2015. június 22-én elhunyt dr. Ferenczi László író, irodalomtörténész, a Kráter Műhely Egyesület felügyelőbizottságának tagja. Temetése július 3-án, pénteken, 15 órakor volt a Budakeszi Temetőben.
Barátunktól Turcsány Péter emlékező szavaival búcsúzunk:
Oly keveset tudunk a halálról – Ferenczi László búcsúztatása
Oly keveset tudunk a halálról… Tegyük fel, hogy a halál révbe érés. Cahron ladikja hová is vinne minket, ha nem a végső révbe? S a halott nem onnan tekint-e már múltra – és jövőre?
Feltevésem szerint mi itt bizonyosság nélküliek, tudatlanok vagyunk.S halottunké már a bizonyosság, az átadhatatlan tudás, a távolságtartás bölcsessége.
Jó volna bíznunk ebben, így tekintenünk hosszú-hosszú földi utadra, Laci, melynek vége megoldást tartogatott számodra.
Mert a kézfogások mestere voltál, vissza- és előretekintő találkozásoké, s túl az életen is várjanak rád nagyszerű találkozások!
Az árnyalatok, a lélek és a tudás árnyalatainak meglátója, fölfedezője voltál, s túl az életeden, minek lettél már megtudója?
Várjuk új összeálításodat, küldd csak a túlvilágról a KRÁTER pomázi e-mail címére, főképpen új „tapasztalataidra” és „találkozásaidra” volnánk kiváncsiak!
Laci, te a megértés művésze voltál. Életművek, barátok, tanítványok megértője és az emberi részvétből, ráérzésből fakadó megértéseké.
Éppen ez a megértő jelenlét tett nélkülözhetetlenné számunkra, így és úgy, de kortársaid számára. Ebben látom most is h i á n y o d fölbecsülhetetlen mértékét.
A barát, a mester, a bölcs társ hiányát, akit egy telefonhívással bármikor meg lehetett találni, akihez egy sakkpartira bármikor föl lehetett ugrani és aki az egész világköltészet hangulatát hozta közénk kávéházi belépéseinek hangulatával.
A hiányod lett 2015. Június 22-ével osztályrészünkké.
Reméljük most már, hogy könnyű neked a halál, éppúgy mint bármily nehéz szöveg megértése és könnyed interpretálása.
És könnyű neked a visszamosolygó szeretet, amellyel mindennapos túléléseinket kíséred, ma és holnap és holnapután…
Köszönjük, hogy bajlódtál velünk, hogy figyeltél ránk és segítettél minket, te barát, te költő-, író-, tanár- és tudóstárs, te mester, aki magad is részvétben és szeretetben a Nagy Mester tanítványa voltál – kit te neveztél ’zseniális Izgatónak’, én pedig nevezek ’öröklétű Megváltónak’.
Nagy Lászlóval szólva: érezzük arcunkon bíztató csókod leheleted és kézfogásod bátorítását.
(2015. július 3-ára, Ferenczi László temetésére.)
Turcsány Péter
Író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke és a POLíSz főszerkesztője