A PoLíSz elektronikus irodalmi folyóirat 2014. december 3-i megjelentetése óta eltelt három hét alatt beérkezett és megszerkesztett írásainkat tesszük közzé honlapunkon. Olvasóinknak szeretetteljes olvasást kívánunk, és kérjük, hogy facebook-oldalaik segítségével is népszerűsítsék szerzőink munkáit! Folytatáshoz kattintson: ITT!
A történelem faggatása
Még van élet Etelközbe’
Még van élet Etelközbe’,
Advent halad a jelképbe.
Mely emléke reménynek,
Könyörgés az Istenek.
Hó elázik, s kristályozik.
A mi lelkünk ess vergődik.
Farkasok kerülve járnak.
Szemeink rájuk se szálnak.
Köszönet-lángok fészekrakó tűzből
Hálával földiek közül, férfiak és nők között,
ó mennyinek tartozom,
feleségem, most mégis csak neked
köszönöm segítségedet:
lelked finom húrjain eljátszott perceinket,
madárrebbenésnyi ajándékaidat,
és korholó düheidet is, melyekkel
dudváimat szaggattad napra nap.
Hiszem és vallom, hogy az emberi szenvedést nem lehet a történelem patikamérlegével mérni. A szenvedés változatait nem lehet – és nem is szabad – összehasonlítani vagy rangsorolni. Természetesen a bűn minden esetben erkölcsi ítéletet von maga után, de a háború abszurditására, az emberi méltóság sárba tiprására adott válaszként az újjászületés csodájának magyarázata az emberi szférán túl keresendő – nevezzük azt akár létösztönnek, akár felsőbb Gondviselésnek. A huszadik század az embert, a homo aestheticust és homo moralist a maga emberi mivoltából kiforgató, dehumanizáló borzalmai csak etikai, metafizikai és transzcendentális szinten mérhetőek.
Merített szavak
(novella)
Oláh András versei (már nem, utolsó lélegzet, statiszta)
már nem
ujjbegyedet érzem végigfutni
a karomon – szerelmet guberálsz –
jó volna meghúzódni a színtelenség rejtekében
de inkább engedem hogy félreérts
mint pormacskák a szekrény alól
kúsznak elő az emlékek
– egyszer utasod voltam –
Elmer István: Kabát, sapka, sál, kesztyű (novella 1945-re emlékezve)
Jobb lesz, ha elmegyünk innen, mondta apám, mire nagyanyám ránézett: a gyerek miatt, elsősorban a gyerek miatt. Én nem értettem ebből semmit, tíz éves voltam, ők bizonyára mindent tudtak, s csodálkoztak: egészen mást láttak maguk körül, mint amit a rádióból hallottak.
Kik nem születnek újra
(A Világ árnya, világ fénye című kötet átolvasása után)
Tájoló
A cenzúrázott Fekete István
– 2001. március 9-én az Állatkertben tartott előadás szerkesztett változata, az előadáson a szemelvényeket Bánffy György színművész olvasta fel –
Dörömbözi János: „Ó! / Desolatio! / Nekem e föld halni jó,” Gondolatok a szigetemberről
(Lukáts János könyvének elolvasása nyámán)
„A sokaságtól való undort a magány, a magánytól való undort a sokaság gyógyítja meg.”
(Seneca: A lelki nyugalomról. XVII. 3.)
Lukáts János: A császár magánya – a magány császára
Írói vallomás A szigetember c. novelláról
Kőrösi Mária: Alkotó, Felelős eszme – alkotó, felelős hivatás
(Dr. Székely András Bertalan: Dunának, Oltnak… című könyvének méltatása)
Dunának, Oltnak könyvbem 141113 Kőrösi M
Ékes Ilona: A Gondviselés szőttese
Székely András Bertalan: Közép-európai szőttes című kötetéről