiadói tevékenységetek, melyben jól megfér egymással a két háború közti, korábban ideológiai okokból tiltott csodálatosan értékes szépirodalom újra felfedeztetése az olvasókkal, az elszakított területek magyarságának irodalma, a Kárpát-medencei nemzetiségi irodalom magyarra fordítása, a tehetséges hagyománytisztelő kortárs szerzők bemutatása, nyugati emigráns magyar költők és írók, vagy a gyermekirodalom népszerűsítése. Sőt megkezdtétek az egyre népszerűbbé váló hangoskönyvek kiadását is. Kérlek, sorolj fel minderre konkrét példákat, nevezz meg legkedvesebb „termékeitek” közül néhányat!

Mi hoztuk vissza az irodalmi közéletbe a Felvidékről emigrált katolikus író, Nehéz Ferenc szépirodalmi munkáit: a Két harangszó ölelkezett c. novelláskötetet és az Ezüstkönny c. életrajzi regényt. A kanadai magyarság mindenes könyvtártudósának, Miska Jánosnak teljes életművét „honosítottuk”, közöttük a Két haza szolgálatában c. önéletrajzot és a Túl a hídon c. novelláskötetet. 2011-ben jelentettük meg a Teleki Pál által szerkesztett, 1939-ben kiadott ERDÉLY című nagymonográfiát, életében és halála után is ápoljuk a kalotaszegi Vasas Samu életművét (A kalotaszegi gyermek, Kalotaszegi ünnepek, Népi gyógyászat, Népi jelvilág Kalotaszegen).
1991-től az akkor kezdő vagy sokáig háttérbe szorított kortárs irodalmat kezdtük el közzé tenni: Balaskó Jenő, Isztray Botond, Krausz Tivadar, Csontos János, Prágai Tamás, Balázs Tibor kötetei ma már keresett ritkaságok. Büszkék vagyunk életmű sorozatainkra: Gyurkovits Tibor, Németh László, Kosáryné Réz Lola és Székely Mózes (Dadai Lóránt) munkái tartoznak állandó könyvkínálataink közé.
Tóth Éva Kossuth-díjas költőnő Emlékvers c. költeménye az oroszok 56-os bevonulásáról írt személyes hangú poéma, amit az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron mutattunk be, s ott elnyerte a „Legszebb könyv” címet, a könyvet a Guttenberg-galaxis legszebb hagyományaihoz méltóan Kass János tervezte.
A gyerekirodalom kiadásában Wass Albert életművének kortárs grafikusok munkáival történt megjelentetése fűződik Kiadónkhoz: Az Erdők könyve, a Tavak könyve, a Hun mondák és a Magyar mondák sorozatok darabjai mindmáig legkeresettebb képeskönyveink. Egy arab kiadó nemzetközi IBBI-díjas kötetét: A fáraó menyasszonya című gyönyörű mesét is kínálataink között tartjuk. A Nevető Erdély c. etnográfiai különlegességünk Barcsa Dániel illusztrációival 2006-ban elnyerte a Budai Könyvdíjat, majd 2008-ban Bécsben Erasmus Euromedia oklevéllel díjazták.
Néhány éve MESEPOLC sorozatunkkal is kiléptünk a gyerekes szülők elé, ezek között legújabb kötetünk Lukáts János: Tücsök lovag meséi c. könyve.
Hangos-könyveink közül szintén Wass Albert regényei a legkeresettebbek, most készülünk Bözsöny Ferenc előadásában a Hagyaték című novellafüzér kiadására, mely a hun-székely-magyar táltos-hagyomány felejthetetlen darabjaival gazdagította irodalmunkat.

Milyen viszonyban vagytok Püskiékkel, a „konkurenciával”? Nem keresztezik időnként egymást kiadványaitok? Nem kell egyeztetnetek, hogy a kiadásokban minél kevesebb átfedés legyen? És általában véve, hogyan lehet üzleti értelemben sikeresen túlélni egy ilyen válságokkal tűzdelt kort, melyben a kultúra könnyen a társadalom mostoha gyermekévé válik, és a politikai akarat is hiányzik a szellemi értékek támogatásához? Hogyan tudtok anyagilag fennmaradni, miközben pomázi házatok garázsa szolgál kiadóhelyiségül? Nem veszélyezteti a vizuális kultúra és az olcsó, nyugati szennyáradat törékeny társadalmunkat, és az éltető irodalom fennmaradását?

A Püski Kiadóval és jó néhány mai magyar kiadóval (Nap kiadó, Antológia, Hungarovox, Hát krajcár stb.) vállvetve küzdünk irodalmi és történelmi értékeink fölfedezése és elfogadtatása érdekében, Vállvetve magyar irodalmunk múltjáért és jövőjéért. Püskiék könyveikkel elsősorban történelmi öntudatunk erősítésén fáradoznak. A Nap kiadó közelmúltunk irodalmát dolgozza fel Domokos Mátyás szellemében. Mi Janus-arcúak vagyunk, folyamatosan hátra s előre tekintünk. Alapműveket hozunk a múltból s tehetségeket fedezünk föl a jövőnek. Talán éppen ez az egyensúly iránti törekvésünk tud megtartani a könyvpiacon is. Pályázati segítséggel (NKA, EMMI, MMA) tudunk csak ráfizetésesnek látszó, de jó könyveket megjelentetni. Csökkenteni kellett munkatársaink számát, két családtagtól is meg kellett válnunk. Boltunkból is visszavonulót fújtunk, mert 3 év keresztmetszetében már a rezsiköltséget és a bolti eladó fizetését sem termelte ki. Családtagjaink velünk fáradoznak a Kiadó sikerességéért, de színtiszta önkéntességgel! Szellemi mércénkből, szellemi értékeket folyamatosan fölfedező könyvkiadói politikánkból nem engedünk. Hangos-könyvek, e-könyvek megjelentetésével is igyekszünk lépést tartani a mai időkkel.

Keresztény-nemzeti szellemiségű egyesületetek nem csak irodalommal, könyvkiadással foglalkozik. Családias Könyvesházatok könyvterjesztést folytat. /Egyébként most „albérletbe” költözött, a Rákóczi út 8a-ból a Múzeum Krt.17-be, a Polihisztor könyvesboltba/ A Kráter Kiadó fenntartásán, mértékadó irodalmi folyóiratotok a Polisz kiadásán túl jótékonysági, kulturális, összmagyarsági, ifjúsági missziót is betölt az Egyesület. Kérlek, mesélj ezekről is néhány mondatban!

Közművelődési munkánk is túlterjed a mai Magyarország határain: a Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferenciák 11 alkalommal váltak irodalmi értékeink összehasonlító fórumává, Székely András Bertalan által szerkesztett Kárpát-medencei Keresztkötődések című kötetünk a nemzetegyesítő folyamat szellemi előzményének hűséges tükre. „Együtt jobb!” találkozóink a 13 magyarországi nemzetiség kultúrájának közös fóruma, idén hatodszor került megrendezésre, és szintén idén adtuk ki EGYÜTT JOBB a magyarországi nemzetiségek szépirodalma című antológiánkat, Konrad Sutarsky Bethlen-díjas költő szerkesztésében !
Támogatás híján, anyagi nehézségek miatt föl kellett hagynunk Ki népei vagytok? elnevezésű gyerektáboraink megrendezésével, amelyeken magyarországi és erdélyi gyerekeknek tartottunk a régi olvasótábori hagyományokon túlmutató összművészeti, összmagyarsági táborokat. Persze végleg ezekről sem mondunk le, csak saját gyerekeinkkel fiatalítjuk előadóinkat.

Mondhatni, vérbeli irodalmár család vagytok, hiszen te magad is író, költő, műfordító, szerkesztő és kiadó vagy, kárpátaljai születésű feleséged, Szutor Ágnes a Kráter Kiadó gazdasági igazgatója, tehetséges és szép hangú népdal énekes, és bolgár nyelvből kitűnő műfordításokat is készít. 6 gyermekes apaként a gyermekeid között felsejlenek-e jövendő irodalmi tehetségek rügyei?

Szinte minden gyermekem és már első unokám is műveli a kultúrát, szereti a művészetet. Első lányom többszörös derkovirs-díjas szobrász, második lányom ún. brend-menedzser egy világcégnél, ahol az ország-képviseletektől saját népi kultúrájuk megőrzését várja el, első fiam borítórajzokat és könyvillusztrációkat készített, második fiam otthon a kertészetet műveli művészi fokon és nagy szeretettel, harmadik lányom szintén fellép népdal énekesként és magyar szakon tanul a Károli Gáspár Református Egyetemen és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola pedagógus szakán is tanulmányokat folytat Vácott, harmadik fiam kisfilmeket készít miközben a Műszaki Egyetem gazdasági menedzser szakán tanul. Közös versfilmet is készítettünk egy angliai utazásunk alkalmával. Első unokámat a színház, a színpad, a rendezés vonzza.
Itt említek meg egy olyan alkotásmódot, amikor fénykép és vers egymást fölerősítve épít fel egy művészi folyamatot, magam power point költeménynek nevezem ezt a műfajt, pld. Át, át a lelkek szorosán, Forró múlt tüze, Elégia a Dera partján (ld.: http://tp.krater.hu/powerpoint.php). Ezek sokszor családi élményeket dolgoznak fel.

Végül mondj néhány szót további terveitekről!

A nyáron kedves meghívásoknak teszünk mi magunk és a Kráter is eleget. Jelen leszünk a Dsida Jenő Kör ünnepi közgyűlésén Egerben, erdélyi tánctáborokba is megy a család, én magam a Tokají Írótáborban fogok előadni éppen a kiadónkról: JÁTSZÓTÁRSUNK A KRÁTER, egy kánonformáló kiadó története címmel. Régi sikerkönyveinket újra kiadjuk, Beke Ferencné: Három év Hortobágy poklában c. naplója a kitelepítettek sorsát jeleníti meg máig érvényesen a mai olvasóknak a bolsevik-kommunizmus szégyenteljes és megalázó éveiről. Új könyveken is dolgozunk: Szék város históriáját saját családja sorsába foglalta Juhosné Szabó Rozália Fekete gyökéren című monografikus regényében, ezt a könyvünket a hagyományosan megrendezésre kerülő Széki Napokon fogjuk bemutatni. A Magyar Belsőépítész Kamara felkérésére szeptemberre az Építészeti Biennáléra készül el a Magyar Belsőépítészet 1945 – 2014 című, 500 oldalas reprezentatív albumunk. S természetesen magam is folytatom a sokak által olvasott Wass Albert a boldog szomorúember I. című kétkezes élet/műrajzot, jövő tavaszra szeretném lezárni a II. kötetet.

Istentől áldott, sikerekben gazdag, további szolgálatot kívánunk Kiadótoknak, és szebb jövőt!

Minden vélemény számít!