ne sírj utánam Magyarország
nem futok nagyon messze

odáig megyek csak
ahol reggel van az este
ahol fölfelé száll
a tábor füstje
és nem a völgybe indul
hogy megfojtsa
bebüdösítse

odáig megyek csak
ahol álmokból van az ének
s nem parancsolt litániát
zsolozsmáznak a heréltek
ahol a víz összeér az éggel
hogy együtt ihassunk
az őzekkel és az istenséggel
így lehetünk szelídek és bölcsek
megbocsátók és erősek
s így lehetek én is
széllel dacoló szálfa
mely csúcsát a fénybe szúrva
folyvást a megváltást várja

ne sírj utánam Magyarország
nagyobb most a te bánatod-bajod

régen angyalok hordták pajzsodat
s zászlód szivárvány volt az égen
de múltad már halott
s percekként folynak el a napok
míg felolvadsz
e közönyből kotyvasztott
feledésben

pudvás erdeidben
a kehes szarvasok
már nem a napot hordják
csonka agancsukon
csak a lidérces holnapot
közben ahogy fekszel
szétlopják gyémánt szívedet
s elfutnak tajtékos lovukon
a keselyűlelkű tolvajok

ne sírj utánam Magyarország
nem maradok sokáig távol
csak amíg magadhoz térsz
amíg felébredsz
a százéves ájulásból

talán akkor visszatérek
hogy megfogjam gyönyörű kezed
mely a kivérzett
beteg önkívületben
oly durván elkergetett

ne sírj utánam Magyarország
hiszen nem tettem sokat érted
csak sebeidet tisztogattam
ha rágták húsodat a férgek
s füledbe dünnyögtem néha
zagyva biztató zenéket

ennyi tellett tőlem
noha próbáltam
akartam volna többet tenni
de több volt a gát
mint a víz
s a minden kevesebb lett
mint a semmi

ennyi lesz hát a vége
és a kezdet is most már
mindössze ennyi
sorsom megkerülte önmagát
bevégeztetett
többé nem akarok mást
csak lenni
lenni
lenni

______

Szerző Kanadában született magyar, több évig Magyarországon élt, többek között Wass Albert angol nyelvű verseit fordította magyarra. 2013-tól visszaköltözött Kanadába.